Hidrológiai tájékoztató, 1973

HÍGTRÁGYA-HASZNOSÍTÁSI ANKÉT - Kiss Ottó: A hígtrágya hidraulikus szállításának műszaki kérdései - Szivák Attila hozzászólásával

— a veszteségmagasság hígtrágya áramlása esetén nagyobb, mint víz szállításakor, az eltérés azonban nem számottevő, — a veszteségek a közepes áramlási sebesség növekedésével törtkitevőjű hatványfüggvény szerint változnak, — a veszteségek a töménység növelésének arányában növekednek, — a közepes áramlási sebesség növekedésével fokozatosan csökken a hígtrágya és a tiszta víz vesztesége közötti különbség. A hígtrágya öntözéses hasznosítására ezidő szerint a félstabil berendezést tartjuk a legmegfelelőbbnek. Az öntözési technológiában — itt éppúgy mint a tiszta vízzel történő öntözés gyakorlatában — különös figyelmet érdemelnek azok a munkafolyamatok, amelyek során a szárnyvezetékeket áttelepíteni, mozgatni kell. Világszerte tapasztalható a géppel áttelepíthető hajlékony műszál, illetve műanyagtömlők, valamint a merev csöves vezetékek áttelepítésének egyszerűsítését szolgáló vontatható, gördülő, továbbá különböző konzolos és körbenforgó szárnyvezetékek elterjedése. Az ilyen irányú hazai fejlesztési feladatok megoldását elsősorban a tiszta vizes esőszerű öntözés kiterjesztése és az esőztető berendezések kihasználási fokának növelése sürgeti, de nyilvánvalóan igényli a korszerű hígtrágya elhelyezés is. A hígtrágya esőztető öntözéssel történő hasznosítása során szóbajöhető szórófejek a szállított anyagra való tekintettel eltérnek a szokásos szórófejektől. Mindenekelőtt a (gumi)fúvóka minősége, mérete és alakja szabja meg a dugulásmentes, üzembiztos működést és a szófej hozamát, ezenkívül kihatással van a csapadékeloszlásra is. Különböző gyártmányú szórófejeket vizsgálva, a felvett szórásképek segítségével megállapítottuk, hogy a tiszta víz és a vízzel hígított hígtrágya esetében a csapadékeloszlás hasonló. A hígtrágya híg és szilárd alkotórészeit elemezve, azok elosztását is a szórásképpel megegyezőnek találtuk. Ennek alapján feltehető, hogy a tápanyagelosztás is a csapadékeloszlási görbének megfelelően alakul a szórási sugár mentén. A szórófejekkel kapcsolatban még egy észrevétel és javaslat kínálkozik ide. Többéves próbálkozás után sem oldódott meg a hazai hígtrágyaszórófej gyártás és -ellátás. A szórófejek tőkés importjára ezidő szerint semmi kilátás nincs. Ha a hazai gyártás nem oldódik, vagy nem oldható meg, javasoljuk az NDK gyártmányú G—68 jelű szórófejek behozatalát. összefoglalva az elmondottakat, előadásomban a hígtrágya-kezelés és -hasznosítás anyagmozagtási feladatainál a hidraulikus szállítást kívántam előtérbe helyezni egyéb szállítási módokkal szemben. Utalni kívántam — teljességre nem törekedve — a gépi berendezések, mindenekelőtt a szivattyúk kiválasztása és üzemeltetése kapcsán felmerülő fontosabb kérdésekre. Az elmondottakat a korábbi előadásokhoz kapcsolva szeretnék két gondolatot kihangsúlyozni. Az egyik a fázisbontással, illetve a homogenizálással kapcsolatos. A két rendszer vitáját nyilvánvalóan agronómiai szempontok döntik el. Ha viszont eldöntött kérdés, hogy a hígtrágya hígfázisa öntözéssel hasznosítható legcélszerűbben, akkor az e célra szolgáló gépi berendezés lényegében a homogenizált hígtrágya kiöntözésére is alkalmas. A másik kérdés a szakaszos illetve a folyamatos hígtrágya elhelyezéssel kapcsolatos. Ha elfogadjuk, hogy a gépi berendezés méretezése és kihasználása akkor a leggazdaságosabb, ha folyamatosan kis mennyiségeket, nem pedig időszakosan a több hónap nagy mennyiségű hígtrágyáját kell rövid idő alatt szállítani, akkor a gépészeti (ugyanígy a munkaerőgazdálkodási) szempontok a folyamatos hasznosítást helyezik előtérbe. Befejezésül szerény javaslatomat szeretném megismételni és — ha ankétunk egyetértésére talál — kérni a rendező társadalmi szerveket, hogy az illetékes mezőgazdasági tárca figyelmét a csavarszivattyúk importjának szükségességére szíveskedjék felhívni, hogy a szivattyúk a szükséges darabszámban időben rendelkezésre álljanak az érintett üzemeknek, hogy azok ne kényszerüljenek egy bevált technológiát egyetlen szivattyú hiányában módosítani, illetve a terv- és kivitelezésmódosítás lényegesen nagyobb költségterhét viselni. SZIVÁK ATTILA Mélyépítési Tervező Vállalat HOZZÁSZÓLÁSA Az elhangzott előadásokból legalább is részemre egyértelműen kicsengett, hogy a hígtrágya hasznosításának fejlődési iránya elsősorban a fázisbontás nélküli öntözéses módszer. Hallottuk, hogy ismerjük a tárgyaöntözőberendezés technikai feltételeit, és rendelkezünk már annyi hazai tapasztalattal is, hogy a hígtrágyaöntözés általánosan elterjedhessen Magyarországon is. Az előadók is kifejtették, hogy a trágyaöntözés hatékonysága érdekében szükségszerű az istállókban keletkezett hígtrágya esetenkénti hígítása, és ismertettek többféle módszert a tisztavíz és a hígtrágya folyamatos bekeverésére is. Gondolok itt elsősorban a szívó és a nyomóoldali hígításokra. Bármelyik módszernek általános hibája az, hogy vagy nehezen üzemeltethető, az adott tenyészidő kívánságai nem elégíthetők ki maradéktalanul, vagy nagy az energia szükséglete. A változó szállítási távolságok igényei nem követhetők, és nagyobb szállítási távolságok leküzdésére nem alkalmazhatók. A Mélyépítési Tervező Vállalat 1958. óta foglalkozik hidraulikus anyagszállítási feladatok megoldásával és az azóta eltelt idő alatt kifejlesztette az ún. csőkamrás adagoló berendezést. A berendezésnek a hígtrágya szállítására kialakított változata és megítélésem szerint alkalmasnak mutatkozik a trágyaöntözésnél jelentkező összes igények kielégítésére. Sajnos nem ismertethetem ezt a berendezést most itt részleteiben, csak annyit említenék meg, hogy ebben a trágya szállítása tisztavíz szivattyúzással történik, és ennek következtében alkalmas a legsűrűbb trágya szállítására is, de ugyanekkor a tetszőleges hígítás a mindenkori kívánalomnak megfelően pontos, beállítható, és az a beállítás után automatikusan adagolja a növényzetnek megfelően felhígított trágyát. Alkalmas nagyobb szállítási távolságok leküzdésére, így nincs olyan korlátozó szállítási határ, amely akár az ismert zagyszivattyú típusoknál, akár az eddig alkalmazott MONHO szivattyúknál jelentkezett. A berendezéshez nincs szükség tőkés importra, hazai, ismert szerelvényekből előállítható. A szállítási nyomást biztosító tisztavíz-szivattyú kapacitása lényegesen nagyobb mennyiségi tartományban építhető be, tehát kiesnek azok a korlátok, amelyeket az eddig alkalmazott zagyszivattyútípusok jelentettek. Szeretnénk, ha még ebben az évben lehetőséget találnánk egy alkalmas helyen történő megépítésre, hogy az üzemi tapasztalatokat a hígtrágya szállítás terén is megszerezhessük. Eddig ugyanis csak erőműben salakpernye szállításhoz, illetve szénbányában hidraulikus szénszállításhoz épült csőkamrás adagoló berendezés. Ezzel a rövid hozzászólással kívántam kiegészíteni Kiss Ottó adjunktus előadását. 104