Hidrológiai tájékoztató, 1973

Dr. Böcker Tivadar: Vízhozamkiegyenlítés a Felső-Szinva forrásnál

Vízhozamkiegyenlítés a Felső Szinva forrásnál DR. BÖCKER TIVADAR Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet a Miskolci Vízművek megbízása alapján megvizsgálta a Felső Szinva forrás (Bükk hegység) hasznosításának lehetőségét. A forrás vízhozam adatainak előzetes tanumányozása rámutatott arra, hogy a szabadon kifolyó vízhozam felhasználása nem célszerű. A 90%-os tartóssággal várható vízhozam 85 l/p, és ez éppen azokra a hónapokra jellemző (augusztus, szeptember), amikor a Vízművek a vízhiány enyhítése érdekében ennél lényegesen nagyobb mennyiségű vízre lenne szüksége. A forrás és környezetének vizsgálata éppen abból a célból készült, hogy felderítsük a vízhozam-kiegyenlítés lehetőségét. 1. A forrás környezetének földtani vizsgálata A forrás környezetében mintegy 1,5 km

2 területet, 1:10 000 méretarányban térképeztünk. A munka célja az volt, hogy a feltételezett vízgyűjtő területen a földtani viszonyokat pontosan megismerjük, képet kapjunk a hegységszerkezetről, és ezek eredményeképpen a forrás jellegét meghatározhassuk. A meglévő 1:100 000 földtani térkép, valamint a helyszíni bejárás azt mutatta. hogy a forrás a dolomit — diabáz határon fakad, és ez a határ a forrás közvetlen közelében húzódik. E feltételezés igazolására a forrás közvetlen környezetében két kutatófúrást telepítettünk. Az első fúrás 3,70 m mélységig lejtőtörmeléket harántolt, utána bejutott a diabázba, és ott 11,30 m-ben leállítottuk. Próbaszivattyúzást végeztünk, és 200 l/p hozammal a vízszint — 2,73 m-ben állt be. Ugyanakkor a forrás vízhozama 200 1/p-ről 120 1/p-re csökkent. A szivattyúzás jelezte, hogy a víz a lejtőtörmelékből jön be a kútba, és a forrás is a törmelékben jelenik meg. Tekintettel arra, hogy a forrás feletti kutató fúrás a törmelék alatt diabázt mutatott ki, ettől délre 13 méterre még egy fúrást tűztünk ki a mészkő határ nyomozására. A 2. fúrásban 4 m lejtőtörmelék volt, és ez alatt 8,50 m-ig a fúró diabázt jelzett. A próbaszivattyúzás eredménytelen volt, még a lejtőtörmelékből sem kaptunk számottevő (10 1/p-nél nagyobb) vízhozamot. A fúrások tehát jelezték, hogy a forrás nem a diabázmészkő határon fakad, és nem csak a forrástól északra, hanem attól délre is diabáz található, ott ahol eddig már mészkövet sejtettünk. A fúrások eredményére támaszkodva készítettük el az l:10 000-es földtani térképet, a hegyszerkezeti térképet, és a K—ÉK = Ny—DNy-i irányú földtani szelvényt. A térképek alapján megállapítható, hogy a területen lényegében két csoporthoz tartozó kőzetek találhatók: A felsőladini karni mészkőcsoporthoz tartozó kőzetek: világos-szürke, fehér mészkő (fennsíki mészkő), szürke és sötétszürke mészkő, dolomitos mészkő, valamint a felsőladini-karni vulkánitokhoz tartozó kőzetek. A fáciesek lényegében három fő és egy mellék antiklinális, valamint két fő és egy mellék színklinális szerint rendeződnek. A szerkezet tengelye ÉNy—DK-i irányú. A dőlésadatokból egyértelműen látható, hogy a feküben vulkánit települ, ami itt valószínűleg a képződési sorrendnek felel meg (nincs átbuktatás). A diabáz és tufái (részben porfirit is lehet) sötétszürke mészkő és dolomitos mészkő átmenettel (részben kovás fészkekkel is) megy át a fedő világos színű mészkőbe és dolomitos mészkőbe. A diabáz így az antiklinálisok. a mészkő a színklinálisok területén található. A redők tengelye egyértelműen ÉNy — felé lejt, így a diabázos fácies hamar teljesen elfedődik, s a mészkő a felszínen öszszefüggő lesz. Ez egyúttal a diabáz kiékülését is jelentheti. A területen az első, északi antiklinális mentén felszínre bukkanó diabázfolt már a nagy. Bükkszentkereszt — Diósgyőr közti eruptívum — folthoz tartozik, \ Sötét, szürke mészkő ^ Szürke dolomitos - ' ' mészkfl - [

T~71

i Sötét szürke dol. mészkő 0 500 m I ---I Tűzköves, —

1 kovósodott dtob'dz tufo "

2e,e

k m 23

3 E3 Diabiz, zöldesszürke EZ] Jur.0^ IftT

l Diobóz, Illa kflzetszövet • — • -«Szelvényvonal 1. ábra. A Felső-Szinva-forrás környékének vázlatos földtani térképe (Maucha L. után) 2. ábra. A Felső-Szinva-forrás környékének hegységszerkezeti térképe (Maucha L. után) míg a második és harmadik oroszkúti víznyelőnél az előbbiből kiágazó vonulatokat hozza létre. Maga a Szinva-Felső-forrás a második antiklinális vonulatnál felszínre bukkanó diabáz folton jelenik meg, a redő déli — ^glap ] a

/„ . d6lésirónu

/dílésszö

S -*"

0"™';"

6'

1

5 ;

enB

e!

ü törési sik J szinklinólls tengely 1 szelvényvonal zoo/jaT'/' '^Jie/66 7^95/57 V 73