Hidrológiai tájékoztató, 1973

Jolsvai Arthur-Jolsvai József: Kedvező vízáramlástani feltételeket biztosító, gazdag vízhozamú fúrt kutak készítésének tervezete

b) iszapcső (4. ábra), c) nagy szabad belépő felületű szűrő (5. ábra), d) peremes csőátmenet 5—10 m normál csővel (4 c. ábra), e) munkafej (M-fej), mely a bővítést követően elvégzendő munkafázisok végrehajtási lehetőségét és azok sorrendiségét biztosítja (6. ábra). A fúró A mechanikusan működő szárnyas vagy csuklós bővítőfúró egy egyszerű eszköz (3. ábra). Feladata mindössze annyi, hogy lassú forgatás mellett a szűrőnek megfelelő hosszúságú és 0-jű lyukszakaszt alakítson ki. A fúratban marad. Több megoldás közül az egyik legegyszerűbbet írjuk le. 3. ábra. A bővítőfúró vázlata A bővitőfúró beépítésénél a fúró 19 lapja nagyobb méreténél fogva védi a 20 szárnyakat, melyeket egy 21 ütköző csap alsó állásban tart. A fúrószerszám-szűrő kombináció talpra (a fúrólyuk lenekére) érve a bővítőszárnyak a függőleges terhelés hatására a 22 csapszegnél elfordulásra kényszerülnek, azaz kinyílnak. Míg a fúró hegyes vége a fellazított rétegben előfúr, a két szárny bővíti a furatot. A bővítő szárnyakat vízszintes helyzetben a 23 felső ütköző és egy-egy alsó (24) rugó tartja megfelelő állásban. A fúradékot az öblítővíz a fúró 25 nyílásán át viszi a fúrócsőbe, illetve szállítja a felszínre. Az iszapcső A fúrt kutak szabványa MSZ 5199/1., 2., 511. előírja, hogy a szűrők alá 3—10 m hosszú iszapfogót kell beépíteni a kútba. Az iszapfogó cső (4 a. ábra) peremes csatlakozással egyrészt alul a szárnyas fúróhoz, felső végénél pedig a szűrőcsőhöz csatlakozik. Belsejébe van beépítve az öblítővíz irányváltoztatására szolgáló 25— 31 alsó öblögető cső, amelyre a működés leírásánál részletesen visszatérünk. A szűrő A javasolt Kunúrási módszernél bármilyen kellő szilárdságú szűrő használható. Hangsúlyozottan ajánljuk azonban a speciálisan kis ellenállású, nagy áteresztőképességű és nagy szilárdságú, rácsszerkezetre ragasztott szűrőtípust, amely a témával kapcsolatosan az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalatnál nyert kialakítást, és a gyakorlatban jól bevált. A rácsszerkezetre ragasztott szűrő szerkezete kiemelkedően igazodik az áramlástani viszonyokhoz. Geometriai és számtani megfontolások alapján sikerült az eddig használatos szitaszövetes szűrők által nyújtott szabad belépő felületet, mely 5—7% közötti értéket képvisel, 17—18%-ra felemelni. Ezen értékek nem a cső alapperforáltságára, hanem a fémváz és a szűrőanyag érintkező felületére — vagyis a legszűkebb keresztmetszetre — vonatkoznak. Tulajdonképpen egy megfelelő rácsszerkezetre szfericizált anyag lesz ragasztva. A javasolt technológiánál alkalmazni kívánt szűrőt az 5. ábra szemlélteti. Igénybevételi szempontok miatt a rácsszerkezet réselt csőre lesz felerősítve. Így lehetővé válik, hogy megfelelő kiegészítő elemekkel, a balirányú és igen intenzív mammutöblítéssel a szűrőt be lehet öblögetni, fúrni a homokrétegbe. A szűrők 32 peremes csatlakozással készülnek. A 22% alapperforáltságot adó 35 hosszanti nyílások közé 5 mm 0-jű 36 hosszanti bordák kerülnek. A bordákra 3,0—4,0 mm 0-jű, 37 hengeres huzal lesz csévélve oly menetemelkedéssel, hogy azonos méretű rés álljon rendelkezésre. A folyamatos nyílású sodronyspirál felületére lesz a 38, illetve a 8 a szűrőréteg felragasztva. Külön ki kell emelni, hogy finom és közepes szemcsézetű homokrétegekbe kerülő szűrőknél a ragasztott szűrőréteg szemcseszerkezete úgy lesz kialakítva, hogy a szemcsék közötti nyílások kívülről befelé bővüljenek. A 8 a, 38 és 39 szűrőréteg falvastagsága 10—16 mm. 25