Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

A XI. HIDROBIOLÓGUS NAPOK KERETÉBEN MEGRENDEZETT SZIKESVÍZI SZIMPÓZIUM ELŐADÁSAI - Dr. Löffler Heinz: Adalék a Fertő tó üledékeinek ismeretéhez

nádas állományok tömegjellemzőit. Az 1969-ben megkezdett vizsgálatok eddig is hasznos eredményeket hoztak és jól összehasonlíthatók az osztrák kutatók által végzett mérési eredményekkel. $ Mint a bevezetőben hangsúlyoztuk, eredmenyeinket tovább kívánjuk fejleszteni és a felvetett problémákat részleteiben kívánjuk kimunkálni. A jövőben terveszük kutatásainkat az osztrák kutatókkal részleteiben összehangolni. A tó egészének megismeréséhez tervezzük a közös monografikus feldolgozást elvégezni. Eddigi kapcsolataink és megbeszéléseink reményt nyújtanak arra, hogy munkánk eredményesen összehangolható lesz. Adalék a Fertő tó üledékeinek ismeretéhez DR. LÖFFLER HEINZ n. Zoologisches Institut der Universitat, Wi;n A Fertő tó keletkezése és fejlődése mindmáig kevéssé ismeretes, és a jelenlegi tófenék késői jégkorban bekövetkezett besüppedésével magyarázzák (Küpper 1957, Tauber 1959 stb.), miután bebizonyult, hogy Massinger (1905) eróziós elmélete tarthatatlan. Ez alkalommal megkíséreljük, hogy a Fertő tó fenéküledékének legfelsőbb félraétere alapján néhány problémára mutassunk rá, amelyek tisztázásra szorulnak, ha ásványtani leletek és néhány paleoklimatológiai elemzés alapján sikerült is már a vizsgált üledék legfelsőbb rétegének korára vonatkozólag némi bizonyosságot szerezni, amire később még rámutatunk. Abból a célból, hogy a lágyiszaprétegnek a tóban való eloszlásáról és vastagságáról tájékozódjunk, 1969 májusában (12., 13.), hosszan tartó nyugalmas időjárási szakasz idején (szélerősség csak l-ig) egy Atlas-mérőónnal (AN 6014) egy sor szelvényfelmérést végeztünk, amikor is 30 kHz ultrahangfrekvencia segítségével a szilárd, 210 kHz-el pedig a lágyiszap felismerése vált lehetségessé. A nyert adatok ezen túlmenően lehetővé tették, hogy a mélységi elosztást megközelítőleg megállapítsuk és ezen át a tó bathymetrikus rajzát felvázolhassuk, amelyet konvencionális eszközökkel Kopf (1964) hajtott végre. Az alábbi eredményekkel kapcsolatosan fejtjük ki e helyen álláspontunkat: 1. A nyílt tó lágyiszaprétege Tauber és Wieden (1959) adataival megegyezően csekély, alig lépi át a 10 cm-t, és néhány szelvényben (pl. 12, Ruszt-keleti part, a nádas szigettől északra) teljesen hiányzik. A nádasövezet felé fokozatosan nő, és ott 40 cm-es vastagságot ér el. A magyar határ mentén is, a tó déli szakaszán 20 cm-en felüli vastagságú lágyiszaplerakódás volt megfigyelhető (17. szelvény). Nagyon figyelemre méltó egy 20 cm vadtagságú iszaplerakódás is, amely a 8. szelvényben a „Seemitte Station"-tól nyugatra fordul elő. Ennek a szelvénynek déli szakaszán is megtalálható. 2. A kemény iszap a 10. szelvényen többé-kevésbé hullámos felületével tűnik ki, 25—30 m-es hullámhoszszakkal. Azt a benyomást kelti, mintha egy ide-oda lengő víztest vájta bordázat lenne. A 12. szelvényen viszont a kavicsos szigetnek egy nyilvánvalóan tovább, észak felé elnyúló, tó alatti folytatásával van dolgunk, amely a 12. szelvényben (a szigettől 10 m-re nyugat felé) nyugati ágaiban még világosan felismerhető. Az üledékminták maximálisan 50 cm mélységig mintavevő csővel (r=2,5 cm) voltak felvehetők, egyes helyeken csak 20 cm-nél kisebb szelvények sikerültek, mert ott az iszapot kagylóhéjak járták át és tették rendkívül szilárdságúvá. Tauber és Wieden (1959) égy rétegegymásutánt írtak le felülről lefelé következőleg, amely, amennyire ezt saját felvételeink mutatják, úgy látszik az egész északi tórészre irányadó, míg a déli részén egészen más feltételek lehetnek. A legfelül fekvő sötétszürke, feketés szürke vagy sötétbarna tavi iszap szerves anyagokban gazdag, és vastagsága a nyílt vízben északról déli irányban fokozódik (12—34 cm). A tó keleti szélén Podersdorfnál hiányozhat és Illmitztől délnyugatra a csatornában más rétegek váltják fel. Ásványtanilag magnézium tartalmú kalcit jellemzi (20% MgC0

3), valamint az ugyancsak mélyebben előforduló klorit, durvább csillám igen kis töredékben, amelyekhez még átkristályosodott Ostracoda-héjak járulnak, amelyek Diatomeák (Surirella és Campylodiscus), valamint Chydorida-héjak (Alona és Chydorus) mellett a dominánsok. Kisebb mértékben Moina-Ephippiumok, szivacs tűk és Pediastrumok járulékos elemek. A Limnocythere mindkét északi szelvényben határozottan minimumot mutat, amit a déli szelvényekkel kapcsolatosan még nem mutattak ki. Megemlítendők még az elszenesedett növényi maradványok mellett Ostracoda töredékek, amelyek nyilván nem Limnocyfhere-fajokhoz tartoznak, de a ritkábban előforduló Canoda-fajokhoz sem. Az egész réteg nagyon recens benyomást kelt. Alul egy ugyancsak Tauber (1959) és Sauerzopf (1956) által kimutatott homokréteg következik, amely 18 cm vastagságot is elér (tehát nagyobbat, mint az eddig megállapított 5 cm) és főleg kvarcból áll: ebben ugyanazok a szubfosszilis alakok találhatók, mint a felette fekvő rétegben. Végül ismeretlen vastagságú Tauber (1959) szerint 7 m, világos színű, plasztikus, beszáradáskor csak keveset zsugorodó, gyakran kékes „anyagmárgák" következnek, amelyek rendszerint igen gazdagok lefelé fokozódó mértékben csillámfrakciókban, amelyek látszólag csak az oggaui szélvényben hiányoznak. Ez az alsó réteg teljesen nélkülöz mindenféle szubfosszilis anyagot, vagy pedig az élőszervezetek egyedsűrűsége annyira kicsi, hogy 10— 20, sőt 50 cm'-nyi anyagban sem sikerült őket kimutatni. Mielőtt a tó déli részének szelvényeire térnénk át, vázoljuk fel röviden ezeknek a vizsgálati eredményeknek a magyarázatát, amelyhez fontos támpontot nyújt egy Moser (1866) által a tó 1865. évi kiszáradásakor vett anyag, amely ásványtani sajátságaitól eltekintve már a leírás alapján, színe és durva összetétele miatt is a két alsó üíedékrétegnek felel meg. (Vendel Miklós professzor közlése szerint a Moser által felvett minták már nincsenek meg.) Az idézett helyen ez áll: „A legfelsőbb iszapréteg tulajdonképpeni anyaga homokból van ... amelyhez kevés agyagos rész járul... humuszos anyag csak az egykori nádasok helyén vagy ezek közvetlen közelében ... található... A mélyebb rétegek, amennyire ezeket sikerült a talajfúrókkal elérni (4 láb), általában keveset különböznek a felsőktől; fő tömegeik ugyanazok... A friss minták, amelyek rendszerint kékes színűek, teljességükben szívósak ... Olykor durvább ásvány törmelékek is kerülnek elő a fúrási próbákból, ezek rendszerint kissé lekerekített, a lajtahegységi kvarckavicsoknak megfelelő hordalékdarabok." Itt tehát teljességgel hiányzik a jelenlegi tó sötétszürke, élő szervezetekben gazdag legfelső iszapszintje, amely — és ezt bizonyítja mind az arculata, mind a szubfosszilis anyag állapota — csak a medencének újabban bekövetkezett elöntődése folyamán rakódott le, és a nádövezet keletkezése óta nagy valószínűséggel, Tauber (1959) véleményével egyezőleg, a nyílt vízből hordódott ki és a nádövezetben rakódott le. Olyan folyamat ez, amely az alacsony vízmagasság miatt, már csak az erős elnádasodás következtében is, valószínűleg fokozott sebességgel halad előre. A legfelsőbb iszapréteg ezek alapján nem idősebb 100 évesnél, és (a Vulka hordalékán kívül) az akkor növényzet nélküli, tehát a hullámmozgásnak fokozottan ki158