Hidrológiai tájékoztató, 1973

Mohos Ottó: A tatai Nagy-tó komplex hasznosítása

használására. A kajakosok és kenusok már állandó jelleggel tartanak itt országos, sőt nemzetközi versenyeket. 1.3 A tatai Nagy-tó rekonstrukciós munkáinak rövid ismertetése Az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság műszaki tervezési osztálya az 1969. évben elkészítette a tatai Nagytó kotrás kiviteli tervét. A terv a tóban felgyülemlett mintegy másfél millió m

3 laza iszapmennyiség felének, kereken 740 000 m

1 iszapnak hidromechanizációs úton történő kitermelését és feltöltésbe való szállítását irányozta elő. A munkálatokat az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság Termelési Üzeme hajtotta végre, az 1970—72. években. A munkálatokra a MASTER típusú holland gyártmányú kotró vonult fel. A kotrás kereken 2 esztendeig tartott. A kitermelt anyag csővezetéken jutott el a feltöltésekbe. A feltöltést a tófarokban és a keleti parton hajtottuk végre. A tófarok részen a feltöltés vastagsága mintegy másfél méter, a keleti parton az átlagos vastagság kb. fél méter volt. A kitermelt zagy szállítása részben úszó, részben a partokon, illetve a már kész feltöltéseken kifektetett csővezeték közvetítésével jutott a feltöltés helyére. Azokon a területeken, ahol a feltöltés vastagsága a 0,5 métert nem haladta meg (keleti partsáv) az értékesebb facsoportok védelmét kavicsszűrő előzetes beépítésével oldottuk meg. A rekonstrukciós munkákkal kapcsolatban meg kell említeni még a partvédelmet. A tópart védőművei jelenleg igen változatosak, s a rekonstrukciós munkálatok során azok teljes kiépítésére irányul tevékenységünk, illetve törekvésünk: — A védgátnak kétoldalt a várfalhoz csatlakozó terméskőfalai. Magasságuk sokhelyütt a 8 métert is meghaladja. — A védgáthoz a keleti parti sétány vonalában csatlakozó alacsony terméskő támfal. — A védgáthoz a nyugati parton csatlakozó alacsony terméskő támfal. — A keleti partnak a csónakháztól a tófalak kezdetéig húzódó szakasza, mely jelenleg a zagygát hullámverés elleni védelmét szolgáló ideiglenes védőművekkel lett ellátva. 1973-tól történő ütemezés szerint végleges partvédőművekkel lesz kiépítve, előregyártott betonelemekkel, rézsűs kivitelben. — A keleti és déli part ideiglenes rőzse, illetve nádfonattal védett szakasza. — Végül a nyugati partszakasz kiépítésével kapcsolatban elsősorban az üdülők igényét, az erdőövezet által eleve kialakult tájjelleget, és a part jelenlegi adottságait kellett összehangolnunk a megfelelő partkialakítás érdekében. Ügy döntöttünk, hogy a déli parthoz hasonló füvesített rézsűvédelem készül. ugyanis ez a partszakasz hullámveréstől inkább védettnek bizonyult. A tatai Nagy-tó zárógátjában 4 zsilip van, ezek sorrendben a nyugati part vonalától kelet felé haladva a következőek: Vecserei zsilip, Szentjánosi zsilip, Cziffra malom zsilip és a Fenékűritő-tó zsilip. A zárógáton kívül helyezkedik el a keleti oldalon az ötödik: a Pötörke malom zsilip. A zsilipek funkciói a vfzleeresztés. árapasztás és fenékűrítés. Tekintettel arra. hogy az elmúlt évtized elején ezen szerepüket már nem tudták betölteni, egyrészt az elzárószerkezetek, másrészt az ellenfalak stb. rossz állapota miatt, tervbe vettük a zsilipek felújítását, illetve átépítését. így került sor 1966-ban a Vecserei zsilio teljes átépítésére, melynek során a régi — még Mikoviny Sámuel által épített — elzárószerkezet és a vörös tardosi mészkőből épült ellenfalak teljes lebontást nyertek és egy billenőtáblás, korszerű elzárószerkezetet építettek be, miközben a régi ellenfalazatok helyébe vasbeton akna és csőalagút épült. A Vecserei zsilip átépítését követte a fenékürítő zsilip teljes rekonstrukciója, melynek során ez a zsilip — kettős táblás elzárószerkezet beépítésével — mind a kisvizek továbbvezetésére, mindpedig a tó teljes leürítésére alkalmassá vált. 2. A tatai Nagy-tó komplex hasznosítása A bevezetőben már említett OVH kollégiumi határozat értelmében 1966. január 1-től a tó kezelését az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság vette át. Ez a változás jelentette első lépését azoknak a vízgazdálkodási irányelveknek, melyek a kollégiumi határozatban szerepelnek. Elsősorban biztosítani kell a megfelelő minőségű és mennyiségű vizet és vízszintet. Pontosan fel kell mérni, és biztosítani az esetleges egyéb vízigényeket. Meg kell határozni a vízkárelhárításnak a műtárgyakkal szemben támasztott igényeit. Rendezni kell a tóval és a műtárgyakkal kapcsolatos fenntartási, üzemelési és jogi problémákat. A tó komplex hasznosítására teendő javaslat összeállítása során ezért a következő szempontok vizsgálata vált szükségessé: — a tó zárógátjára, partjára, műtárgyaira, alvízcsatornáira vonatkozó tulajdonjogi viszonyok tisztázása, — a tónak szánt szerep a helyi vízkárelhárításban, a vízkormányzás megoldása, a zsilipek kezelése, — az Általér jelenlegi és távlatban várható vízkészletének feltárása, — a bányavízemelés és a vízigények alakulása az Általér rendszerben, — az üdülés és sport vízszintigényeinek biztosítása, figyelembe véve a többletározás lehetőségét, — a tó vízminősége, illetve vízminőségének védelme. Az Általér vízgyűjtőjének kiterjedése 521 km

2, illetve a vízhasznosítási szempontból szervesen hozzátartozó Fényes patakkal együtt 546 km

2. Ebből a tatai Nagy-tó zárószelvényéhez tartozó vízgyűjtőterület 460 km

2, nagyrészt Komárom megye déli része és Fejér megye területén fekszik. A fővölgy hossza 53 km. Az Általér befogadója a Duna, annak 1752 fkm szelvénye. A vízgyűjtő 35%-a dombvidéki, 24%-a hegyvidéki, 11%-a völgy, illetve síkvidéki jellegű. A fővölgyben különböző hasznosítási céllal létesült tározók üzemelnek. A hasznosítás mellett lényeges szerepük van a vízhozamok lefolyásának módosításában. Az Általér jellemző vízhozam értékeinek kialakulásában az alábbi tényezők játszanak döntő szerepet: — A vízgyűjtő nyugati felére esik a dadi vihargóc, amelynek szélsőségesen magas nyári csapadékai meghatározók a nagyvízhozamok kialakulásában. — Az oroszlányi, elsősorban azonban a tatabányai barnakőszénmedencékben kiemelt bányavíz erősen módosítja az Általér vízkészletét. A folyamatosan jelentkező bányavíz több mint tízszerese az Általér természetes mértékadó vízhozamának, de megközelíti a sokéves átlagos középhozamot is. — A bokodi hűtőtó nagy tározóképességével alapvetően megváltoztatja a lefolyási viszonyokat. Az Általér mértékadó árvizeinek a meghatározása ez ideig részben néhány rendkívül nagy árvíz adatainak felhasználásával, részben árvízi képletek alkalmazásával történt. A jellemző nagyvízhozamokat az 1. táblázat mutatja. 1. táblázat Az Általér jellemző nagyvízhozamai Szelvény Vízgyűjtő- NQ terület (km

2) 10% NQ 3% NQ 1% Bokodi hűtőtó zárógátja 115 26 38 54 Bánhidai hűtőtó felső vége 306 52 70 100 Galla patak torkolata fölött 319 42 65 90 Tatai Nagy-tó felső vége 460 50 65 90 57