Hidrológiai tájékoztató, 1972

Béress Béla-Szinessy Iván: A Fővárosi Csatornázási Művek délpesti szennyvíztisztító telepének üzemi tapasztalatai, s a fejlesztés irányai

1. kép A szennyvíztisztító műtárgya/c távlati képe úgy, hogy a biológiai tisztítás felerészben csepegtetőtestes, felerészben pedig alacsony terheléses élesztett iszapos technológiával üzemelt volna. A harmadik — perspektivikus — ütemben a tisztítókapacitás 30.000 m

3/napra lett volna bővíthető. A kísérleti cél tehát az volt, hogy biztos, üzemi méretű összehasonlítási lehetőség legyen a két tisztítási módszerre vonatkozólag. Az ÉM MÉLYÉPTERV a fenti elgondolásoknak megfelelően készítette el 1955-re a kiviteli terveket, s az építési munkák még ugyanabban az évben meg is indultak. Az 1956-os ellenforradalmi események azonban egy közel hároméves építési szünetet kényszerítettek a beruházó Fővárosi Csatornázási Művekre. Ezen építési kényszerszünet alatt szakembereink hazai és külföldi — irodalmi és gyakorlati — tapasztalataik alapján megállapították, hogy a csepegtetőtestes biológiai tisztítás nagy, városi tisztítóberendezéseknél nem gazdaságos, az alacsonyterheléses eljárás pedig már korszerűtlen, s a jövő a nagyterhelés élesztett iszapos technológiáé. Fenti felismerések birtokában és a pestlőrinci telepünkön végzett kisüzemi kísérletek alapján a Csatornázási Művek a Délpesti telep terveit a MÉLYÉPTERV-vel átdolgoztatta úgy, hogy ott egységesen, nagyterhelés élesztett iszapos tisztítási technológiát kell alkalmazni, s a három ütemű beruházás helyett — az egyre növekvő vízmennyiségek következtében — egy ütemben kell 30.000 m'/nap kapacitásúra kiépíteni úgy, hogy csapadék esetén háromszoros hígításig mechanikai, kétszeres hígításig pedig teljes biológiai tisztítást lehessen végrehajtani (1. ábra). Az új elgondolások alapján készült kiviteli tervek szerint az építés folytatására 1959. végén, a beruházás teljes befejezésére pedig 1966. őszén került sor. A telep építésével, s a berendezések ismertetésével e helyen nem kívánunk foglalkozni, mivel arról a hazai szakirodalomban már több közlemény jelent meg. Két igen fontos tényre azonban az építéssel kapcsolatban feltétlenül rá kell mutatni: 1. Annak ellenére, hogy az új, korszerű technológia alkalmazásával közel 40 millió Ft-ot takarítottunk meg, az elhúzódó építés, az évenként nagy nehézségek árán biztosított, és több részletben folyósított beruházási hitelfedezetek miatt a kivitelezési költségek az eredeti költségvetéshez képest mintegy 10

u/o-kal emelkedtek. A költségek emelkedéséhez hozzájárult még az építés ideje alatt elrendelt többszöri építőipari árváltozás is. 2. A beruházás időszakában hazai gépgyártó vállalataink semmi készségeit nem mutattak, sőt a legmerevebbem elzárkóztak a túlnyomórészt prototípus jellegű gépberendezéseink elkészítésére. A szennyvízgépészeti berendezések gyártására is profilírozott üzemek hiánya azt eredményezte, hogy a generálkivitelező építési vállalatnak, s a beruházónak kellett a gépeket és berendezéseket —• szinte alkatrészenként — az ország számtalan kis- és középüzemében elkészíttetni, s azokat összeszerelnie. Ez a megoldás sem a beruházási idő csökkentését, sem a költségeket, sem pedig a minőséget nem kedvező irányban befolyásolta. Az új gazdaságirányítási rendszer következtében ma már némi érdeklődés mutatkozik ugyan nagyobb gépgyáraink részéről szennyvíztisztítási berendezések gyártására, sőt az OVH létrehozta a Vízgépészeti Vállalatot is, de ez csak szerény kezdet, s még hosszú időnek kell eltelnie ilyen ütemű fejlődés mellett, hogy jól bevált, szabványosított méretű szennyvízgépek álljanak nagy választékban az érdekeltek rendelkezésére. II. Az üzemeltetés tapasztalatai A telep tisztítóberendezéseinek végleges üzembehelyezésére 1966. szeptemberében (1. kép), a rothasztók és a gázberendezés végleges üzembeállítására pe-