Hidrológiai tájékoztató, 1973

Dr. Vendl Anna: Források hozamának előrejelzése

Az iszaptalanítási és vízinövény-irtási kísérletekből az alábbiakait állapítottuk meg: — elfogadható iszaptalanítás és gyomirtás csak ott érhető el. ahol a töltetet legalább 10—15 cm mélységben, lefojtva helyezik el a csatornában; — a kirobbantott iszap a csatorna előterén és depóndáján. kisebb része a csatorna oldalán helyezkedett el. A csatornába visszahúzó ^PSZ nem becsülhető, de ez nem jelentős. — a 0,6—0,9 m mély víz a fenéken, vagy a fenék közelében elhelyezkedő töltet számára nem adott kellő fojtást, s így mérhető mennyiségű iszapot a robbanás nem dobott ki. csupán a vízinövényzetet ragadta magával; — az iszaptalanítási munkáknál alkalmazott fmkénti töltet túl erősnek mutatkozott, célszerűbb lenne erre a célra változtathatóan adagolható, kevesebb folyóméterenkénti súlyú töltetet használni. A gazdaságosság kérdéséről: a kísérleti jellegű kivitelezések miatt csak becsült adatok alapján végezhetünk értékelést, mivel a felmerült költségek magasabbak, mint a jól szervezett kivitelezés költségei. A csatorna tisztításoknál legmérhetőbbnek tekinthető a robbantott területre vonatkoztatott értékelés. Az 1971—72. években csatorna tisztiítására felhasznált robbanó anyag átlagosan 0,68 kg/m2 volt. A robbanóanyag költségéhez járul a szállításával, kezelésével, felhasználásával kapcsolatos jelentős egyéb költség. A Kecskeri tározóban mozgósított földmunka egységárát 32—34,— Ft-ra becsültük, a kísérleti jelleggel együtt járó kiadások levonása után. A Vízügyi Igazgatóság által kezdeményezett háromévi robbantási kísérletek, ha nem is alkalmasak általános érvényű műszaki és gazdaságossági következtetések levonására, arra lehetőséget adtak, hogy öszszehasonlító megállapítást tegyünik a kézi, gépi földmunkák és robbantó anyagok jelenlegi egységárai mellett végezhető munkálatok költségeire. A megfelelő technológia alkalmazása esetén is a robbantásos csatortaépítést és a robbantásos iszaptalanítást akkor célszerű alkalmazni, ha más gazdaságosabb eljárásra lehetőség nincs, vagy a kárelhárítások különleges eseteiben, amikor legfontosabb tényező az idő. A robbantási technika fejlesztése, és a korszerű eljárások keresése, műszaki-gazdasági feltételeinek meghatározása a kutatóintézetek feladata. Reméljük, hogy a vízépítés több munkaterületén ma is fennálló, robbantással kapcsolatos probléma mielőbb tisztázódik. Kísérleteink ezt a célt kívánták szolgálni és elősegíteni. Források hozamának előrejelzése DR. VENDL ANNA A karsztvidékek beszivárgási viszonyainak vizsgálatával szerzett tapasztalatok lehetőséget nyújtottak, hogy a források, elsősorban a karsztforrások vízjárásának a sokévi átlaghoz viszonyított alakulását előrejelezzük. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben 1955—1961. években kidolgoztuk a karsztforrások hozamának előrejelzési módszerét. Az előrejelzés adott területen a beszivárgási viszonyok szempontjából jelentős „évi első négy vegetációmentes hónapjában" és az „előző év utolsó négy hónapjában" hullott csapadéknak a sokéves átlaghoz való viszonya alapján készült (4, 5, 6, 7). Az előrejelzés során feltételezzük, hogy a május— decemberi (8 havi) csapadék átlagos értékű lesz. Az eltérés az előrejelzett év valóban lehullott csapadékától azonban nem befolyásolja erősen a forráshozamok alakulását, mert a nyári csapadéknak csak elenyésző hányada kerül a forrás járatokba, az év végi csapadék pedig a következő évi hozamokat készíti elő. Először kiszámítottuk a várható beszivárgási százalékot (4. 5). majd ebből megállapítottuk a várható vízhozamok eltérését (%) a sokéves átlagtól. Az előrejelzés számításához 22 rovatos táblázatot szerkesztettünk (1. táblázat). A táblázaton egy-egy csapadékmérő állomás környékén fakadó karsztforrás vízgyűjtőterületére jellemző csapadékadatokat tüntettük fel és kiszámítottuk, hogy az érintett karsztforrások évi hozama milyen mértékben fog százalékosan a sokéves átlagtól eltérni. A „Várható évi csapadék" rovatba az előrejelzés évének első négy havi csapadék- és az V—VII. havi sokéves átlagos csapadék összegét írjuk be. „Mértékadó csapadékszázalék" az a szám. amely kifejezi. hogy az első négy havi csapadékösszeg hány százaléka a várható évi csapadékösszegnek. A „Korrekciós százalék" az a szám, amely az előző évi IX—XII. havi csapadékösszegnek a sokéves átlagtól való eltérését százalékban fejezi. Ha a IX—XII. havi csapadékösszeg kisebb a sokéves átlagnál, akkor negatív előjelű lesz a szám. A „korrekciós állandó"-t a korrekciós százalékból az alábbi tapasztalati összefüggés alapján állapítjuk meg: Korrekciós Korrekciós csapadék százalék állandó 0 — 5 0 6 — 15 1 16 — 25 2 26 — 35 3 36 — 45 4 46 — 55 5 56 — 60 7 61 — 65 10 66 — 70 13 70 15 A korrekciós állandó előjele azonos a korrekciós százalék előjelével (4). A „Javított mértékadó csapadékszázalék" a mértékadó csapadékszázaléknak a korrekciós állandóval javított értéke. A „Beszivárgási százalék" a javított mértékadó csapadékszázalékkal az alábbi tapasztalati adatok alapján készült táblázatban közölt értékek szerint függ össze: Mértékadó Beszivárgási Mértékadó Beszivárgási csapadék % csapadék % 5 9 31 42 6 11 32 43 7 13 33 44 8 15 34 45 9 16 35 46 10 17 36 47 11 19 37 48 12 20 38 49 13 22 39 50 41