Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

MEGEMLÉKEZÉS ELHUNYT TISZTELETI TAGJAINKRÓL - Dr. Vitális György: Dr. Schréter Zoltán

Megemlékezés elhunyt tiszteleti tagjainkról Az 1970. év elején fájdalmas veszteségsorozat érte Társaságunkat. Az 50 éves jubileumi közgyűlésünkön tiszteleti tagjaink sorába emelt dr. Schréter Zoltán január 14-én, Hallóssy Ferenc január 17-én, Boronkai Pál január 21-én, az 1961. évben tiszteleti taggá választott dr. Szilágyi Gyula pedig február 10-én örökre eltávozott körünkből. Emléküket a Hidrológiai Tájékoztató hasábjain az alábbi sorok őrizzék. Dr. Schréter Zoltán 1882—1970 Dr. Schréter Zoltán 1882. október 21-én született Dombóváron. Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, ahol 1908ban természetrajz—földrajz szakból középiskolai tanári és 1909-bgn föld- és őslénytanból doktori oklevelet szerzett. 1905-ben. mint egyetemi hallgató elnyerte a Magyar Földrajzi Társaság Déchy ösztöndíját, amelylyel a Déli Kárpátokban fekvő Páreng hegységben hegyrajzi és eljegesedési tanulmányokat végzett. 1906ban az id. Lóczy Lajos vezette földtani tanulmányi kiránduláshoz csatlakozva, végigjárta a horvát és a dalmát-tengerpartot Fiúmétól Kattaróig, továbbá Hercegovinát és Boszniát. 1905-től 1906. februárig a budapesti gyakorló főgimnáziumban mint gyakorló tanár működött. 1906-ban Schafarzik Ferenc professzor a Műegyetem Ásvány és Földtani Tanszékére tanársegédnek hívta meg, ahol főleg a műegyetemi hallgatók részére újonnan rendszeresített földtani kirándulások megszervezésében vett részt. Az 1907. év nyarán Schafarzik Ferencnek a Pojána Ruszka hegységben történt földtani térképezésében segédkezett, s ekkor sajátította el a földtani térképezés alapjait. 1908-ban mint tanársegéd a Földtani Intézet megbízásából már önálló földtani térképezést végzett. 1909-jDen a Földművelésügyi Miniszter a Földtani Intézethez II. osztályú geológussá, később I. osztályú geológussá, osztálygeológussá, majd főgeológussá nevezte ki. 1940-ben mint főgeológus az Intézet helyettes igazgatója lett, 1942-ben, szolgálati idejének leteltével nyugdíjazását kérte. Mint nyugdíjas tovább dolgozott a Földtani Intézet részére, de ezenkívül az 1942— 1944-es években geológiai szaktanácsadója volt a Magyar Bauxitbánya R. T.-nak és a Magyar—Olasz Olajipar R. T.-nak. 1947-ben a Pénzügyminisztérium XIII. C. osztálya részére a Tokaj Hegyalján, 1948-ban pedig a Magyar Állami Szénbányák részére a Bódva és a Sajó völgyében végzett földtani térképezést. 1949— 1958-ig a Földtani Intézet ismét alkalmazta. Tudományos és gyakorlati földtani irányú működése főleg a Földtani Intézethez fűződik. Évente részt vett az Intézet földtani térképező munkálataiban és múzeumának rendezésében. 1908—1911-ig a Krassószörényi hegységben, 1912—1916-ig a Bükk hegységben térképezett, majd 1916-ban megkezdte a sajóvölgyi és az egercsehi — ózdi miocén és a borsodi pannóniai barnakőszén-medencék földtani térképezését. Résztvett az Esztergom-vidéki eocén és oligocén barnakőszén-terület tanulmányozásában, Budapest Székesfőváros határának földtani térképezésében, Bereg és Szatmár megyék területén, továbbá Zemplén megye északi részén pedig a sókutatás érdekében végzett földtani felvételeken. 1932-től a hazai kőolajkutatás keretében először a Bükk hegység délkeleti oldalán térképezett, majd a Mátra északi oldalától a Sajó völgy felső részéig haladt. E munkák során állapította meg a bükkszéki boltozat jelenlétét, ahol 10 éven át szerény kőolajtermelés folyt. A második világháború éveiben ugyancsak kőolajkutatás céljából Máramaros megye területén az Iza völgyében, továbbá a haragosi (Prelukai) kristályospala hegység harmadkori képződményekből álló szegélyterületén végzett rendszeres földtani térképezést. 1949-ben és 1950-ben a szénvagyon-becslés céljából újra tanulmányozta a Borsod megyei barnakőszénterületeket. 1951-ben a Pilisben, a Bükkben és a dunántúli édesvízi mészkőterületeken végzett reambulációs munkálatokat, majd 1952—1954-ben ismét a Bükk hegységben dolgozott. Fő munkaterülete a földtani térképezés volt. Emellett vízföldtani, őslénytani, földrengéstani és barlangtani tanulmányokat is végzett. Gyakorlati szempontból a barnakőszén-területeken végzett földtani vizsgálatai és készletbecslései, kőolajkutatásai és vízföldtani kutatásai a legfontosabbak. Földtani térképeit, szakvéleményeit, valamint nyomtatásban megjelent munkáit minden időben a lelkiismeretesség, a pontosság és és a megbízhatóság jellemzi. Ezekre mindenki mindig 5