Hidrológiai tájékoztató, 1971

Dr. Szekrényi Béla-dr. Szabó László: A másodlagos szikesedés és a belvíz

gunkat és népgazdaságunkat, melyek csak óriási beruházással együttjáró meliorációs beavatkozásokkal ellensúlyozhatok. A megfelelő intézkedések véleményünk szerint — a térszínileg magasabb fekvésű területek mélylazítása, — a kimondottan belvizes területek drénezése (a helyi adottságokra adaptált kombinált drénezési eljárással). A javasolt módszerek egyes részleteinek vizsgálata folyamatban van. Ezek széleskörű hazai kiterjesztése még további kutatómunkát igényel. A „gyógyvíz" megnevezéssel kapcsolatos értelmezési nehézségek* DR. SZÉKELY MIKLÓS Országos Gyógyfürdőügyi Igazgatóság A 4/1966. (VII. 6.) EüM sz. rendelet 36. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata a következő megállapítást tartalmazza: „Gyógyvíz az olyan ásványvíz, amelynek gyógyhatása van". Ugyanezen rendelet 37. § (1) bekezdése meghatározza többek között, milyen előfeltételek fennforgása mellett lehet „ásvány- és gyógyvíznek" „elismert ásványvíz", illetőleg „elismert gyógyvíz" megnevezést engedélyezni. E jogi elrendezéssel szemben olyan észrevétel merült fel, hogy valamely ásványvíz tekintetében a gyógyvíz jelleg nem vélelmezhető, mert a gyógyvíz jelleg csak gyógyászati célra történt előzetes — kísérleti — felhasználás alapján állapítható meg. Végeredményben a gyógyvíz fogalom lekötött az elismert gyógyvizekre, 'gy „gyógyvíz" megjelölés a hivatalos minősítés előtt nem használható, tehát a tételes jogi elrendezést ennek megfelelően módosítani kell. Az ilyen víz a kísérletek lefolytatása, s a gyógyvízként elismerés előtt az „ásványvíz", illetőleg az „elismert ásványvíz" fogalmi körébe esik a 4/1966. (VII. 6.) EüM sz. rendelet 36. § (1) bekezdése, illetőleg a 37. § (1) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően. Ennek a felfogásnak tudományos alátámasztására kívánják felhasználni W. Schmidt — Kessen állásfoglalását (Amelung—Evers: „Allgemeine Balneotherapie" 311. old.): „Nem tanácsos minden újonnan feltárt ásványvizet — mert egyes ionoktól kedvező hatást lehet várni — gyógyvízzé minősíteni. Helytálló az a nézet, hogy a számos ásványvíz közül csak egyeseknek van valóban gyógyhatása. Mások viszont még az egészséges emberre is káros hatásúak lehetnek. Lényeges annak tisztázása, hol kezdődik az ásványi alkatrészek ama koncentrációja, amely hatással van az egészségre. Megvan minden okunk annak feltételezésére, hogy a nagyszámú ásványvíz közül csak egyeseket lehet tényleges haszonnal a betegek részére felhasználni. Másoknál viszont komolyan kell foglalkozni még az egészséges emberre gyakorolt károsító hatásuk lehetőségével is." (Dr. Frank Miklós közlése.) Kétségtelen még az is, hogy a földből ásványvíz tör fel és maga a természetes előfordulás hivatalos minősítés nélkül nem gyógyvíz. A szóban lévő kérdés elbírálása során először a megelőző tételesjogi szabályozásokat tekintsük át. Az 1929. XVI. tv. 27. §-a szerint: „Gyógyvíz az az ásványvíz, amelynek vegyi összetételénél vagy fizikai tulajdonságánál fogva gyógyhatása van." A vonatkozó törvényjavaslat részletes indokolásában a hivatkozott törvényi rendelkezést illetően az alábbi magyarázat található: „A gyógyvizek az ásványvizek keretén belül külön meghatározás alá esnek; megnevezésükben tisztán orvosi szempontok és követelmények érvényesülnek. •Előadásként elhangzott a Magyar Hidrológiai Társaság Balneotechnikai Szakosztálya 1970. március 10-i ülésén. A gyógyvizeknek az egyéb ásványvizektől való megkülönböztetése szükséges azért, mert sok olyan ásványvíz van, amely gyógyvíznek ugyan nem tekinthető, d^ a kútvizektől eltérő ásványvíz jellegük megvan. További nehézség, hogy vannak olyan ásványvizek, amelyek a helyszínen a hőfokuknál és emanációjuknál fogva gyógyvizeknek tekinthetők, de palackokban elszállítva többé nem azok, mert lehűltek vagy emanációjukat elveszítették, aminek folytán gyógyító jellegük is megszűnt. Az ilyen víz továbbra is ásványvíz marad geológiai eredeténél és helyszíni felfakadásánál fogva, de gyógyvíznek nem tekinthető. A törvényjavaslatnak megkülönböztetése a gyógyvíz és egyéb ásványvíz között azért is szükséges, mert a fogyasztó közönség sokszor abban a tévhitben él, hogy ha ásványvizet iszik, gyógyvizet használ. Ettől a tévhittől, amely sokszor egészségügyi hátrányokat okoz, a fogyasztókat, valamint ásványvíz-iparunkat és kereskedelmünket meg kell szabadítani. Gyógyvíz csak az olyan ásványvíz, amelyeknek vegyi összetételénél vagy fizikai tulajdonságainál fogva gyóffyhatás tulajdonítható. Ezek két csoportra oszthatók: a) amelyeknek gyógyhatása helyhez kötött; b) amelyek palackozva is megtartják gyógyhatásúkat." A hivatkozott tv. 48 §-ának (1) bekezdésében pedig az alábbiak olvashatók: „Ásvány- vagy gyógyvíz felkutatása vagy feltárása végett szükséges ingatlant ideiglenesen lehet kisajátítani". Tehát a jogszabály direkt ..gyógyvíz" kutatásával és feltárásával számol, mindenesetre minden kísérletezést megelőzően. A 105/1951. (IV. 29.) MT sz. rendelet 2. § (1) bekezdése szerint „Ásvány- vagy gyógyvizet feltáró új kutat létesíteni csak az egészségügyi miniszter engedélye alapján szabad." Ez a rendelkezés is gyógyhatás szempontjából még ki nem vizsgált, hanem gyógyhatásúnak vélelmezett gyógyvízre vonatkozik. A 2/1952. (I. 8.) MT sz. rendelet 27. § (4) bekezdése többek között a következőket tartalmazza: „...Ha az értesített szervek együttes eljárása során az nyer megállapítást, hogy a feltört forrásvíz ásvány- vagy gyógyvíz jellegű..." stb. Itt is vélelmezett gyógyvízről van szó éppen úgy, mint ugyanezen rendelethely (5) bekezdésében is. A ma hatályos jogszabály, a 32/1964. (XII. 13.) Korm. sz. rendelet (a vízügyi törvény végrehajtási rendelete), amelynek 12. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az egészségügyi célokra felhasználható ásvány-, illetőleg gyógyvíz kutatására és feltárására irányuló fúráshoz az egészségügyi miniszter előzetes hozzájárulását meg kell szerezni. A szóban levő alapvető rendelkezés is olyan gyógyvízre vonatkozik, amelyet gyógyászatilag még nem próbáltak ki. A gyógyfürdőügy rendezése során egyik alapkövetelményként jelentkezett annak a zűrzavarnak megszüntetése, amely a gyógy-, illetőleg ásványvíz megjelölés és használat körül hosszú éveken át volt tapasztal32