Hidrológiai tájékoztató, 1971

Dr. Szekrényi Béla-dr. Szabó László: A másodlagos szikesedés és a belvíz

Az üzemi próbaidő alatt 47 Európában őshonos halfajt — melyek közt a legérzékenyebb halfajok is előfordultak — tartottunk a klórtalanított vízben. A mintegy 1500 —2000 halat magába foglaló állományból egyetlen példány sem pusztult el klórmérgezés miatt. * * * Véleményem szerint helytelen és téves volna a fenti tanulmány alapján úgy vélekedni, hogy a vízben lévő klór kizárólag a baktériumokat, halakat és azok táplálékszervezeteit mérgezi, és károsítja. Vagyis, hogy a kártétel csak egy szűk, körbehatárolt élőlénycsoportra, területre korlátozódik. IRODALOM (1) Amlacher E. (1961): Taschenbuch der Fischkrankheiteri. H. Fischer Veri. Jena. 228—229. (2) Beger H. (1966): Leitfaden der Trlnk- und Brauchwasserbiologie. G. Fischer Veri. Jena. 291—293. (3) Czensny R. (1961): Wasser-, Abwasser- und Fischereichemle. Veri. für Grundstoffindustrie. Leipzig. 223—229. (4) Ebeling G. und Schrader Th. (1929): Uber íreies Chlor im Wasser und seine Wirkung auf Fische und andere Wasserorganismen. Zeitschrift für Fischerei, 27. 417. (5) Kocylowski, Miaczynski, (1963): Halbetegségek. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 307—308. (6) Mann H. (1951): Ein einfache

3 und billiges Mittel zur Entchlorung vom gechlortem Leitungswasser. Fischwhirt, 255. (7) Papp Sz. (1966): Felszíni vizeink minősége II., a Duna és az északi hegyvidék felszíni vizeinek minősége. Hidrológiai Közlöny, 25—35. (8) Pénzes B. (1962): Klórmérgezés a budapesti Állatkert akváriumában. Élővilág. VII. évf. 6. szám 60—6i. (9) Schaperclaus W. (1954): Fischkrankheiten. Akademie Veri. Berlin, 570—572. (10) Scheuring L. und Stetter H. (1950—51): Versuche tiber die Wirkung von Chlor auf Fiche und andere Wassertiere. Vom Wasser, 18. 101. (11) Wetzel A. (1969): Technische Hydrobiologie. Akademische Verlagsgesellschaft Geest Portig K.—G. Leipzig, 191—194. A másodlagos szikesedés és a belvíz DR. SZEKRÉNYI BÉLA*—DR. SZABÖ LÁSZLÓ** • Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, ••Budapesti Műszaki Egyetem Az Alföldön nagy területeken kötött, rossz vízgazdálkodású talajok helyezkednek el. Ezeken különösen jelentős terméskieséseket okoz a belvíz. A belvíz kártételei: nemcsak a felszíni elöntések, hanem a felső talajrétegek vízzel telített, pangóvizes állapota, s ennek talajfizikai, talajtani következményei is. A korszerű vízgazdálkodás feladata e téren egyrészt a belvízkárok hathatós csökkentése, másrészt a víznek a talajban való hasznos tározása. PL: az Alföld csapadékszegény területein — éppen a betározódott belvizek hatására — a belvizes időszakokat követően szokott a legjobb kukoricatermés lenni. Az előbbiek ellenére ma még nem mondhatjuk, hogy belvizes területeinken mindenütt és minden vonatkozásban a kívánalmaknak és az adottságoknak megfelelő szintű vízgazdálkodás és mezőgazdasági tevékenység folyna. A belvizes területeken a termelés biztonságának fokozásához, a korszerű vízgazdálkodás elveinek a gyakorlatba való átületéséhez számos, a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó kutatások szükségesek. Ilyen jellegű kutatások folytak többek között a VITUKI Mirhógyolcsi Telepén, valamint a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Tanszékén is. E vizsgálatok nyomán néhány messzemenő következtetést tehetünk a mezőgazdasági vízgazdálkodás, a talajhasznosítás, a szikjavítás stb. vonatkozásában is. Az alábbiakban említett kísérletekkel kapcsolatban csupán két témakörrel kapcsolatos gondolatokra szorítkozunk. a) A belvizes területek vízgazdálkodási és gazdálkodási alapelveivel az utóbbi évtizedekben is többen foglalkoztak. (Salamin P., Hartyányi L., Prettenhoffer I., Baranyó G., Kienitz G. stb.). Az idevágó megállapításokkal nem kívánunk részleteiben foglalkozni. Munkásságuk egyik alapvető gondolata, hogy agrotechnikai be. Kézirat beadva: 1970. december 17. avatkozásokkal (pl. a mélylazítással) a talaj vízbefogadó képességét jelentősen fokozhatjuk, s ezáltal nemcsak a talaj vízháztartását javíthatjuk, hanem vélük a belvízkárok is csökkenthetők, sőt meghatározott esetekben azok teljesen ki is küszöbölhetők. A VITUKI Mirho—Gyolcsi Telepén végzett többéves vizsgálatok alapján megállapítható, hogy az előző megállapítások a szolonyec típusú szikesek térségében lévő belvizes területekre is érvényesek. b) Mirhó—Gyolcson végzett kísérleteink és megfigyeléseink másik része, úgyszintén a BME Vízgazdálkodási Tanszékén folyó modellkísérletek a Tisza II. Vízlépcső létesítésével kapcsolatban a másodlagos szikesedés kérdését állították a vizsgálatok középpontjába. Az évtizedes termelési tapasztalatok és a telepen végzett beható vizsgálatok útján megállapítható, hogy a másodlagos szikesedés nemcsak az öntözés hatására, hanem természetes körülmények között is bekövetkezhet. A Kísérleti Telepen a belvíz által sújtott táblákon, illetőleg táblarészeken — mind területi, mind minőségi vonatkozásban — jelenleg lezajló intenzív szikesedési folyamatok figyelhetők meg. Ez a szikesedési folyamat kimutathatóan a térszínileg magasabb fekvésű szikes területekről lefolyó sós csurgalékvizek összegyűlésének a következménye. (A belvizes terület ugyanis a legmélyebb részeken, kötött réti talajokon és réti öntéseken alakul ki.) Az is megállapítható, hogy a pangó vízállások nemcsak következményei, hanem okozói, kiváltói is lehetnek a szikesedésnek. Szepesi és Szekrényi új szikesedési elméletet állított fel, mely a szikesedést az alföldi lösz jelenlétével és az ismétlődő vízzel telített (kétfázisú) talajállapottal hozza összefüggésbe. Az alföldi lösz jelenléte, a belvizek hatására jelentkező időszakos elöntések és a kétfázisú talajállapot felhívják figyelmünket egyrészt a túlöntözés káros következményeire, másrészt arra, hogyha a belvízkárok aktív elhárítása érdekében sürgősen nem tesszük meg a megfelelő intézkedéseket, a másodlagos szikesedés révén néhány évtized alatt olyan károk érhetik mezőgazdasá31