Hidrológiai tájékoztató, 1971
Forgó László: Az 1970. évi Alsó-Tisza-vidéki nagy árvíz és a védekezés
1000i 900800LN V A Hirmas-Körös Szarvasnál 954 87Q 818 700600 J 1970lius 30 10 20 31 ... „ Március Április 1940 r— -T- 1 S 1 100090010 A Tisza Szegednél 800700600 600 500 400300 J 1970 1932 . "31 2. ábra. A három folyó jellemző vízállásai A Maros felső (Makó feletti) szakaszán egy héten belül megszűnt a veszély, elapadt az ár. Makó alatt a Maros jobbparti töltés 17 km-e környékén óriási buagáros szakasz alakult ki. mintegy a május hó 20-i tetőzés kísérő jelenségeként (4. kép). A Területi Bizottság szakmai mérlegelés alapján adott műszaki javaslat után elrendelte Makó és Maroslele kiürítését, melyet igen fegyelmezetten és gyorsan hajtottak végre. A Tisza első árhulláma Eközben Szegedre érkezett az első felső-tiszai árhullám is (2. ábra). A rendkívüli és nagy árvíz miatt olyan egységes és ütőképes szervezetet kellett a saját, és a rendelkezé4. kép. A makói buzgár sünkre bocsájtott vízügyi műszaki és más erőkből formálni, amely operatívan vezetheti a szakasz védelmet, s több védelmi szakasz felelős vezetőjeként a helyi védelemvezetőket összefogva, közvetlenül irányítja és ellátja az árvízvédekezést. A központi védelemmel pedig szoros kapcsolatban — mintegy a törzs kihelyezett tagijaként — gyorsan végrehajtja az intézkedéseket. Ezek a szervek az árvízvédelmi körzetek lettek, melyek már május hó 25-én teljes műszaki és adminisztratív létszámmal működtek, öt körzet alakult Szeged, Csongrád, Hódmezővásárhely—Makó, Szentes és Szarvas központokkal (3. ábra). Szeged védelme Szeged város védelme külön gondot okozott. Megszerveztük a védelem vezetőségét, s különböző intézkedéseket tettünk. Sor került az ún. parapet fal nyílásainak befalazására, az egyéb hiányok pótlására, az ismert gyengébb pontok (ún. fináneia, klinikák) fokozott figyelésére, majd a 10,50 m-es szint védelmére. Homokzsák fallal erősítettük meg a parapet falat, s ezt 2—3 m-enként még merőlegesen homokzsák bordákkal (pillérekikel) támasztottuk meg. A fakadó vizet ellennyomó medencék képzésével lokalizáltuk, s a túlcsorduló felesleget a csatornahálózat nyelte el. A szegedi városi körgátat — az alvógátat — úgyszólván fóliába csomagoltuk. A homokzsákokat részben bányahomokkal, nagy részben pedig a mederből korábban bányászott ún. marosi homokkal töltöttük. A „töltő állomások" a hajókikötőnél s a kiskörútnál voltak. Óriási gondot jelentett a hosszú védelmi vonal kivilágítása és a szakszerű, megbízható figyelő őrhálóaat kiépítése. A világítást hálózatról, s agregátorok útján biztosítottuk. az őrszemélyzet a hagyományos lámpákat és fáklyáikat használta éjszakai szolgálata során. A szegedi tetőzés A marosi tetőzés után a Tisza Szegednél június hó 2-án egy órakor 9,61 cm-rel (12 napra a makói után) tetőzött. A védekezők megszabadultak a nyugtalanító ismeretlentől, attól az addig pontosan el nem döntött kérdéstől — milyen magas szintig fog emelkedni az árhullám? Az árvízvédelmi töltések állapota kiegyensúlyozódott, az időjárás is kedvezett, s még a nagy küzdelemből nem is telt el egy egész hónap. A védekezők beleilleszkedtek a körülmények által határolt helyzetbe, s azon gondolkodtunk, hogyan szervezzük át a szükségletnek megfelelő csökkenő erőkkél folytatható védekezést. Terveket készítettünk, s a legnagyobb bizalommal voltunk munkánk sikerét tekintve. Sürgették a visszatelepítést is (Makó stb.). 47
