Hidrológiai tájékoztató, 1972

Dr. Bársonyos Jenő: A Keleti Bükk talajszennyező létesítményeinek közegészségügyi vonatkozásai

Vízvizsgálati eredmények 4. sz. táblázat Margit I. forrás Esperantó-Garanda forrás főforrás * ** * * Mintavét. ideje 1950. 1966. 1957. 1956 X. 7. VIII. 13. II. 25. IV. 4. Víz hőmérséklete C° — — 6,0 — Alkalinitás W° 4,7 5,08 4,8 4,24 Karb. keménység nk° 13,2 14,22 13,44 11.87 Állandó keménység nk° 1 1,4 1,40 0,92 összes keménység nk° 14,3 18,56 14,84 12,79 Kalcium mg/l 83,6 103,49 55,77 69,56 Magnézium mg/l 14,3 17,55 30,50 13,26 Klorid mg/l 10,6 16,00 nyom i. kevés Szulfát mg/l 34,1 166,00 kevés i. kevés Ammónium mg/1 0 0,05 0 0 Nifcrit mg/l 0 0.0 — — Nitrát mg/l 2,5 15,00 erősny. gy. nyom Vas mg/l 0 3,00 0 0 Mangán mg/l 0 — — — Oxigénfogyasztás 0,9 2,24 — — össz. szilárd maradék 308,0 564,00 — — Hidrokarbonát mg/l 288,0 320,04 293,0 258,0 Megjegyzés: *A vizsgálatokat a Borsodi Szénbányák laboratóriumában végezték. **A vizsgálatot Majoros Lászlóná (OFKFV) készítette. langrendszerét? (Nyelő és forrás közötti szakasz). Miután ennek nyomvonala feltehetően a berajzolt vetődéshez kötött (ezt támasztja alá az öszsefüggés- és vízkémiai vizsgálat), az a lényeges, hogy azt csak 100 m-re közelítsék meg. Bár a Bükkben — az eddigi megfigyelések szerint — ez sem látszik veszélyesnek, mert ÉK—DNy-i vetődések mellett kialakult járatok a 4. ábrán látható módon alakultak ki (Juhász 3) forrás közelségében, közel a forrás szintjéhez. (A külszínttől tehát meredek hegyoldal esetén mélyebb.) •o 4. ábra. Az ÉK—DNy-i vetődések mellett kialakult átmenő barlangok típusa IRODALOM 1. Jakucs L. A Bükk hegység feltáratlan barlangrendszerei. Földt. Közi. 1951. 1. 2. Juhász A.: A létrástetöi barlang Karszt, és Barlang. 1962. II. félév. 3. Juhász A.: Erózióbázis feletti víztározásl lehetőségek a Bükk hegységben. Előadás-kézirat. Miskolc. 1965. V. 6. 4. Juhász A.: Források vízgvűitő területének körülhatárolása a Bükk hegységben. Hidrológiai Társaság Kézirat. 1967. 5. Juhász A.: triabban feltárt ielentősebb barlangok Borsodban. Természettudományi Közi. 1965. 19 sz. 6. I.eél—össy S.

: A Bükk víznyelőinek és víznyelő barlangjainak tanulmányozása. Földr. Ért. 1959. 2. füzet. 7. VITUKI (Kessler H.): Magyarország vízkészlete. Bd. 1954. 8. VITUKI: Miskolc vízellátása szemoontiából számításba lőhető források hozamtartóssági vizsgálata. A Keleti Bükk talajszennyező létesítményeinek közegészségügyi vonatkozásai Dr. Bársonyos Jenő Miskolc m. j. Városi KÖJÁL, Miskolc A Bükk hegység az Alföld északi szélén húzódó Északi-Középhegység egyik tagja. Északon és keleten a Sajó völgye, délen a Nagy-Alföld határolja. Nyugati határainak kijelölése már nehezebb, mert itt kb. 20 km széles átmeneti sáv helyezkedik el a Bükk és a Mátra között. Ebben az átmeneti sávban, a két szomszédos hegység kőzetei váltakoznak egymással. A határ mégis a Tárna völgyével húzható meg a legkielégítőbb eredménnyel. Északnyugaton pedig az Ózdi-völgy jelentheti a Bükk hegység határát. Az ismertetett határvonalak nagyjából egy négyszög alakú területet jeleznek, melynek minden oldala hozzávetőlegesen 50—50 km. Ezek alapján a terület nagyságát 2500 km'-re vehetjük. A Bükk hegység keleti oldalán fekszik Miskolc megyei jogú város, az ország második városa. Lakott része 27.5 km hosszúságban terjeszkedik a Sajó völgyétől, az egykori Szirma községtől, a Bükk hegység szívéig: Ómassáig. 1945. január 1-én egyesült Miskollc Diósgyőrrel és Hejőcsabával, majd 1950-ben a szomszédos Lillafüred (Hámor) és Tapolca üdülőterületekkel, valamint Görömböly, Szirma, Ömassa községekkel és Pereces bányateleppel. Az így létesült „Nagy-Miskolc" nemcsak lakói számában növekedett, hanem a város határa jelentős területekkel is gyarapodott. Ez a területgyarapodás különösen számottevő a nyueati, vagyis a Bükk hegység irányában. Miskolc különleges földrajzi fekvése, területének változatos földtani felépítése a város keleti és nyugati határa között lévő 750 méteres szintkülönbsége, településegészségügyi szempontból is kivételes jelentőségű, s ha figyelembe vesszük a város közigazgatási határain kívül fekvő, de azzal határos településeket is, ahol az egyes településegészségügyi vonatkozások Miskolc városára is kihatnak, akkor teljesen megalapozottnak látszik Miskolc városával kapcsolatban a Keleti Bükk településeiről beszélni. A Bükk hegység városunk területére eső fő tömegét a triász időszaki mészkő, dolomit és agvagpala alkotja, amely helyenként összefüggő takarót képez. A mészkőben a karsztjelenségek minden formája észlelhető. Töbrök, víznyelők búvópatakok, nagy számban barlangok találhatók. Ezeket a kőzeteket, helyenként vulkáni eredetű kőzetek tagolják. A terület földtani felépítése erősen befolyásolja a Keleti Bükk területén keletkező szilárd és folyékony hulladékok ártatlanná tételével kapcsolatos közegészségügyi problémákat. Rubner a hírneves higiénikus, még a múlt században ezt írta: „A talaj az egyetlen olyan hely, amely az összes követelményeknek megfelel, ame1972.