Hidrológiai tájékoztató, 1970 június
A XI. HIDROBIOLÓGUS NAPOK KERETÉBEN MEGRENDEZETT SZIKESVÍZI SZIMPÓZIUM ELŐADÁSAI - Dr. Fábry Györgyné: Szikestalajok néhány halastavának kémiai vizsgálata
az egész év folyamán vízzel telt árkokból származnak. A benépesülés folyamatát rendkívül bonyolulttá teszi az a körülmény, hogy az állandóan vízzel borított területeken és a végleg csak májusban elárasztott rizstáblán egymáshoz képest eltolódott és egyes elemeiben részben eltérő vegetáció-szukcessziós folyamat megy végbe. Az egymást követő szukcessziókhoz viszont másmás életközösség tartozik. E viszonyok illusztrálására a szarvasi Állami Gazdaság szikes talajra telepített, Ai jelzésű tábláján, két éven át végzett vizsgálatsorozatom adatai alapján az alábbiakat emelem ki. 1. Az állandóan vízzel borított területek vegetációját benépesítő életközösségek tagjai létfeltételeiket a rizsföldeken nem, vagy csak igen korlátozott mértékben találják meg. 2. A fenti életközösségek egyes, éppen nem jellegzetes fajai a rizstáblákon jó létfeltételekre találnak és tömegesen elszaporodnak. 3. A növényzet fejlődésében és a vízborításban mutatkozó időbeli eltolódás, valamint az ökológiai különbségek ellenére az állandó vizű területek változatosabb faunája, faj- és egyedgazdasága megfelelő bázist biztosít a rizstáblák nyújtotta lehetőségek kihasználására. 4. A rizstáblák Chironomida faunája tükrözi a területek egységes, és a szélsőséges viszonyok felé hajló jellegét: a Chironomidák kis faj- és nagy egyedszámmal jelennek meg, egy-egy aszpektus idején belül. 5. Benthos szervezetek a rizstáblákon tömegesen csak a bokrosodás megindulásáig (június eleje—közepéig) fordulnak elő. Ennek többek között az a magyarázata, hogy a júniusban felmelegedő vízben, illetve talajban a szervesanyag lebontása intenzívebb lesz, s az amúgyis igen kötött, rosszul szellőző talajban már 1 cm körüli mélységben anaerob lebontási folyamatok és kénhidrogén-képződés indul meg. 6. Phytophag Chironomidák nagy számban csak azokban a fiatal rizsvetésekben élnek, amelyekben még a növénynek egyetlen levele a víz felszínén elfekszik. 7. Június közepe—vége után (bár ekkor már semmiféle vegyszeres hatás nem érheti a Faunát!) a rizstáblákon számottevő mezofaunát csak a submers növényeken lehet találni. Ezek közül azonban a vizsgált területeken túlnyomórészt Chara fajok uralkodnak, amelyeket az állatvilág kevéssé kedvel. A kisebb kiterjedésű Potamogaton és Myriophyllum foltok gazdagabb faunával rendelkeznek. 8. Június végére, az állandó vizű területek ekkorra már állandósult (az év végéig megmaradó) submers, illetve emers növényzete a rizstáblákon is megjelenik, természetesen csak foltokban. A rizstáblák megfelelő helyein tehát mintegy utoléri a szukcessziós folyamat az állandó vizű területekét. Az azonos fajú növények jelenléte azonban mégsem egyenlő értékű, mert a rizstelepeken éppen kifejlődött növényeken jó ideig alig találni még pusztuló részeket, vagy a jellegzetes, baktériumflórában is gazdag algabevonatot. Az aknázó fajok leszámításával viszont a növényzeten élő Chironomidák a fenti ok miatt a fiatal növényeken csak kis számban telepednek meg. 9. Az állandó vizű területeken a vizsgált mezofaunaszervezetekre, a hazai sekély vizekben jellemző két mennyiségi csúcs (március—április és szeptember vége) jól felismerhető. A faji összetételt és az egyedsűrűség alakulását természetesen a környezet idő- és térbeli változatossága szabja meg. A további vizsgálatok során az állandóan és időszakosan vízzel borított területek eltérő populációdinamikai jelenségeinek részletesebb felmérése, a tömegalkotó fajok egyedfejlődési idejének és generációszámának beható elemzése szükséges Ezek megismerése mind a produkcióbiológia, mindpedig a kártevő fajok elleni hathatósabb védekezés szempontjából értékes adatokat nyújthat. Szikestalajok néhány halastavának kémiai vizsgálata DR. FABRY GYÖRGYNÉ Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet Magyarország egyik legjellegzetesebb talajtípusa a .•szikes talaj. Hasznosításuk illetve megjavításuk egyik módját már 4—5 évtizeddel ezelőtt is tógazdasági művelésben látták (6). 'Sigmond az általa III. b és IV. osztályba sorolt szikeseket utalta a halgazdaság körébe, „mivel annyira rosszak és nehezen javíthatók, hogy e helyen már legelő öntözés sem ajánlható" (8). Osztályunk a hortobágyi, felgyői és apaji tavakat vizsgálta rendszeresen az elmúlt évben. Mindhárom tórendszer a Magyar Alföldön fekszik, azonban szikes talajuk eltérő. A vizsgált tavak termőhelyi tényezői Az ország legrégibb és legnagyobb kiterjédésű (4700 ha) tórendszere a hortobágyi, a Tisza ősrégi öntés- és árterének tekinthető (Sümeghy szerint a Tisza valamikor a Hortobágy medrében folyt (13). A táj legmélyebb része a Hortobágy folyó környéke: 87—90 m A. f. Talajképző kőzete zömmel az alföldi lösz, mely iszapolt, rétegzett, utalván arra, hogy keletkezésében a víznek szerepe volt. A lösz alatt a medence régebbi agyag- és homoklerakódásai találhatók. A talajvizek az agyagréteg között 2—3 m mélységben lencse-alakban helyezkednek el és szinte kivétel nélkül szikesek. Sói főleg Na 2S0 4, NaCl, MgSO/„ hidrogénkarbonátok. Hortobágyon a szikesek keletkezésének feltételei a 1. száraz éghajlat, 2. vizet át nem eresztő réteg (altalaj), 3. a talajt időszakonként túlbő nedvességgel elárasztó hidrológiai folyamatok (8, 11) megvoltak, így megindulhatott az oldható sók, elsősorban Na-sók felhalmozódása a talajban, szabad sók (szoloncsák) vagy a talaj kolloidkomplexusához kötve, mint kicserélhető kation (szolonyec). Gyakran a komplexus telítve van Na-mal és oldható só is bőségesen található a talajban (szoloncsákos szolonyec). Ahol pedig a szolonyeceken időszakos vízállás fordul elő szologyosodik; a kolloidkomplexus megbomlik, .végterméke az amorf kovasav (14). 'Sigmond a szologyosodást a kilúgozott (szolonyec) szikesek degradálódásának nevezi és véleménye szerint a talaj mikrobiológiai életével szoros öszszefüggésben áll (9, 10, 11). Tyurin és munkatársai szerint (5) az amorf kovasav anaerob körülmények között diatomák hatására képződik. Egyébként a szikes talajok különböző fajtái a Hortobágyon is — mint általában — szoros genetikai rokonságban állnak egymással. A tavak tápvizét a Hortobágy és a Tisza szolgáltatja. A tógazdálkodás modernnek mondható, amennyiben váltóművelésben történik. A felgyői tórendszer a Tisza jelenlegi árterében létesült. 1929 óta folyamatosan üzemel, mint belvízbefogadó s csak másodrendű a halastavi hasznosítás. A tavak á Tiszavölgyére jellemző elszikesedett fekete agyagrétegeken helyezkednek el. Ezeket a rétegeket és tulajdonságaikat Szűcs írta le (18). A felszíntől különböző mélységben találhatók. Ha felszínre kerülnek elszikesednek (szikes réti talajok vagy szolonyec szikesek). Kedvezőtlen vízgazdálkodási tulajdonságaik és a túlbő nedvességre hajló természetük elősegítette a Nasók felhalmozódását, a szikesedést. Keletkezésükkor mocsári növényzet fejlődött rajtuk s elhalásuk után anareob úton bomlottak. Az így keletkező humusz nem 169 (
