Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

A XI. HIDROBIOLÓGUS NAPOK KERETÉBEN MEGRENDEZETT SZIKESVÍZI SZIMPÓZIUM ELŐADÁSAI - Dr. Löffler Heinz: Alkalitavak földrajzi eloszlása és keletkezése

I ségi koncentrációnak megfelelően az SBV-értékek szikes vizekben 3000-t is elérhetik aszerint, hogy mennyi a C0

3 túlsúlya fi. táblázat). Vegyesen sós vizek esetében általában csak 10% szódatartalom fölött beszélünk nátrontavakról, tisztán szódás vizekben a töménység alsó határa, amely vízkémiailag, tehát negatív E—A-értékek esetében (amely esetben egyes vizekben pozitív és negatív E—A egymást felválthatják, mint pl. a Fertő tóban. Ez esetben leghelyesebb fluktuáló szódás, illetve fluktuáló alkali-vizekről beszélni) megfelelő megjelölést von maga után, alacsonyan fekszik, gyakran már 1 SBV alatt. Az élő szervezetek fajspektrumának csökkenése persze csak 10—20 SBV fölött következik be (viszonylag tisztán szódás vizekben), amikor is jelenleg még teljesen tisztázatlan, hogy mennyiben emelik meg ezt a tűréshatárt további anionok, illetve kationok (Löffler 1959, 1961). Azt, hogy a kontinentális és ezért majdnem mindig athalassohalin sós vizekre sokszor javasolt szalanitásfokozatok tengeri viszonylatban csak feltételesen vagy egyáltalában sehogyan sem alkalmazhatók, mindig újra hangsúlyozták (Löffler 1961, Bayly 1967, Colé 1968), és ez kiváltképpen a nátron-, illetve általában alkálivizekre áll. Ezekben már alacsony szalinitásfokozat esetében jellegzetes faj-együttes alakul ki, egyidejűleg pedig számos édesvízi faj elmarad. A szódás vizekben élő szervezetek sorában alkalispecialisták egy kis csoportja tűnik fel, amely egyrészt viszonylag kevés rendszertani egységre korlátozódik, másrészt halofilekkel (kloridos vizek értelmében) tart legtöbbször rokonságot. A fitoplanktonban ezeket képviseli); a kékmoszatok mellett, mindenekelőtt a Chaetoceros (Gessner 1957) és Surirella (Gessner 1957, Mustedt 1959) nemek, az állatok közül Protozoák mellett főleg az Aschelminthes (de — úgy látszik — Platyhelminthes nélkül), a Nematodákkal és Rotatoriákkal, továbbá Crustaceák (Anostraca: Artemia salina, amely rendszerint inkább a thalassohalin vizekre szorítkozik, előfordul a borátban gazdag Mono Lake-ban és alkalitavakban: de ez esetben nyilvánvalóan fiziológiai rasszokról van szó, amelyeknek tanulmányozása az osmoregulációra való tekintettel különösen kívánatosnak látszik (v. ö. Colé 1967, 1968), a Cladocerák között talán a Meina nem, a Copepodák közül csak a Calanoidák, (az Arctodiaptomus nem, talán a Lovenula is és esetleg Boeckellidák. Cyclopoidákra csak egyetlen adat szerepel Gessnernél (1957) a Megalocyclops viridis- re vonatkozólag); az Ostracodák közül talán néhány Cytherida és rovarlárvák, a halak közül a Tilapia grahami, egy a Magadi-tóban élő endémikus faj. Mint más állatcsoportok, a flamingók is eltűrnek rendkívül nagy alkalinitást a csak időlegesen alkalikus vizeket felkereső egyéb állatok sorában táplálkozásuk idején (Laké Hannington, SBV>1000). Mindent egybevetve nem tévedünk, ha a legtöbb szódaspecialistában (kloridos vizek értelmében vett) halophil fajok leszármazottjait sejtjük. Hogy mind e nátronspecialisták, tekintetbe véve az osmoregulációt, közös élettani sajátságokkal is rendelkeznek-e, az sürgősen kikutatandó volna. Ami a maximális SBV-tűrést illeti, amelyre az állatok képesek, az 500 körül lehet (Diaptomus spinosus, Branchinella spinosa, Limnocythere sp., Hexarthra jenkinae (=polydonta és fennica medica?), azonban talán más ionok jelenléte következtében (az adatok majdnem tiszta szódaoldatban tartott kultúrákra vonatkoznak) még fokozódhat is. E helyen nem akarunk mélyebben elmerülni biológiai kérdésekben, mindössze csak kiemelni, hogy a szódás tavakat már élőszervezeteik alapján is jellemezni tudjuk, ami pl. szulfát-, borát-, sőt kálitavak esetében nem lehetséges minden további nélkül. A termikus típusaikban klimatikusan meghatározott holomiktikus tavaktól eltérőleg (Hutehinson & Löffler 1956, Löffler 1958, 1968) az alkalitavak határozottan intrazonálisak, ha sokkal kevesebben is, mint a gyakorlatilag mindenfelé megtalálható kloridos típusok. amelyek legalább is mint tengeri derivátumok (egyebek között madarak sómirigy váladékától sóssá lett tó rendkívüli esete az Antarktisban) sarkvidéki területen is előfordulnak, és persze ritkábban teljesen humid zónákban. Az 1. ábra az alkalikus tavaknak fiz arid zóna határa Szoloncsók talaj Q 500 ->1000 @ 100 - 500 O 20 - 100 3 K

2c0J összsótortalom mg/L 1. ábra. Az alkalitavak földrajzi eloszlása 146