Hidrológiai tájékoztató, 1972

Bélteky Lajos: A meddő szénhidrogénkutató fúrások víztermelésre való hasznosítása

A horizontális vízforgalmat a minimális talajvízszin-lngadozásokból a korábbi megfontolások alapján lehet becsülni, A sokévi átlag talajvízkészlet-változása ilyen becslés szerint: Vátl = 1,17 X 0,16 X 2009 X 10° m3 - 376 millió m3 = = (11,9 m3/s) A gyanított horizontális összetevőre nézve: Vh = 0,60 X 0,10 X 2009 X10

6 m3 = 120 millió m3 Átlagos évi vízhozamra átalakítva pedig: Qátl = 11,9 m3/s és Qh = 3,8 m3/s Áramlások, szivárgások, a víz lassú kúszása útján a Szárazár területének felszíne alatt nagyságrendileg tehát mintegy 120 millió m

3 horizontális évi vízforgalom becsülhető. Ennek a közelítő adatnak birtokában most már megközelíthető a talajvíztükör közelében kialakuló horizontális vízmozgás átlagsebességének nagyságrendje is. A Szárazér öblözetének a peremhegység felé fordított szélessége 36—46 km. aszerint, hogy a felszín alatt sejtett legyezőszerű Lassú vízmozgást milyen irányból tételezzük fel. Valószínű, hogy a mozgásban csak a talajvíz legfelső, viszonylag vékony rétege vesz részt. A belépő kapu keresztmetszete tehát mintegy; F = 36X103—46X103 m

2 lehet, ha a mozgó réteget 1 m-rel számítjuk. Ilyen feltételekkel a felszín alatti horizontális vízmozgás sebessége mintegy: ill. 120X10° 0,36X10® 2600, ill. t = Q __ 120X10" k F 0,046X10° 4100 m/év, azaz v, = S.SXIO5 ill. 1,31X10—

4 m/s lehet. A víz áramlása a keresztmetszeten át nem arányos, hanem a lazább, kavicsosabb törmelékek járatain át akár egy hatványkitevő nagyságrenddel is eltérhet az átlagostól. Az átlagos becsült horizontális sebesség szerint a Zarándi hegység törmelékkúpjától a Szárazér magyarországi vízgyűjtőjének keleti határáig mintegy 10—13 év alatt érhet el száraz és nedves években egyaránt közel állandó értékűnek tekintett vízszintes vízforgalom. Az 1940—42. évek többletcsapadékai a Zarándi hegység felől ilyen módon semmiképpen nem érhették még el az 1938—42. években azt a területet, melynek talajvízháztartásában az ábrázolt rendkívüli emelkedés megfigyelhető. A Szárazér esetében tehát túlzóaknak tűnnek azok a szélsőséges álláspontok, melyek szerint egyrészről a peremi területeken beszivárgó többletcsapadék egyedül felelős a terület talajvízállásának alakulásáért, másrészről azok, melyek szerint a horizontális összetevő jelenléte teljesen kizárt volna. Meg kell azonban jegyezni, hogy szerkezeténél, felépítésénél fogva a Szárazér vízgyűjtője egyedi kivétel, mely csak azért alkalmas a felszín alatti vízháztartási folyamatok jobb megfigyelésére, mert a jelenleginél húsz—>armincszor nagyobb vízhozamú ősi Maros olyan törmelékkúpot rakott le, melyben a vízszintes és függőleges vízháztartási összetevők legalább nagyságrendileg viszonylag könnyen elkülöníthetőknek látszanak. Az elnagyolt minta alapján megsejtett nagyságrendi adatokat akár cáfolni, akár igazolni csak részletesebb feltárás, mérések alapján lehetséges. A megfontolások alkalmasak azonban a cél szerint telepített megfigyelő berendezések és szervezett adatgyűjtés megtervezésére a sejtett folyamatok és nagyságrendek tartományában. így pl. ki lehet jelölni azokat a nyomvonalakat, melyeken a megfigyelések valószínűleg leghamarabb vezetnének célra. A megfigyelő kutak formai kialakítása, a néhány km'év, azaz napi tíz kilométer. nagyságrendű sebességek bemérésére alkalmas nyomjelző anyagok alkalmazása stb., lehetséges. A mérések elvégzése és a folyamatok jobb megismerése a Szárazér szemcsehalmazaiban tárolt vízmennyiséggel okszerűbb gazdálkodásra és más területeken további gyakorlatilag is hasznos célok, de legfőképpen a ma még alig ismert szemcsehalmazokban lejátszódó folyamatok természetéről kapott újabb információkra vezethetne. A meddő szénhidrogénkutató fúrások víztermelésre való hasznosítása Bélteky Lajos Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Ismeretes, hogy az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt évenként többszáz nagymélységű szénhidrogénkutató fúrást mélyít le, s ezek közül azokat, amelyek kőolaj és földgáz feltárás szempontjából meddőnek, termelésre alkalmatlannak bizonyultak, a kutatási terület körülhatárolása és a kutatás lezárása után felajánlja a népgazdaság valamelyik ágának hasznosításra. Ezekben a fúrásokban a béléscsövek — legnagyobb részt — benne maradnak, s a furatot szakszerűen úgy zárják le, hogy azt később bármikor más célra hasznosítani lehessen. A furatok egy részét ugyanis víztermelő kúttá lehet kiképzeni, s az abból nyert vizet — a hőmérséklettől és vegyi összetételtől függően — fűtésre, fürdésre vagy használati melegvízként hasznosítani. Ezzel visszatérül a népgazdaságnak a szénhidrogénkutatásra fordított költségnek egy része, s a mezőgazdasági, kommunális vagy egyéb ág viszont kevés költséggel, vagy költségmentesen jut hozzá egy értékes víztermelő kúthoz. A szénhidrogén-kutatás befejezése után a kiselejtezett és 0 Ft-ra leírt furatot jelenleg a Központi Földtani Hivat.al veszi át, az pedig víztermelésre való hasznosítás céljára átadja az Országos Vízügyi Hivatalnak. Az OVH megbízásából a hasznosításra átvett furatok földtani és műszaki dokumentációjából a VITUKI mélységi vizek osztálya állapítja meg. hogy az adott vízföldtani és műszaki viszonyok mellett lehet-e a furatot elsősorban melegvíz termelés céljára kiképezni, s ennek érdekében hol, hány méter mélységben kell a víztartó rétegeket megnyitni, milyen munkálatokat kell elvégezni, s végül hozzávetőlegesen mibe kerül a kutató fúrásnak víztermelő kúttá való kiképzése. A furatok ilyen szempontból való értékelését a VITUKI nemcsak konkrét kérésre, hanem folyamatosan végzi, s az eredményt évenként közli a hasznosításnál szóba jöhető minisztériumokkal, felügyeleti szervekkel, és a megyei tanácsi VB-k vezetőivel. 1972.