Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

Czédli György-dr. Kubatov János: Felsőfokú vízügyi szakemberképzés Baján

Felsőfokú vízügyi szakemberképzés Baján CZÉDLI GYÖRGY—DR. KUBATOV JÁNOS Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum • mm/mm 1. kép. A Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum Az oktatás problémái az utóbbi években világszerte az érdeklődés középpontjába kerültek. Soha annyi konferencia, tanulmány nem foglalkozott oktatási kérdésekkel, mint napjainkban. Ennek több oka van: A tudomány és technika hihetetlen gyorsan tár fel új ismereteket, s ezeket csatlakoztatni kell a korábbi tananyagokhoz. A tananyagok minden iskolatípusban erőteljesen felduzzadnak! A tanulásban résztvevők száma rohamosan nő. Erre a felsőoktatásból vett adatot idézünk: 1950-ben Európában 510 millió lakosból 2,3 millió volt főiskolai hallgató; 1965-ben 620 millió európaiból 6,37 millió a főiskolás. A szocialista országokban a főiskolások létszámának a növekedése még erőteljesebb. Egyre inkább bebizonyosodik, hogy a termelési szférák területén egy-egy szakmára, mesterségre nem lehet egész életre szóló felkészítést nyújtani az oktatási intézményekben. Be kell iktatni továbbképző állomásokat (posztgraduális képzés), amelyek a legfrissebb ismeretek csatlakozását biztosítják a korábban megszerzett és részben elavuló ismeretkehez. Napjainkban a tanulás egyre inkább „életformává" válik. Az oktatás kiterjedésével együtt — és a mai kor életviszonyaiból következően — lényegesen növekszik az elvárás az oktatási intézmények személyiségfejlesztő munkája iránt; különösképpen a világnézet, a temperamentum és karakter megalapozása és megszilárdítása terén. E kell ismerni viszont, hogy az ismeretek közvetítésének a módszerei nem sokat fejlődtek; az ismereteknek az emberi agyban való rögzítődését („tárolását") létrehozó idegélettani folyamatok nem változtak. E problémák és a belőlük származó gondok feszegetik a jelenlegi iskola- és oktatási rendszer kereteit, új utak és megoldási módok keresésére késztetnek. Érthető, hogy a gondok és a megoldáskeresések is talán a legszembetűnőbben a műszaki felsőoktatás terén jelentkeznek, mivel a műszaki szakember a legközvetlenebb kapcsolatban áll az anyagi javak termelésével. A problémák felismerését jelzik kimagasló je* A bajai Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum 1970. szeptember 1-től a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Főiskolai Karaként működik tovább, és a viégzett hallgatók üzemmérnöki oklevelet kapnak. (Szerk.) lentőségű rendezvények is. Pl. Chicagóban (1965-ben) mérnök-világkongresszust, Japánban (1965-ben) a mérnökképzéssel foglalkozó nemzetközi konferenciát rendeztek. Az UNESCO a XIV. ülésén (1966) fogadott el határozatot a mérnökképzés problémáinak tanulmányozásáról, és 1968. december 9—13 között Párizsban rendezték meg az „Üj irányzatok a mérnökképzésben" tárgyú tanácskozást. A szocialista országok oktatásügyi minisztereinek évente tartott értekezletén is tárgyalt téma volt a műszaki felsőoktatás helyzete. A felvázolt problémák természetesen a magyar oktatási rendszert is érintik. Az 1963-ban bevezetett és azóta finomított oktatási reform jelzi a gondok korai felismerését és készséget azok megoldására. A hazai útkeresés eredményeként jöttek létre a felsőfokú technikumok. Létrehozásukat indokolta az a felismerés, hogy a-folyamatosan gyorsuló tudományos fejlődés sokasodó eredményeinek hasznosítása, a magasszintű műszaki vezetés, a kutatás, a tervezés, továbbá a termelés közvetlen irányítása együttesen nem lehet továbbra is egytípusú szakember feladata. E feladatokat tehát meg kell osztani, s az oktatásnak ehhez kell alkalmazkodnia. A termelés, a kivitelezés, üzemeltetés gyakorlati irányításához olyan szakemberekre van szükség, akiknek tudása a techonlógiai, gyártási, mérési, építkezési eljárásokra kifejlesztett. Ezek képzése folyik a felsőfokú technikumokban. Az Országos Vízügyi Hivatal szakfelügyelete alatt működő Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikumnak az a feladata, hogy olyan szakembereket bocsásson ki, akik a vízügyi tervezés-építés, üzem, valamint a műszaki igazgatás területén egyaránt képesek önálló munkakör betöltésére. (Tervezésben a kisebb jelentőségű feladatokra irányított a képzésük.) A vízgazdálkodásunk előtt álló óriási feladatok megoldásához igen sok szakember szükséges. A Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karáról kibocsátott okleveles vízépítő mérnököket a jövőben elsődlegesen a műszaki kutatás-fejlesztés, valamint a tervezés javára és a magasabb szintű vezetői-igazgatási funkciók ellátására célszerű foglal koztatni. Az üzemmérnöki jellegű gyakorlati munkál' közvetlen irányítására viszont egyre több helyen szaktechnikusokat lehet majd alkalmazni. Ez utóbbiak képzése Baján, a Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum nappali és levelező tagozatán folyik. A továbbiakban kizárólag a Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikumra vonatkozik fejtegetésünk. A képzés 1962 őszén kezdődött meg a levelező tagozaton (átmenetileg budapesti központtal), 1963-ban pedig a nappali tagozaton is megindult, és az alapító kormányrendeletnek megfelelően azóta Baján folyik az oktatás. A beiratkozott hallgatók együttes száma — az eddig eltelt évek alatt — 1005. Diplomát szerzett 343 fő, jelenleg tanul 356, a többi (sok levelező) abbahagyta a tanulást. Évenként kb. 70—80 diplomás kerül ki a Technikumból. 1975-re mintegy 750 vízgazdálkodási szaktechnikus (üzemmérnök) dolgozik majd a népgazdaságban, s e szám igen jelentős szellemi energiát jelenthet. A kiképzettek fele a vízellátási és csatornázási szakon, a másik fele az általános és mezőgazdasági vízgazdálkodási szakon szerezte meg oklevelét. Volt hallgatóink munkájáról — 1965-ben végzett az első évfolyam — a visszaérkezett vélemények nem kedvezőtlenek: munkájuk általában megfelel a várakozásnak. Többen közülük felelős beosztásban dolgoznak. önellátó építésvezetői munkát a nappali tagozaton végzettek közül — 1968-as adataink szerint aránylag kevesen kaptak, de ez érthető is, hiszen ilyen rövid 28