Hidrológiai tájékoztató, 1970 június
Pásztó Péter-Pintér Péter: A vízminőségvédelem időszerű kérdései, különös tekintettel a Körösök vidékének vízminőségvédelmére
ként IV. osztályú. Ipari vízellátás szempontjából — a lebegőanyagtartalom figyelmen kívül hagyásával — általában I. osztályú, csak a Békéscsaba alatti szakaszon romlik le III. osztályú minőségre. Mezőgazdasági felhasználás szempontjából az öntözés igényeit figyelembevéve II. és IV. osztály között változik, míg a halgazdaság igényei szerint II.—III. osztályúnak minősíthető. Ha a II. víminőségi osztály mutatóinak alsó határát tekintjük vízminőségi igénynek, akkor a vizsgált esetek 40%-ában az Élővíz-csatorna BOIj-el már nem terhelhető. A vízminőségi kép teljessége kedvéért meg kell említeni, hogy a Hortobágy—Berettyó az 1968. évben mértékadóan II. osztályú vízminőséggel érkezett a Hármas-Körösbe, míg a Berettyó II.- és III. osztályú vízminőséggel terhelte a Sebes-Köröst. A fentebb ismertetettek alapján megállapítható, hogy a Körös-rendszer egyelőre még, bizonyos károsodásai ellenére, országos, sőt európai viszonylatban is jó minőségűnek tekinthető és a vízminőségvédelem feladata, hogy ezt a rangot a jövőben is megtartsa. A Körösvidék vízminőségvédelmének elsődleges feladatai Az elmúlt 15 évben a gyors ütemű iparosodás és a városiasodás következtében ugrásszerűen emelkedett a vízfogyasztás és ennek következményeként a szennyvíz kibocsátás is. Az egyre növekvő vízigényeket mindinkább a felszíni vízkészletből elégítjük ki, melyek ugyanakkor a felhasznált vizek befogadójául is szolgálnak. A népgazdaság elsőrendű érdeke, hogy élővizeink minőségét olyan szinten tartsuk, hogy azok az emberi élet egészséges körülményeit maradéktalanul biztosítani tudják azáltal, hogy a felhasználás céljaira megfelelő minőségben álljanak rendelkezésre (4). Ez a fejlődés állapítható meg a Körösök vidékén is, mely közigazgatásilag túlnyomó részt Békés megye területét érinti. A megye lakosságának közműves vízellátottsága 1960-ban mindössze 10%-os volt, míg ez 1967-re 29%-osra emelkedett. Ez a fejlődés annak ellenére, hogy még mindig jóval kisebb az ellátottság, mint az országos átlag, azonban azt tükrözi, hogy a közműves vízellátás iránti igény a megye területén rendkívül nagy volt. A vízgazdálkodás távlati fejlesztési elképzelései szerint a közműves vízellátásba a megye területén élő lakosság 80 H/ o-át kell 1980-ra bekapcsolni és ez azt jelenti, hogy az elkövetkező évtizedben ez a tevékenység még intenzívebbé válik, mint eddig volt. A települések vezetékes vízellátásának fokozódó üteme egyre inkább előtérbe helyezi a keletkezett szennyvizek elvezetésének igényét, de ezzel párhuzamosan, a vízminőség-védelem szempontjából, elsődleges feladat a keletkező szennyvizek egyidejű és hatékony tisztításának megoldása is, nehogy a koncentráltan jelentkező kommunális szennyvizek további káros vízminőségromlást eredményezzenek. A megye fejlesztési tervében 1980-ig előirányzott lakásépítési és iparfejlesztési program megvalósításának egyik lényeges előfeltétele a közművesítésen belül a csatornázás és a szennyvíztisztítás megoldása. Az egységes csatornaművek megvalósítása a városok mellett a községekben is jelentkezik, mert a községi vízműveknél a házi bekötések száma igen jelentősen megnőtt és már most egyes helyeken eléri a 60—80%-ot és ez az igény a jövőben csak fokozódni fog. A szennyvíztisztítás módját esetenként a Körösök vízrendszeréhez tartozó befogadók hidrológiai és biológiai viszonyai határozzák meg. A Körösvidékhez tartozó legfontosabb települések csatornázási és szennyvíz-tisztítási helyzete (1967-ben), illetve távlati elképzelései (1980-ra) a következők: Békéscsaba csatornahálózata jelenleg mintegy 8 km hosszúságú, 2 átemelő szivattyútelep működik és a város, illetve a legtöbb szennyvizet kibocsátó konzervgyár napi 4000—4500 m 3 szennyvizet bocsát ki, melyek egy ideiglenes jellegű földoldó medencébe kerülnek „tisztításra". A tartózkodási idő mintegy 2,5 nap, ami gyakorlatilag csak a durva hordalék kiülepítésére elégséges, tisztítási hatásfoka jelentéktelen. A fejlesztés során a csatornahálózatot legalább 50 km hosszúságúra kell kiépíteni, további átemelő telepek építése szükséges. A létesítendő biológiai szennyvíztisztító telep kapacitása 26 000 m 3/nap kell legyen. A megoldás több százmillió forint beruházást igényel, amit jelentősen csökkenteni lehetne, ha a konzervgyári kampány idején keletkező szenny vízcsúcsot, a már 1964-ben lefolytatott szennyvízöntözési kísérletek eredményeinek felhasználásával, a nyári öntözési szezonban el lehetne öntözni. Gyula város szennyvizeinek elvezetése jelenleg 4 km csatornahálózat és 2 db átemelő telep segítségével történik. A szennyvíz tisztítására a szennyvízöntözést választották, mely 2120 m 3/nap teljesítőképességgel 1970ben üzembe lépett. A jövőben a csatornahálózatot 16 km hosszúságúra kell kiépíteni és a szennyvízöntöző telep kapacitását 6200 m 3/nap teljesítőképességre kell kifejleszteni. Szarvas város csatornahálózata jelenleg épül, ennek során 2,5 km gravitációs és 1,7 km nyomóvezeték kiépítése valósul meg. A szennyvíztisztítást egy, napi 460 m 3 kapacitású, eleveniszapos szellőztető árok oldja meg. A csatornahálózatot további 8 km-rel kell bővíteni és a tisztítótelep kapacitását 1850 m/nap teljesítőképességre kell fejleszteni. A szennyvizek befogadója a Holt-Körös és ez fokozott vízminőségvédelmi igényeket támaszt, mert a világhírű szarvasi arborétum mellett húzódik és idegenforgalom, valamint üdülés céljára kiválóan alkalmas. Az élővízfolyások szempontjából, mint különösen veszélyes ipari üzemeket, ki kell emelni a Sarkadi Cukorgyárat, valamint a Kornádi Rostkikészítő Vállalatot, melyek közvetlen szennyvíz-bevezetéseikkel a Fekete-Körös, illetve a Sebes-Körös vízminőségére gyakoroltak káros befolyást. A Körösvidék szennyvíz-elhelyezésére vonatkozóan meg kell állapítani, hogy az egyes befogadók kis vízhozama és ennek következtében korlátozott öntisztuló képessége fokozottan felhívja a figyelmet a szennyvíztisztítás egyik igen hatásos és haszonnal is járó módjára, a szennyvizek elöntözésére. A területen a szennyvízöntözésnek több példamutató megoldását ismerjük, mint például a Szarvasi Állami Gazdaság rózsási üzemegységének kísérleti telepe, az eredményesen végződött békéscsabai kísérleti szennyvízöntözések és a gyulai városi szennyvízöntöző-telep. Sajnos a tájékozatlanság és ebből kifolyólag az érdektelenség, valamint a szennyvízöntözés költségeinek viselése évek óta húzódó problémákat vet fel, melyek hátráltatják ennek a hatékony szennyvíz-tisztítási módnak megfelelő elterjedését, Mint azt már korábban említettük, a különböző tápanyagok feldúsulása élővizeinkre veszélyes hatással van. A Körösvidéken a lassúbb vízfolyások, tavak és tározók, valamint a többcélúan hasznosított holtágak biológiai állapotának megőrzése miatt szükséges a bevezetendő tápanyagok korlátozása, hogy a káros vízvirágzásokat elkerülhessük. A biológiai szennyvíz-tisztítás ezeknek az anyagoknak a vonatkozásában hatástalan és az úgynevezett „harmadik tisztítási fokozat" kiépítése nélkül ezt a problémát nem oldja meg. A szennyvíz-öntözés több szempontból hasznosnak bizonyulhat, mert tartalmaz a növényzet által felhasználható temészetes trágya-anyagokat, ennélfogva csökkenthető a mezőgazdaság műtrágya felhasználása és ennek révén csökken élővizeinkben a tápanyagok feldúsulásának veszélye is. A Körösvidék vízminőségének megóvását — az ismertettek összefoglalásaként — 3 következő körülmények sürgetik: 1. A korszerű iparfejlesztés csak megfelelő mennyiségű és minőségű ipari víz és megnyugtató szennyvízelhelyezés biztosítása mellett lehetséges. 2. A városiasodás és a lakásépítés programjának végrehajtása a keletkező szennyvizek ártalommentes elhelyezése nélkül nem oldható meg. 3. A lakott területeken átfolyó vízfolyások nem idézhetnek elő közegészségügyi ártalmakat. 4. A mezőgazdasági felhasználás céljaira is biztosítani kell a kellő minőségű öntözővizet és a halgazdaságok részére a tápvizet. 65
