Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

Dr. Pataki Nándor: Víztermelő kutak rétegkapcsolása korszerű módszerekkel

esetén a javulás csak mintegy kétszerese, míg iSn = 10 kv esetén a vízhozam csökkenés négyszerese az érintet­len vízadóréteg szivárgási tényezője alapján számolt vízhozamnak. Az említett néhány megállapítás igazol­ja tehát, hogy a szűrőzési technológián belül az iszap­bontás és általában a rétegtisztítás kérdésével kiemel­ten kell foglalkozni. Ennek tudható be, hogy az utóbbi években igen so­mát — az adott rétegviszonyoktól függően — szintén lényegesen csökkenthetjük. Az eljárás alkalmazható­ságát a laboratóriumi kísérleteken túlmenően, már több kivitelezési munka kapcsán is ellenőriztük. Fi­gyelemre méltó, hogy a rétegtisztításnál elért jelentős időmegtakarítás mellett lényeges emelkedést mutat a kísérleti kút fajlagos vízhozama. A két kút egymástól való távolsága 300 m, így az azonos mélységben tele­pült víztárolók felépítése nem valószínű, hogy lényege­sen különbözne egymástól. 0 10 20 30 W 50 60 70 8C r>'4f kv 2. ábra. A gáthatás változása —P"— és —7— függvényében Ku rfe kat foglalkoztunk a vonatkozó technológiai módszerek fejlesztésével és figyelemreméltó eredményeket ér­tünk el. A legkülönbözőbb mechanikai és vegyi réteg­tisztítási módszerek hatásosságát vizsgáltuk labora­tóriumi és terepi feltételek között. Így kidolgoztuk és ma már rutinszerűen, sikerrel alkalmazzuk a réteg­mosatási eljárás különböző módszereit, az ún. mosató­fejjel történő vízsugaras iszapbontást, sűrített levegő segítségével előidézett nyomásváltozásokon alapuló el­járást, vagy a két módszer egyidejű kombinált alkal­mazásának technológiáját. A technológiai részletkérdésekkel, a már idézett ta­nulmányok (10, 28, 29, 33) részletesen foglalkoznak. Az említett rétegtisztítási módszerek a hazai álta­lános vízföldtani és kivitelezési feltételek mellett ered­ményesen alkalmazhatók. Az egyes műveletek szak­szerű végrehajtása esetén azonban — az adott réteg­szerkezeti viszonyoktól és fúrási üzemi feltételektől függő mértékben — jelentős időtöbblettel kell számol­ni. Ezen túlmenően bizonyos műszaki feltételek mel­lett — többréteges kavicsszórás, ragasztott kavicsszű­rő alkalmazása — a rétegtisztítás eredményessége nem mindig biztosítható. Gazdaságossági szempontok megkövetelték a réteg­tisztítás időtartamának csökkentését. A kútépítési munka hatékonysága, s végeredményben a fajlagos vízhozam növelése viszont megbízható, hathatósabb módszerek fejlesztését teszi szükségessé. A Bányásazti Kutató Intézet munkatársainak bevo­násával ebben a vonatkozásban is figyelemre méltó eredményeket értünk el a közelmúltban. A találmányi védelem alatt álló eljárás lényege az, hogy a fúrásnál alkalmazott agyagos, bentonitos nor­mál öblítőfolyadékot kémiailag előkészítik, a szűrő beépítése utáni, ugyancsak vegyi úton történő iszap­bontásra. Végeredményben egy ún. indirekt rétegtisztítási el­járásról van szó, amelynél a mészbázisú iszapok savas kezelésével kapcsolatos korábbi javaslatokat (33) hasznosítjuk. Az eddig végzett kísérletek kapcsán megállapítható, hogy a rétegtisztítás összidőszükségle­re ily módon lényegesen csökkenthető. A szűrőmosa­tásnál általánosan felmerülő 100—120 óra szükségte­lenné válik, a tisztítószivattyúzás szokásos időtarta­32.5 . 38,5 : 42,5. -92V -232 _28,U5 .33,65 .36,56 A0.8 .Hő . 9165 .5135 3. ábra. A Ceglédi vízmű 3. sz. kútja, ellenőrző fúrás, hagyományos eljárással 12,1 0192/133 kavicsszúrő /1-3/6-á/ 38,5 <+15 4. ábra. A Ceglédi Vízmű 4. sz. kútja, ragasztott kavics­szűrővel kiképzett, indirekt rétegtisztítási eljárás alkalmazásával 57

Next

/
Thumbnails
Contents