Hidrológiai tájékoztató, 1973

HÍGTRÁGYA-HASZNOSÍTÁSI ANKÉT - Dr. Láng Géza: Bevezető - Dr. Vermes László: A jelenlegi helyzet ismertetése és a hígtrágya-hasznosítás vízminőségi kérdései

Bevezető DR. LÁNG GÉZA Agrártudományi Egyetem, Keszthely A műszaki, technikai fejlődés, a biológiai kutatások új eredményei a szocialista nagyüzemekben az állattartás olyan nagymértékű koncentrálását teszik lehetővé, amilyenre azelőtt gondolni sem lehetett. Ebben az új helyzetben nemcsak az új műszaki megoldások nélkülözhetetlenek, hanem több, évszázadok folyamán megrögződött nézetet is felül kell vizsgálni, és újra értékelni. Így többek között az állattartás koncentrálásával szükségszerűen megváltozik az istállótrágya szerepe a talajtermékenység fenntartásában és növelésében. E változást tulajdonképpen már a műtrágya általános elterjedése és felhasznált mennyiségének növekedése készítette elő. A műtrágyázás széleskörű elterjedésével ugyanis lehetővé vált a talaj termékenységének növelése rendszeres istállótrágyázás nélkül, és ezért a koncentrált állattartó telepeken termelt istállótrágyát is koncentráltan használják fel az üzemek, hogy a szállítási költségek csökkenjenek. Az istállótrágya gazdálkodásnak ez a rendszere a talaj termékenységében nem kívánatos differenciálódást okozhat, különösen akkor, ha a talaj szervesanyagát gyarapító tömegtakarmányokat is koncentráltan termesztik az állattartó telepek közelében, tehát azokon a táblákon, amelyekre az istállótrágya is kerül. További lényeges változást hozott az istállótrágya gazdálkodásban az almozás mellőzése a koncentrált állattartó telepeken. Az alomszalma nélkül gyűlő bélsár és vizelet keveréke, a hígtrágya, ún. gülle, az istállótrágyától eltérő hasznosítást tesz lehetővé és szükségessé. Lehetővé teszi, hogy az állatok ürülékét kevesebb élőmunkával juttathassuk ki a földekre, viszont mivel több-kevesebb víz hozzáadása miatt koncentrációja csökken, az időleges tárolás és a kijuttatás beruházás igénye növekszik. Nehezíti a helyzetet, hogy a hígtrágya gazdálkodásnak hazai hagyományai nincsenek. Külföldön — elsősorban Ausztriában, Svájcban és Bajorországban — a hegyvidéki kisparaszti gazdaságokban máiigen régen általánosan elterjedt az ún. Güllewirtschaft, mivel ott gabonát termeszteni nem lehetett és ezért nem volt alomszalma, a hígtrágya hasznosítása pedig egyszerűen megoldható volt: a hegyoldalakat borító legelőre, rétre gravitációs úton kiöntözték. Ezek a tapasztalatok a hazai nagy állattartó telepek hígtrágyájának hasznosításához aligha nyújthatnak segítséget, így merőben új módszereket kell kidolgozni. Az utóbbi években felépült sertés- és szarvasmarhatelepek nagyrésze már almozás nélküli állattartásra létesült. Tapasztalatok híján a tervek igen sokféle megoldást tartalmaznak. E tervek még alapkoncepciójukban is változatosak, méginkább a technikai megoldásokban. Arra nem is lehet számítani, hogy találunk majd olyan technológiát, amely minden gazdaság számára egyaránt a legjobb lesz. Szükségszerű tehát némi változatosság, hogy az eltérő természeti és üzemi adottságok számára a leggazdaságosabb megkereshető legyen. Mégis néhány alapelvet, koncepciót ki kell alakítani, le kell rögzíteni és számba kell venni az eddigi tapasztalatokat, tanulmányozni a technológiai megoldások gazdaságosságát, értékelni azokat, hogy a tanulságokat leszűrve, az új telepeknél a tapasztalatok már hasznosíthatók legyenek. Ügy gondolom ilyen alapvető kérdés, amelyben mindenképpen állást kell foglalni az, hogy a hígtrágya szennyvíznek vagy trágyának tekinthető-e. Ez ugyanis meghatározza, hogy a hígtrágya biológiai megsemmisítésére rendezkedjünk-e be, vagy a talaj termékenységének növelésére használjuk fel. E kérdés mérlegelésekor figyelembe kell vennünk azt, hogy az állatokkal feletetett takarmányban lévő növényi tápanyagok 70— 80%-a a bélsárba és vizeletbe, tehát a hígtrágyába kerül. E jelentős érték biológiai megsemmisítése nem kevés ráfordítással, aligha lehet gazdaságos megoldás. Eltekintve attól a haszontól, amit a bélsárban lévő szervesanyag jelent trágyaként hasznosítva a talaj szerkezetének javításával. Hiszen nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az istállótrágya alkotórészei közül is éppen a bélsár a legértékesebb és legtartósabb hatású a talaj termékenységére. Véleményem szerint ezért egészen speciális helyzettől eltekintve, a hígtrágyát a talaj gazdagítására célszerű felhasználni. A másik alapvető kérdés — ami a hígtrágyázás gazdaságosságát nagymértékben meghatározza az — a hígtrágya optimális hasznosulására célszerű-e törekedni, vagy pedig megengedhető a kijuttatás költségeinek csökkentése érdekében olyan mértékű koncentrált felhasználás, ami még nem veszélyezteti az altalajvíz tisztaságát és általában a környezetet. Valószínű, hogy jelenleg az utóbbi megoldás a gazdaságosabb. Később azonban, bár megtartva azt az elvet, hogy nem a hígtrágya optimális hasznosulása határozza meg elsődlegesen a rendszer gazdaságosságát, növelni kell majd a befogadó területet a halmozódó hatás biológiai veszélye miatt. Ezért rendszeresen figyelemmel kell kísérni a talajt, az abban bekövetkező változásokat, beleértve természetesen az altalajvíz rendszeres ellenőrzését is. A koncentrált felhasználásra törekvés nincs ellentétben azzal, hogy egyben a trágya jó hasznosulására is törekszünk. Ennek érdekében válogátjuk össze a termesztett növényeket, vagyis azokat részesítjük előnyben, amelyek a bőséges tápanyagellátást a leggazdaságosabban hálálják meg. E két alapelv a legkülönbözőbb technikai megoldásokkal valósítható meg. Már elég sok ismeret és tapasztalat gyűlt össze ahhoz, hogy ezt az értékelést elvégezhessük. Ügy gondoljuk, a tapasztalatok és ismeretek ilyen összegezése nagy segítséget adhat az állattartó telepek tervezéséhez és üzemeléséhez egyaránt. A jelenlegi helyzet ismertetése és a hígtrágya-hasznosítás vízminőségi kérdései DR. VERMES LÁSZLÓ Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Bevezetés Hazánkban az elmúlt években gyors ütemben egymás után épültek, és épülnek ma is a szakosított sertéstelepek, rövidesen megindul a sokférőhelyes, nagyüzemi szarvasmarhatelepek sorozatának létesítése is. Amenynyire egyértelműen örvendetes a hústermelés fejlesztése érdekében az állattartás korszerű, iparszerű módszereinek elterjedése, amelynek kedvező eredményei a sertés ágazatban máris megmutatkoztak, annyira aggasztó a megváltozott állattartási technológia mellék94