Hidrológiai tájékoztató, 1972

Bélteky Lajos: A meddő szénhidrogénkutató fúrások víztermelésre való hasznosítása

hidrogénkutató fúrásoknak víztermelésre való hasznosítása, s 1970-ben a nagykanizsai OKGT vállalattól is szakvéleményt kértek 17 fúrás kiképzési és megnyitási lehetőségéről. Legalább egy nagy nyomású kompresszor behozatala nagyban elősegítené a magas fekvésű területeken levő meddő kutató fúrások hasznosítását. Tájékoztatásul megemlítem, hogy egy kútmegnyitás költsége a megfelelő teherbírású fúróberendezés odaszállításával és felszerelésével 600.000—700.00 Ft-ra tehető. Ha azonban a furatba béléscsövet Is kell beépíteni. akkor a költségek elérhetik az 1,5 millió Ft-ot is. A kutak hasznosítása Megvizsgálva országos viszonylatban a szénhidrogénkutató fúrásokból víztermelésre kiképzett 90 hévizes kút jelenlegi hasznosítását, megállapítható, hogy szabadtéri (strand) és zárt fürdőben 51 kút vizét használiák fel. mezőgazdasági célú fűtésre pedig 15 kút vizét veszik igénybe. 24 kút vize még nincs hasznosítva. Az utóbbiak között azonban számos kút van, amelynek rövid időn belül való hasznosítására reálisan lehet számítani. Ilyen pl. a négy táskái kút. melyeknek vizét Fonyódra tervezik bevezetni. Feltétlenül hasznosítani fogják rövid időn belül a Békéscsaba—2. és a rábasömjéni kutak vizét is. A használaton kívüli többi kút egyik csonortjába azok a kutak tartoznak, melyek telenüléstől, műúttól távol esnek, a másik csoport hasznosítását pedig a kis vízhozam nehezíti meg. Mint említettem, csak 15 kút vizét hasznosítják jelenleg mezőgazdasági, kertészeti, fűtési célra. Ezek közül leginkább említésre méltó a tó+komlósi, mindszenti, sajóhídvégi kertészeti-, üvegházi- és fóliafűtés. Legfontosabb, legszélesebb körű hasznosítási területe a meddő szénhidrogénkutató fúrásokból kil'éDzett víztermelő kutaknak a balneológia, a fürdő. Csak a legnevezetesebb fürdőket említem, melyeknek már orszásos híre van. Mezőkövesd. Debrecen. Hajdúszoboszló. Bükkszék. Csokonyavisonta, Tgal, Karcag-Berekfürdő, Bük, Zalakaros. Van azonban számos helvi jelntőségfl fürdő is. amelveket a lakosság áldozatkészsége épített ki Az utóbbi években Somogvhan létesült több tlven fürdő, nl. Babocsán. Kálmáncsán Szulokon. Nagvbaiomban, Taranyon. Általában egy kisebb és egv nagyobb medence készült kabinsorral. Mintaszerű kis fürdők vannak Boreátán, Mesteriben, továbbá Sellyén. Teen látogatottak a nagvkanizsai, bogácsi, csisztapusztai. eserkeszőllői, szolnoki strand- és zártfürdők. Több helyen a fürdő fejlesztését a kút kis vízhozama korlátozza. A kutak egy része szabad kifolyással termel, a másik részénél pedig kompresszorral emelik ki a vizet a furatból. A túlfolyó kutak között van olyan, melynek statikus szintje a felszín alatt van. s a vízben elnyelt gáz fajsúly-csökkető hatására száll fel a víz a felszín fölé. Ilyenek a mezőkövesdi, bükkszéki, rábasömjéni kutak. A statikus vízszint e kutakban 60—90 m-re marad a felszín alatt, s a kút termelése csak kompresszorral indítható meg. A hévizek kémiai összetétele Ha a meddő olajfúrásokból kiképzett hévizes kutak kémiai összetételét vizsgáljuk, feltűnik, hogy a 78 között literenként 1000 mg-nál kisebb ásványisó tartalmú, tehát egyszerű hévizet alig találunk. Kiskunfélegyháza, Bogács, Borgáta. Ukk tartozik ezek közé. Vizük a felsőpannóniai rétegösszletből, illetve a kismélységű karsztból származik. A többi kút vize azonban elég nagy sókoncentráció jú, sorrendjük a következő: Rábasömjén 44,734 mg/l Bükkszék 24.809 mg/l Hajdúböszörmény—1. 12.913 mg/l Kiskőrös—1. 12.694 mg/l Zalakaros—1. 12.546 mg/l Igal—1. 9.394 mg/l Ez természetes következménye annak, hogv a szénhidrogénkutatás legtöbbje a felsSpannóniainál idősebb szintek szénhidrogén előfordulásainak feltárására irányult a meddőség esetén — természetesen — először a minél mélyebb rétegeket nyitják meg víztermelés céljára. A tortonai, szarmata és alsóoannóniai porózus rétegek bekapcsolása folytán növekszik meg a víz ásványi só tartalma. Ez ugyan a vizet balneológiai szempontból értékesebbé teszi, de növeli a víz sókiválási. sólerakódási hajlamát is, mely az üzem közben okoz sok kellemetlenséget. A sólerákódással kapcsolatos nehézségek kiküszöbölése — mondhatni — legégetőbb problémája és legsürgetőbb feladata a hazai hévíz kutatásnak és hasznosításnak. A kutatások és kísérletek eddigi eredményei igen biztatóak. összefoglalás Az utóbbi években főleg a nyugati megvék (Zata és Vas) vízügyi és megyei szervei részéről naffv érdeklődés mutatkozott a meddő olajkutató fúrásokból történő víztermelés iránt, ezért szükségesnek láttam rövid tájékoztatást adni a megoldásra váró feladat nagvságáról. annak jelenlegi helvzetéről. továbbá a kérdés országos vonatkozásában, és regionálisan mutatkozó nehézségeiről, azonkívül rávilágítani a megoldás reális lehetőségeire. Távol áll tőlem, hogy elriasszam az érdeklődőket a meddő szénhidrogénkutató fúrásoknak víztermelő kúttá való kiképzési munkáitól, de az eddiffi tanasztalatok alapján szükségesnek tartottam felhívni a figyelmet arra. hogy ezeknek a kutaknak a vízhozama porózus víztartók esetén, s ha a nalásteementezés hlánvzik — majdnem minden esetben lóval kevesebb, mint ugvanott egy vfzfúrási és kikénzési technnlócrtával lemélyített új kút vízhozama. Karbonátos, hasadék os víztartóból való termelés esetén ez a kockázat nem áll fenn. A meddő szénhidrogénkutató fúrások hévfzt»rmelésre való hasznosítása ettől függetlenül iffen naf*v jelentőségű a néngazdaság részére. Gondoliunk arra. hogy a meddő fúrásokba olyan naevértékű Mi^srcő anyagot építettek be, hogy ennek aktivizálásával feltétlenül kell, és érdemes foglalkozni, s nem szabad megengedni, hogy 1—2 kedvezőtlen eredménv zsákutcába vigye ezt a népgazdaság szemnontjából nagy értéket aktivizáló és új értéket teremtő vállalkozót IRODALOM 1. Bélteky L.t Hazai termálls vfzfeltárás Időszerű kérdései. IHdroIősIal KBzIBny. 1961. S. sz. 2. Tomor J.: Az alföldi mélyfúrások eredménvel a termálvíz feltárása szerrmontlábiM. fA tiszántúli hévivek hasznosítása c. ankét el5adása. Kézlrntt 8. Alllouander ö.: A meddő olal- és szénhidrogén fúrások felhasználása víztermelésre. (A Mélvségl vlz c. ankét előadása. Kézirat 4. Schulhof ö. szerk.: Magyarország ásvány- és gyógyvizei. Akadémiai K1adő. 1957. Budanest. 5. Magyarország hévíz kúttal. VTTTTKT kiadvány. 1968. 6. Bélteky L.: Magvarország hévízfeltárási és hasznosítási lehetősége. Vfzflgyl Közlemények, 1966. 2. sz. 1972.