Hidrológiai tájékoztató, 1971

Forgó László: Az 1970. évi Alsó-Tisza-vidéki nagy árvíz és a védekezés

hető. A csonkakúphéj bari a maximális meridián irányú erők a peremek mentén lépnek fel. Ezeken a helyeken közelítő számításokkal a várható nyomatékok nagyságrendjét is meg lehetett állapítani. A nyomatékokra való tekintettel a peremek mentén a héjfelületet 15 cm-re megvastagítottuk és két rétegű vasalással láttuk el. A membránhéj egyébként középre helyezett 0 10/15 cm-es háló vasalást kapott. A szabad peremet kívül belül elhelyezett, kengyelekkel összefogott 0 14-es betonacélok erősítik. A belső zsaluzat megtervezése és elkészítése során ügyeítünk arra, hogy a lécek közötti fugák alkotó irányban fussanak. Az ácsmunkák egyszerűbbé tétele érdekében a zsaluzatot tartó romenádok az alapsíkkal párhuzamos síkokban nyertek elhelyezést, ezáltal csupán körívek kitűzését kellett elvégezni. Az építkezés során a beruházó, a kivitelező és a tervező között egészséges példamutató együttműködés alakult ki, aminek eredménye mindig a felmerült problémáknak, a munka szempontjából legkedvezőbb megoldása volt. Az 1970. évi alsó Tisza vidéki nagy árvíz és védekezés FORGÖ LÁSZLÓ Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság A Tlisza hazaii alsó szakasza mélyen beágyazott folyómeder. Az ármeder legszűkebb szelvénye közvetlenül a Maros folyó torkolata alatt Szeged városában van, a jobbparti Szeged, s a balparti Üjszeged között. Az árvízvédelmi töltésiek magasak, széles talpon állnak, és nagy a szelvényük. Azt is elmondhatjuk, hogy jó karban vanmaik. Hosszú fejlődés hozta ezt az eredményt. A folyószabályozás hatalmas munkája még a múlt évszázadban lezajlott, és ezután például Szegedet — a táj központját — az 1879. évi árvízkatasztrófa óta eddig miniden árvíz ellen meg lehetett védeni. A legnagyobb árvizek azóta — folyamatosan növekvő szintekkel — az 1881., 1888., 1895., 1919., 1932. években voltak. Az is ide tartozik, hogy a tartósság vonatkozásában az 1940-es árvizek is „versenyben álltak" az őket megelőzőkkel. Az árvizek szintmagassága Szegednél az 1879. évi 806 cm-ről az 1932. évben 923 cmre emelkedett, s a növekedés 53 év alatt 117 cm volt. Ezt a kis történiateni visszapillantást bevezetőül szánítam az 1970. évi nagy árvíz „ősi" előzményeként. A nagy víz előtt 1970-ben A vízügyi szolgáliait helyi vízgazdálkodási szervei folyamatos és tervszerű intézkedések sorozata után a következő helyzetben várták a három folyó együttes támadását. Az új év második hónapjától valamilyen árvízvódetaii fokozait mindig akadit, s közben a belvíz is kifejlődött a területen,. Érdekes megfigyelni a havi csapadék átlagokat, s azokat érdemes a sok évi átlag csapadékkal összehasonlítani. A téli hónapok csapadékossága egyenletesen és átlagosan is kiemelkedő. Az alábbi kis táblázat szemlélteti a csapadék mennyiséget, amely — az 1969. ós az 1970. évben X. XI. XII. Ossz. I. II. III. össz. A havi összes csapadék 14 39 117 170 53 52 51 156 A sokévi átlag 49 49 40 138 31 32 35 98 A különbség -35 a helyi tanácsi és karhatalmi (honvédségi stb.) szervekkel, s együttes erővel mind a három folyón eredményesen együttműködött. A szivattyútelepek teljes erővel dolgoztak. A provizóriumok kapacitásit pótoltak, és új kapacitást is biztosítottak. Az ártin'zvédeilimi napló szigorú tárgyilagossággal tüntette fel mind az időpontokat, mind az eredményeket és intézakedésökeit. Ezek szerint: Az 1970. évi Február hó 13-án a Körös folyón már első fokú árvízvédelmi készültséget rendeltünk el. Ugyanakkor az alpári nyárigát védelme érdekében ott Is bekövetkezett — a Tisza folyó alpári szakaszán — az első árvízvédelmi fokozat. Február hó 16-án a Tisza folyón is beléptünk az I. fokozatba, a Körösön ugyanakkor a ül. fokozatba. Február hó 17-én már mind a három folyónkon árvízvédelmi készültségben voltunk. Február hó 23-án a Tiszán és a Maroson, február hó 25-én a Körösön is megszűnt az árvízvédelmi készültség. Március hó 9-én a Körösön már ismét visszaállt az árvízvédelmi készültség, s a Tiszán nyárigátvédelem alakult ki. Március hó 22-én a Körösön megszűnt a készültség, de március hó 30-án ismét kialakult, s március hó 31-én a Tiszán is belép az első fokozat. Április hó 6-án n. fok a Tiszán, április hó lí-én III. fok a Tiszán, április hó 15-én in. fok a Körösön, április 16-án az alpári nyárigát védképessége az áradás (meghágás) miatt megszűnt és végül május hó 8-án megszűntettük az árvízvédelmi készültséget. Ezzel az inrtézikedéssel csak igen kis lélegzetvételhez jutottunk, mert a Tisza és keleti mellékfolyói hegyvidéki vízgyűjtőjén a nagy esőzések következtében (a május hó 8—13. közötti 50—70 mm-es csapadék) eddig nem tapasztalt hevességű hatalmas árhullám alakult ki (1. ábra). Sajnos a Felső-Tiszán és a Szamoson 1,00—1,60 Hírei magasabb, s a gátakat meghágó árhullám alakult ki a korábbi legnagyobb vízhez képest (LNV). Ma már közismertek az események, sőt azóta az már maga a történelem. Víz alá került a Szamos és a FelsőTisza mentén 40 település és 90 000 kh föld. -10 +77 +32 +22 +20 +16 +58 — együtt (58+32)=90 mm-rel, több a sokévi átlagnál. Természetesen ebből nem következik a hegyvidéki vízgyűjtő terület hasonló állapota. így utólag azonban ebben a vizes periódusban, ha nem is előrejelzésinek, de figyelmezitetésnek felfogható? Csak az a tény, hogy területünkön a vízkár elhárítás céljából nagy helyii erőfeszítések váltak szükségessé, már a nagy árvíz kialakulása előtt is. A védelemvezetés és a vízkár elhárító szervezet állandóan és szorosan informatív kapcsolatban volt 1. kép. Szeged a tetőzés idején 44