Hidrológiai tájékoztató, 1972

Dr. Juhász András-Pálfy József: A nyavalyáshegyi dolomitelőfordulás (Bükk hegység) vízföldtani viszonyai

A rétegekben tárolt és mozgó víz helyzete A kitermelésre szánt ásványvagyon (dolomit) a Garadna-völgy, a helyi erózióbázis felett (kb. 345 m) helyezkedik el. A terület karbonátos kőzetekből felépített — a fedőtakaró csak néhány cm —, ezért a kőzetben karsztvíz tárolódhat és mozoghat, a magasabb helyről az alacsonyabb hely (az erózióbázis) felé. A területet tehát a magasabb részeken vízszegénység, a völgytalpon vízbőség jellemzi. A terület a leszálló karszt övébe tartozik. A leszálló karsztvíz övét tehát víznyelők, karsztforrások (karsztcsurgók) jellemezhetik. A területen víznyelőket nem látunk. A kutatási terület Ny-i részén találjuk a Margit I. és Margit II. forrást. A források hozama a VITUKI adatai alapján (8) 80%-os valószínűséggel 1500, illetve 450 l/p. A kutatási területre 725 mm évi csapadék esik (lillafüredi sok évi átlag). A VITUKI mérései alapján (1954) a sok évi átlagos beszivárgott vízmenynyiség 35%-nak adódik. A vízgyűjtő területet figyelembe véve (morfológiai 1,5 km

2), a Margit I—II. forrás vize tehát csak részben utánpótlódhat a kutatási területről. Szükséges tehát meghatározni és körülhatárolni a forrás vízföldtani vízgyűjtő^ területét A forrásvízhozamok kétféle jellegű vízből tevődnek össze: a) a víznyelőkön közvetlenül befolyó vizek (ez mindig kisebb a forrásvízhozamoknál), b) a forrásvízhozamok és nyelőkön befolyt vízmennyiség különbsége a repedésekben tárolt és mozgó vizekből adódik. A kutatási területen felszíni víznyelő nem látszik. A továbbiakban még azt kell megnézni, hogy a területen átmenő vizes barlang található-e. vagy csak a repedéseken, repedéshálózaton történik-e utánpótlódás. Sokat vitatott probléma az is, hogy a Bukk hegységben az erózióbázis felett, illetve alatt (közelségében) van-e összefüggő karsztvíztükör vagy csak járatrendszer a víznyelő és a forrás között. Az utóbbi évek megfigyelései azt mutatják, hogy vannak olyan helyek (Juhász 2, 5) (Szepesi barlang K-i végén sózott víz három helyen volt kimutatható), ahol összefüggő víztükör nagyobb területen megfigyelhető, és olyanok is, ahol a víznyelők külön .járatrendszerrel kapcsolódnak a forrásokhoz. Az összefüggő karsztvíztükör a kutatási területen is bizonyított. Vízszintmegfigyelés az L. 12. sz. fúrásban volt. A víznívót 1966. augusztus 13-án 121,6 m-ben észlelték. Ez a források szintje felett 6,38 m-rel van. Ez az összefüggő karsztvíztükröt bizonyítja. A karsztvíz domborzat tehát eléggé lapos. A vízáramlás kis hidraulikus eséssel történik. Szivárgási (áramlási) viszonyok A szivárgási (áramlási) viszonyok tisztázására az L. 1. és L. 2. sz. fúrásban sóoldatot tápláltak be. A feltételezett kilépési (forrás) helyeken (Margit és Anna- források) megfigyeléseket végeztek. A sóoldat betáplálása eddigi bükki összefüggés-vizsgálatoknál leginkább megfelel. A festékanyagok az agyagban kiszűrődnek, fluoresceia esetében pedig savas kémhatású vízben kicsapódással és bizonyos bomlással is számolni kell. Nyomjelzéshez minden esetben 3 q konyhasót oldottak fel. Az oldáshoz annyi vizet használtak, hogy a só oldatba menjen. A sóoldatot fúrórudazaton vezették le a fúrólyukba, a fúrólyuk talpára, illetve a vízelszökés helyére (1. táblázat). A fúrásokban a megadott „b" szinteken teljes vízelszökés volt. így a sóoldat betáplálásának idejét, a rudazaton beadható folyadék mennyisége határozta meg. Az „a" jelű nyomjelzés időszakában a hóolvadás a felszínen befejeződött, a víz átvonulóban van, a források (Anna, Margit) vezetőképessége javuló (ellenálláscsökkenés) irányvonalat vett fel. A „b" jelű nyomjelzéseket jelentős (50 cm) havazás előzte meg. A hó a kísérletek időszakában olvadt el, ami a forrás vezetőképességének romló (emelkedő ellenállás) tendenciáját eredményezte. Megfigyelést két helyen (ahol a nyomjelzett víz várható volt), a Margit- és Anna-forrásban végeztük, A kísérletek megkezdésének időpontjában rögzítették a források vizének ellenállását és kémiai öszszetátelét. Az ellenállást a Margit-forrásnál Wheatstonehid rendszerű, váltóárammal táplált elektromos ellenálláskészülékhez kapcsolt 1 cm2 felületű kormozott Pt szondával mértük. A műszer hibahatára 0,3% alatt van. A mérőkészülék adatait a regisztráló berendezés folyamatosan rögzítette. Az Anna forrásnál egyenáramú készülékkel, óránként történt mérés. A nyomjelzett víz átvonulását a Margit-forrásnál elhelyezett műszer észlelte (2. ábra). A megfigyelés eredményeit a 2. táblázat tartalmazza. 1.sz. fúrás 16001500g 1400^ 1300cx • | 1800St 1700'•§ 1600! x— .1745 ,,,,_, 18 22 '1 ' 6 1 10 ' Í4 ' Í8 ' 22 2 ' 6 ' ÍO^ 14 ' 18 ' 22 ' 2 6 10 14 1966.III.3 111.4 1115

. • —~.y\ —• ——— "s. 11745 18 1966. 22 11.14. 2 11.15. 6 10 14 18 22 2 111.15. 6 10 14 18 22 2 6 10 14 190018002.sz. fúrás i 19001800j.— —r \ ___ / s' 115.30 18 22 2 6 10 14 18 22 2 6 10 14 18 " 22 2 6 10 14 Idö • sózás ideje > . > jelzett viz átvonulásának időtartama 2. ábra. A Margit-forrás vizének ellenállás-változása 1972.