Hidrológiai tájékoztató, 1973

Kerekes Miklós: Tolna megye közművesítési helyzetéről és problémáiról

Tolna megye közművesítést helyzetéről és problémáiról KEREKES MIKLÓS Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, Szekszárd Tolna megye alapvetően mezőgazdasági jellegű. Az aktív keresőknek több mint 40%-a dolgozik a mezőgazdaságban, alacsony a városban lakók aránya. A megye 106 települése közül kettő a város összesen 38 500 lakossal, ami az összlakosság 14,8%-a. A többi település közép és kisközség. A megyére jellemző az egy—háromezer lakosú község. A települések többsége ebbe a nagyságrendbe tartozik. Fentiek miatt a közművesítés területén szerzett tapasztalatok komoly segítséget adhatnak a falusi lakosság vízellátásának — a közeljövőt figyelembe véve szennyvíz elvezetésének megoldásához. A tapasztalatok túlnyomó többsége a vízellátás területén áll rendelkezésre, mivel a mezőgazdasági jellegű települések, falvak csatornázása eléggé alacsony szinten áll országosan is. Tolna megyében a vízellátás helyzete, annak problémái jellegzetesen a falusi lakosság vízellátásának a problémája. A megyében pontosan lehet követni az országosan jellemző helyzetet a falusi lakosság ivóvíz ellátásában. A felszabadulás előtt majdnem kizárólag fertőzött vizű ásott kutakból történt a lakosság ellátása. Az ásott kutak vize szinte kivétel nélkül fertőzött volt. A fertőzött ivóvíz okozta közegészségügyi problémák a megyében rendkívül súlyosak voltak. Az OKI 1937. évi vizsgálata szerint Tolna megyében a megvizsgált 1748 kútból 184-nek a vize volt elfogadható (10,5%), 1564-nek a vize (89,5%) rossz, fertőzött, ivásra alkalmatlan. „Jó ivóvíz" minősítésű kút egy sem volt. Az ásottkutas vízellátás mellett egész kis területre terjedt ki a megfelelő vizet adó közkútból, és ha a körülmények lehetővé tették a pozitív mélyfúratú kutakra telepített körzeti gravitációs vízműből való vízellátást. Az ilyen vízellátási mód csak a község kis részére, az anyagilag tehetősebbek portájának, lakásának vízellátására szorítkozott, akiknek volt lehetőségük, hogy a „Kúttársaság" tagjai lehettek. Pl. az 1912—15-ben létesült bátaszéki körzeti vízmű a falu lakosságának 12,5%-át, a simontornayi a 8%-át látta el vezetékes ivóvízzel. Pedig egyes helyeken megvolt a feltétele a nagyobb arányú vízellátás biztosításának. A simontornyai körzeti vízmű kútjának vízadó képessége 259 m

3/nap volt, ami az egész község lakosságának igényét kielégíthette volna. (Az akkori 50 l/fő/nap vízigényt figyelembe véve.) A falusi lakosság vízellátásának megjavítására az OKI által készített „közkútépítési program" Tolna megyében éppen úgy nem valósult meg. mint országosan. Ezért a feladat megoldása a felszabadulás utánra maradt. A felszabadulás után kezdetben a „közkútépítési program"-nak megfelelően jó ivóvizet adó mélyfúratú közkutak létesültek, de ez a forma sem műszaki, sem gazdasági okból nem tudta biztosítani a minimális igények kielégítését. A nagy távolság miatt a lakosságnak csak kis hányada vette igénybe a közkút vizét, a többi továbbra is az ásott kutakat használta. A ..közkútépítési program" tapasztalatai alapján született meg a falusi törpevízművek létesítésének gondolata. A meglévő jó és elegendő mennyiségű vizet adó közkutakra telepített „törpevízművek" nyomás alatti vízvezetékről ellátott utcai közkifolyókkal akarták a lakossági igényeket kielégíteni. Ilyen törpevízműként épült meg az 1950-es években a tamási, a dalmandi. a dunaföldvári. a hőgyészi és a döbröközi vízmű. Kezdetben a vízművek állami (tanácsi) pénzforrásból létesültek, de rövidesen megindult, az országban először Tolna megyében létrehozott és alkalmazott országosan is általánosan hasznosítható tapasztalatokat szolgáltató — vízműtársulati forma. Ez a lakosság nagyarányú, közvetlen részvételét — anyagiakkal és társadalmi munkával való hozzájárulását — jelentette a vízművek megépítésében. Az 50-es évek végén alakult a szakályi, bátaszéki, dombóvári, sárszentlőrinci, bonyhádi, regölyi és tolnanémedii vízműtársulat. A vízműtársulatok alakulása, a lakosság aktív részvétele jelzi, hogy mennyire igényelték a jó ivóvizet. A törpevízművek megépítése után rövidesen kiderült, hogy az utcai közkifolyós vízellátás nem elégíti ki a lakosság igényeit. Tömegesen jelentkezett a víznek a lakásokba, udvarokba történő bevezetési igénye. Ezen igények elől nem lehetett — az illetékesek nem is akartak — elzárkózni (1. kép). 1. kép. Vízműépítés falun Az egy főre eső vízigény rövid idő alatt meghaladta a tervezetett, aminek következtében kezdetben időszakos, később tartós vízellátási problémák jelentkeztek. Emiatt már a létesítések után nem sokkal több vízmű bővítésre, vagy teljes átépítésre szorult (pl. Tamási). E tapasztalatok eredménye, hogy a falusi lakosság vízellátásának megoldásánál is a lakásokba való bevezetéssel a teljes komfortos vízellátással számolnak. Ennek megfelelően ma már a falusi vízművek tervezése, építése 100%-os házibekötéssel történő vízellátással, az így jelentkező igények kielégítésével történik megyénkben. A nagyarányú állami ráfordításon túl a lakosság áldozatvállalása, a feladat megvalósításában való közreműködése tette lehetővé, hogy jelenleg a megye településeinek a felében közüzemi vízmű üzemel, építés alatt van négy, és további ötnek az építése kezdődik meg rövidesen (2. kép). A megalakult vízműtársulatok és a megvalósított községi vízművek számát figyelembe véve megyénk országosan is az élovnalban haladt, mely eredményeként az országos átlag feletti ellátottsági szintet sikerült biztosítani (az alacsony városi arány ellenére) (1. ábra). Az ellátás minősége — a lakásokba történő bevezetés számszerűsége tekintetében — elmaradt az országos szinttől, mely előreláthatóan nem fog nagyobb arányban változni a tervidőszak végére sem (1. táblázat. Nem ez a helyzet a szennyvízelvezetés területén. Még a városban sem megfelelő szintű a csatornázottság színvonala. A közüzemi csatornával történő szennyvízelvezetés, a környezet (talaj, talajvíz stb.) védelmének igénye nem jelentkezik úgy, mint az ivóvízellátásé, ezenkívül a csatornázás jóval nagyobb anyagi terhet jelent, mint a vízmű építés. Ezért ezen a területen kisebb mértékben lehet a lakosságra számítani, bár e vonatkozásban is van már hasznos tapasztalatot adó megyei példa. 1961-ben alakult meg a bonyhádi csatornamű társulat, melynek munkája, az általuk megvalósított csatornamű