Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

A XI. HIDROBIOLÓGUS NAPOK KERETÉBEN MEGRENDEZETT SZIKESVÍZI SZIMPÓZIUM ELŐADÁSAI - Csávás Imre: Rizstermesztés szikes talajainkon és annak hatása a természetes vegetációra

kőzni kezdett. A gyors ütemű fejlesztést ugyanis csaknem lehetetlen volt megfelelő műszaki megalapozottsággal elvégezni, a rizstelepek öntöző- és főleg lecsapoló csatorna hálózata igen sok esetben nem volt megfelelő. Emellett az ország öntöző főműveit sem sikerült a megkívánt ütemben fejleszteni, ezért igen sok helyen a belvízcsatorna hálózatot használták fel öntözővíz vezetésére. Mindezek miatt a rosszul lecsapolható rizstelepeken már néhány évi rizstermesztés után mértéktelen elgyomosodás és elmocsarasodás mutatkozott, a talajvízszint megemelkedése pedig nem egy helyen másodlagos elszikesedést okozott a környező — korábban elfogadható minőségű — szántóterületeken. A másik hiba az volt, hogy a kutatók figyelmeztetése ellenére a termelő üzemek nem alkalmaztak vetésforgót vagy vetésváltást, a rizst gyakorlatilag monokultúrában termesztették. Ez egyéb káros hatások mellett tovább fokozta a rizstelepek elgyomosodását. A területi felfutással párhuzamosan az említett hiányosságok miatt évről-évre csökkentek az átlagtermések, amint azt az alábbi adatok mutatják: Átlagos rizstermő Súlyozott Időszak terület termésátlag 1000 ha to/ha 1939—1944 1,8 3,2 1945—1948 4,6 2,6 1949—1952 16,8 2,5 1953—1956 41,4 1,6 A termésátlagok csökkenésére vezetett az is, hogy évről-évre mind gyakrabban jelentkezett a barnulásos betegség. Egy-egy kedvezőtlen időjárású esztendőben ez szinte katasztrófát okozott, 1949-ben pl. 1,5, 1954ben 1,6, 1955-ben pedig mindössze 0,8 to/ha volt az országos átlag. Az 1950-es évek elejétől megindultak a próbálkozások Piricularia-rezisztens külföldi rizsfajták termesztésbe állítására, főleg olasz, román és szovjet fajták importja útján. A meglehetősen ötletszerűen importált fajták azonban nem hozták meg a tőlük várt sikert, termésmennyiségük és minőségük többnyire alatta maradt a Dunghan Shaliénak. Miután a termésátlagok csökkenését egyelőre nem lehetett megállítani, törvényszerűen bekövetkezett a rizstermő területek csökkenése. Termelőterület csökkenése (1956—1965) A rizstermő terület 1955. és 1962. között csaknem ugyanolyan ütemben csökkent, mint ahogy a felfutás időszakában növekedett. Az 50 000 ha-ról 1962-re 19 000 ha-ra zuhant a termőterület, majd a csökkenés üteme lelassult, de maga a tendencia továbbra is érvényesült 1965-ig, amikor 17 000 ha rizsterülettel elértük a mélypontot. A régi, hosszú időn át monokultúrás rizstermesztés alatt álló telepeken a termésátlag már nem fedezte a termesztési költségeket sem, többezer hektárt tett ki az elmocsarasodott, elgyomosodott, elhagyott rizstelepek területe. Ezeken a kiöregedett, kizsarolt rizstelepeken egyéb szántóföldi növényeket sem nagyon lehetett termeszteni, részben talaj adottságaik miatt, részben a monokultúrás rizstermesztés által előidézett leromlás következtében. Kétségtelen viszont, hogy a termőterület csökkenése kedvező lehetőségeket teremtett a monokultúrás rizstermesztés felszámolásához. Mindazokon a rizstelepeken, ahol a talajadottságok lehetővé tették egyéb szántóföldi növények termesztését, a rizst vetésforgóba állították, a gyengébb talajú területeken pedig hosszabb-rövidebb ugarolással igyekeztek regenerálni és a gyomoktól megtisztítani a talajt. A legrosszabb talajú rizstelepek végleges kikapcsolásával, a rizs vetésforgóba állításával sikerült megállítani a termésátlagok csökkenését, és ha alacsony szinten is, de stabilizálni azt. Átlagos rizstermő Súlyozott Időszak terület termésátlag 1000 ha t/ha 1957—1960 32,7 2,0 1961—1964 19,6 2,0 A termőterület rohamos csökkenésének idején sokan voltak, akik már elparentálták a hazai rizstermesztést. Azok a kedvezőtlen természeti és közgazdasági viszonyok között működő üzemek azonban, amelyek számára jóformán az egyetlen kibontakozási lehetőséget a rizstermesztés eredeti jövedelmezőségi szintjének visszaállítása jelentette, másként vélekedtek, és itt ismét a tudomány és a technika segítsége kellett. Már az 1950-es évek közepén megindult a korszerűtlen rizstelepek rekonstrukciója, amelynek során tereprendezett, jól öntözhető-lecsapolható, gépi munkákra alkalmas nagyüzemi rizstelepeket alakítottak ki. Sokat javult a gépesítés szintje is, a betakarítás kivételével gyakorlatilag minden munkafolyamat nagyüzemi gépesítése megoldódott. Jelentősen csökkent (1963-ban már csak 38,9% volt) a betegségre fogékony Dunghan Shali termőterülete, a rizstermő terület zömén rezisztens fajtákat (elsősorban a Dubovszkij—129 faj tál) termesztettek. A Szarvasi Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézetnél folyó nemesítési munka is sikerrel járt, 1964-ben, illetve 1965-ben elismerést nyert két új magyar fajta, a Kákai-203 és a Kákai-162. Ez a két fajta már nemcsak rezisztens, hanem termőképesebb és jobb minőségű hántolt rizst ad az importált fajtáknál, a nitrogén műtrágyákat is jól hasznosítják. A rizstermesztés fellendítéséért folyó munkára a komplex vegyszeres növényvédelem kidolgozása tette fel a koronát. Néhány gyom-faj ellen (hidőr-félék, szúrós káka, rizspalka stb.) ugyan már 1954-től kezdve sikerrel használták a 2,4-D és MCPA hatóanyagú vegyszereket, de a legveszedelmesebb gyomok, a kakaslábfű-félék elleni védekezés csak 1963-tól kezdve vált lehetővé a propanil hatóanyagú vegyszerek elterjedésével. A legszívósabb évelő gyom, a zsióka ellen propanil és hormon hatású vegyszerek kombinációja vezetett sikerre. Az elért eredmények hatására megállt a termőterület további csökkenése, és a termesztési kedv felpezsdülésével párhuzamosan lassú növekedés kezdődött. Megalapozott fejlesztés A rizstermő terület fejlesztését nemcsak az indokolja, hogy a hazai rizs-szükségletet részben importból kell fedeznünk. Ennél sokkalta jelentősebb az a tény, hogy a rizs-konjunktúra idején feltört szikes legelők helyén a rizs az a növény, amelyet a leggazdaságosabban tudunk termeszteni, hiszen ezeken a talajokon egyéb szántóföldi növényekkel legtöbbször még öntözve sem lehet elérni a jobb talajokon öntözés nélkül is elérhető termésszintet. A rizs termesztési költségeit még a jelenlegi nagy anyagköltséget (műtrágya, növényvédőszer) és a rizstalajokra jellemző fokozott gépi munka felhasználást figyelembevéve is fedezi 1,6—1,8 t/ha nyers termés, ezen felül minden tonna 8000 Ft hasznot jelent. A rizstelepek gyomnövényzete A rizstermesztés történetének áttekintésekor nem véletlenül szerepel többször is súlypontosan az elgyomosodás jelentősége. A gyomosodás ugyanis világviszonylatban egyik legégetőbb kérdése a rizstermesztésnek és a terméseredményeket nem egyszer döntő módon a 166