Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

A XI. HIDROBIOLÓGUS NAPOK KERETÉBEN MEGRENDEZETT SZIKESVÍZI SZIMPÓZIUM ELŐADÁSAI - Dr. Neuhuber Friderike: Adatok a Fertő tó kémizmusához

vizét a széljárás állandóan keveri. Ezért a nyílt víz nádashoz közeli része nagyobb töménységeket mutathat fel, mint maga a nádas vize az 1. ábrán balra lent). Ezért csak a jégtakaró alatt kapott adatok nyújtanak képet a valóságos töménység-eltéréstől. Így például egy 1968 decemberében végzett nádas-minta 18,13 mval/1 ionösszeget mutatott, míg a nyílt vízből származó minta 17,41 mval/1 ionösszeget. Az F—A-eltérések egyugyanazon felvételezési helyen az évszakhoz képest változnak. Knie (1959) adatai alapján összeállított 2. ábra mutatja, hogy Pátfalunál egész éven át negatív F—A-eltérés volt megállapítható, amely a tavaszi jégzajlás idején mutatta a legkisebb értéket. Az 1967-től 1969-ig végzett mérések szerint (3. ábra) az F—A eltérések Nezsidernél általában pozitívok, de az értékek a hőmérséklet csökkenésével együtt csökkennek a hideg évszak idején, ha nem túlságosan kerülnek a nádas-víz hatása alá. Az össztöménység emelkedik a nyár folyamán, de erős jégképződés idején is. Annak érdekében, hogy pontosabb képet kapjunk a tóban fennálló kémiai eltérésekről az 1967-től 1969-ig tartó vizsgálatsorozat folyamán több ízben vettünk vízmintákat a tó hosszában. Nyolc felvételező hely a tó északi részén helyezkedett el, mindig a tó középvonalában, kettő délen és egy felvételező hely a keleti csatornában, kettő délen és egy felvételező hely a keleti csatornában, amely összeköti az északi és déli részt. A megmért vezetőképesség 1000 és 1700 ms között ingadozott (4. ábra). A legnagyobb értékeket a nagyfokú ms 1500 1000 1968. VII. W. '967.«. 15. 1969 V.21 3 km 2 3 U 5 10 .4. ábra. Hosszelvények vezetőképesség értékei párolgás révén nyár végén és ősszel érte el. Tavasszal és esős időszakokban voltak feljegyezhetők a legkisebb össztöménységek. A tó déli részén nagyobb töménységek voltak, mint az északin. Az 1968. december 21-én jég alatt végzett mérések azt mutatták, hogy az északi csatornanyíladéknál (a 3. és 4. pont között) határozott töménységi határ mutatkozott. A nyílt vízfelületen eltolódnak a csatorna nádi vize által kiváltott töménységi csúcsok a szélhelyzethez képest. A szél hatására tökéletes töménységi kiegyenlítődés is előállhat, mint azt pl. az 1967. évi szeptember 15-1 adatok mutatják. Ha nyomon kísérjük egy hosszában történt felvételezési sorozat iontöménységeinek alakulását, azt látjuk, hogy délen a nagyobb össziontöménységet a nagyobb nátrium-, földalkalia-, alkalinitás- és szulfát-érték váltja ki (5. ábra). Északon csökkennek ezek az értékek, a 5. ábra. Hosszelvények ionkoncentráció értékei 1968. október 30-tól 0 3km • • • Alkalinitás Földalkaliák 6. ábra. Az F—A értékek változása a hosszelvény mentén, különböző időpontokban 154