Hidrológiai tájékoztató, 1971
Dr. Vendl Aladár†: Schafarzik Ferenc tanulmányai a budapesti forrásokról
és fáradhatatlan vándorára, aki azé lett immár, amit a legjobban szeretett, a szülőföldé. — Élete és munkássága szimbólum, mely megmutatja, hogy minden időben; mindig a népeket összekötő közös célok megkeresése a feladat, de úgy, hogy az a nép és a haza javát szolgálja. Bányai János gazdag életművét és példás emberségét, hivatástudatát, s nem kevésbé tevékeny patriotizmusát, mindazt, amit ránkhagyott, kegyelettel őrizzük. Dr. Csiky Gábor Schafarzik Ferenc tanulmányai a budapesti forrásokról t DR. VENDL ALADÁR ,9cím janik Ferenc dr. ISÜt márc. 2<> W-"? « z eP t- f Dr. Schafarzik Ferenc (1854. márc. 20.—1927. szept. 5.) arcképe Dr. Schafarzik Ferenc a legkiválóbb magyar geológusok egyike, 1854. március 20-án született Debrecenben, az elemi iskolát is ott végezte. Nagyszebenben, a gimnáziumban folytatta tanulmányait. Már felső gimnazista korában látogatta a híres Bruckenthalmúzeumot. Nyaranta kalapáccsal kezében járta Nagyszeben környékét és kőzeteket gyűjtött. A hazavitt kőzetdarabokat a múzeumban igyekezett összehasonlítással — részben nagyító segítségével — meghatározni, több-kevesebb sikerrel. A budapesti egyetem bölcsészeti karán, — minit természetrajz és földraijz szakos hallgató — nagy buzgalommal élvezte dr. Szabó József előadásait és a laboratóriumi gyakorlatokat Szabó intézetében. Szabó József „a magyar földtan atyja" és tudományos munkásságáért külföldön is nagyra becsülték. A Magyar Állami Földtani Intézet felállításáig földtani tudományos munka csak Szabó iskolájában folyt. Ö hamar felismerte a tudásban társait erősen felülmúló Schafarzik képességeit és már 1876-ban — mielőtt a fiatal Schafarzik megszerezte volna középiskolai tanári és bölcsészdoktori oklevelét — maga mellé vette tanársegédnek. Itt kezdődik Schafarzik igen széles körű tudományos munkássága. Néhány éves tanársegédi működése idején olyan kiváló eredményeket ért el. hogy 1882-ben a Magyar Állami Földtani Intézet a már ismert nevű fiatal tudóst meghívta. Itt fejlődött 'ki, niagy tudóssá és egyúttal gyakorlati geológussá. 1875-tőÍL kezdve jelentek meg tudományos dolgozatai. Kitűnő gyakorlati geológiai munkássága alapján a Műegyetemen „technikai geológia" című tárgykörből magántanári képesítést kapott. 1904ban 'kinevezték a műegyetemi Ásvány- és Földtani tanszék vezető tanárának. Műszaki földtani munkái alapján ő volt a hazai műszaki földtan megalapítója. A Magyar Tudományos Akadémia 1902-ben levelező, 1916-ban rendes tagjává választotta. Elnöke, majd tiszteletbeli tagja volt a Szent István Akadémia IV. osztályának. Meghalt 1927. szeptember 5-én. Schafarzik az ország sok területének földtani viszonyait tanulmányozta és hangsúlyozta az eredményeknek az ipar és a földművelés követelményeinek megfelelő felhasználását is. Amikor a műegyetemi Ásványés Földtani tanszék vezetését átvette, különösen szoros kapcsolatiba 'került a műszaki élet vezetőivel. Kiváló gyakorlati érzékét, hatalmas tehetségét, eredményes földtani munkásságát nagyon megbecsülték azok a mérnökök, akik a földtan gyakorlati felhasználásával kapcsolatba kerültek. A városok, minisztériumok, magánosok felhasználták gyakorlati ismereteit. A főváros minden olyan munkáját, amely részletesebb földtani ismereteket kívánt, az ő véleménye és javaslata alapjain végeztette el. Sok munkája közül — a budapesti forrásokon kívül — itt csak néhány szó jellemzi némely munkáját. Nógrád és Görnör bazalt-vidékét tárgyaló munkáját a Természettudományi Társulat a Bugát-díjjal tüntette ki. A Cserhát piroxénandezitjei című művében főként a terület vulkáni képződményeinek leírása volt fontos, és megállapította a hegység fejlődéstörténetét. Kaukázusi vizsgálatait összefoglaló munkája Berliniben jelent meg. 1884-től haláláig a Déli-Kárpátoknak a Kazán-szorostól a Retyezátig terjedő részét és a Ruszkahavast térképezte. Ennek a negyvenéves munkának az eredményei tisztázták a terület fejlődésének történetét. Kimutaitta. hogy a krassószörényi hegyekben nyugaton csak pikkelyes rátolódások a jellemzők. Kelet felé azonban a mozgások erősebbek voltak és itt nagy területet fedő pikkely takaróként alakult ki. A hazai kőbányákat igen részletesen isimertette az 1904ben megjelent „A Magyar Korona országai területén létező kőbányák részletes ismertetése" című könyvében. Ez a 413 lapra terjedő munka még ma is alapvető forrásmunka. Mikor a magyar kormány 1890-ben megindította az aldunai szabályozó munkálatokat, csakhamar szükségessé vált mérnöki szempontból a Duna e szakasza környékének pontos földtani ismerete. A földművelés-