Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

A XI. HIDROBIOLÓGUS NAPOK KERETÉBEN MEGRENDEZETT SZIKESVÍZI SZIMPÓZIUM ELŐADÁSAI - Dr. Ruttner-Kolisko Ágnes: Rotatoriák mint a szárazföldi sósvizek kemizmusának indikátorai

sági téren haszon—kár problémákat vet fel. A természetvédelem ugyanekkor praktice érdekelt abban, hogy szikes vizeink mennyiben biztosítják az oda koncentrálódó madártömegek táplálékbázisát. A gyakorlatból tudjuk, hogy konkrét vizsgálatok hiányában könnyű az elfogultság. A gazdák szívesen eltúlozzák, a természetvédők viszont elbagatellizálják a madárkárokat. Ugyancsak a kritikai táplálkozás-vizsgálatok hiányával magyarázzuk, hogy a múltban figyelmen kívül hagyták a vízimadár-tömegek biológiai növényvédelmi és halgazdasági pozitív szerepét. Bár a szikeskutatás madártani téren is országos probléma, mégis vizsgálatainkat elsősorban a rezervátumokra kell koncentrálnunk. Ez a követelmény az IBP programot szolgálja és Magyarországon erre meg is vannak a lehetőségeink. Szikes természetvédelmi területeink közül a szegedi Fehértó harmincöt, Kardoskút huszonöt éve ornithológiailag rendszeresen kutatott. Pusztaszer és Bugac vizsgálata az Akadémia szikeskutató csoportjának tervfeladata. Jelenleg legnagyobb problémánk a Hortobágy. Itt a közeljövőben mintegy hatvanezer hektáron nemzeti park létesül. A szervezési formalitások után sürgető feladat lesz a terület monografikus feldolgozása. Ez a nagy vállalkozás hazai kutatóintézményeinken kívül bizonyára nemzetközi programokkal is igyekezni fog céljait megvalósítani. Jövőbeni kutatásaink távlatait két generális nehézség korlátozza. Egyik a terepmunka gyakoriságának kis lehetősége. Ornithológiai vizsgálataink természete általában sokkal több kiszállást kíván meg, mint pl. a botanika, vagy gerinctelen zoológia. Gyakran kell olyan időpontban is terepre menni, amely más témaköröknek érdektelen és ezért nehéz összeegyeztetni a kollektív kiszállások programjait. Mai járműparkunkkal ezt a fokozott igényt még nem tudjuk kellően kielégíteni. Másik általános probléma a publikáció. Eredményeinket többnyire csak késedelmesen tudjuk közölni. Ez a közlemények értékét és időszerűségét veszélyezteti. Befejezésül arra szeretnék még rámutatni, hogy ma már korszerű szikeskutatás csak komplex módszerekkel lehetséges. Valamennyi itt érdekelt tudományág rá van utalva a másikra. Problémáink összefonódnak, feladataink közös célokat szolgálnak. Az ornithológus ökológián csak a környezetében dolgozó, egyéb specialisták eredményeivel dolgozhat. Produkciósbiológiát sem lehet anélkül értékelni, hogy ismeretlenül maradjon a terület madárvilágának fajlistája, biomaszszája és táplálékigénye. Reméljük, hogy szikeseink megismerését a jövőben egyre összehangoltabb, sokoldalúbb kutatócsoportokkal tudjuk majd megvalósítani. Rotatoriák mint a szárazföldi sósvizek kemizniusának indikátorai DR. RUTTNER—KOLISKO ÁGNES l'iologiche Station, Lunz A Rotatoriák az alacsonyrendű férgek egyik osztályát alkotják, amelyről általában az a felfogás, hogy nem tengeri eredetű, hanem primitív féregalakokból tengerpart menti talajvizekben vagy édesvizekben alakult ki. Mindenesetre csak édesvizekben alakult ki a kerekesférgek nagyobb alakgazdagsága, és itt játszanak jelentősebb szerepet a benthális és plankton életközösségekben. Ha valamely biotopban gazdag Rotatoria fajspektrumot találunk, ebből bizonyosan következtethető, hogy édesvízről vagy kis töménységű sósvízről lehet csak szó, amikor is az utóbbi esetben bizonyos meghatározott alakok az uralkodók. A határ, amelyen a kerekesféreg-közösség jellegzetes módon kezd megváltozni, kb. 1500 mg/l-nél, van, úgy hogy a „Velencei Rendszerben" édesvizek számára megállapított 500 mg/l-t — már ami a Bfotatoriákat illeti — bizonyosan túlságosan alacsonyan szabták meg. A nem tengeri eredet lehet az oka annak, hogy a legtöbb kerekesféreg a magasabb elektrolit töménység iránt rendkívül érzékeny. Csak egészen kevés nem. pl. Synchaeta és Notholca hozott létre nagy önálló alakgazdaságot hűvös, tengeri eredetű, gyengén vagy közepes tömény sósvizekben, ezenkívül a brakkvizekben csak kevés Rotatoria fajt találunk, amelyek édesvízben is széltében elterjedtek, mint pl. Keratella quadrata vagy Testudinella patina. A nem tengeri eredetű szárazföldi sósvizekben sokkal élesebb és változatosabb válogató tényezők hatnak, mint a brakkvizekben; a rendkívül változatos kémizmushoz és nagyfokú töménység-ingadozásokhoz még a szélsőséges hőmérséklet klimatikus tényezői, és az esetleges időszakos kiszáradás is járulnak. Ennek megfelelően tér el meglehetősen nagy mértékben a fajsprektrum a brakkviziétől és szélsőséges esetekben erősen korlátozott is. Emellett még a vizek nagysága és egyes esetekben az elterjedés útjában álló gátak is tevőleges szerepet töltenek be. A válogató tényezők e nagy száma és változatossága ellenére is a Rotatoriaközösségek összképe bizonyos sósvíz típusokra meglehetősen jellegzetes. A specialista számára rendszerint nem túlságosan nehéz a Rotatoria-fajlistából a kérdéses víz sótartalmáról nagy vonásokban képet rajzolni, ha a kémiai adatok hiányoznak is, ami sajnos gyakori eset. Az 1. táblázatban kísérletet teszünk ilyen jellegzetes fajspektrumok összeállítására. Hasonlatosan az ismert szaprobionta-rendszerhez, vagy a már meglevő botanikai halobionta-rendszerhez, az ilyen összeállítás gyenge oldala az a tény, hogy keveset vagy semmit sem tudunk mondani az együttest alkotó egyes fajok ökológiai igényéről; közülük bármelyik jelen lehet, vagy teljesen hiányozhat is, vagy egy közelrokon másik faj helyettesítheti. Csak a biocönózis egyes komponensei felől megnyilvánuló jellegzetes igények többé-kevésbé tudatos összegezése, mint ahogyan ezt az anyagba,n járatos kutatók tették, teszi lehetővé, hogy a vizek' irányadó tulajdonságai felől világos képet kapjunk. Megkíséreltem ennélfogva, hogy néhány, számos szárazföldi sósvízben fellépő alakot kiragadjak és hogy a rendelkezésre álló kémiai adatok alapján elektrolit-tűrésüket vizsgálat tárgyává tegyem. Az ilyen kísérlet számára különösen előnyösnek Ígérkezett a két, többé-kevésbé vikariálva fellépő fajpár, a Brachionus quadridentatús és Br. plicatilis, valamint a Hexarthra fennica és H. jenkinae (syn. Pedalia fennica var. medica Löffler és Pedalia fennica var. polydonta Hauer), amikor is kérdésünk szempontjából teljesen lényegtelen, hogy az utóbbi alakot önálló fajnak vagy a H. fennie i faj változatának kell felfogni. \ Br. quadridentatusnak merev kutikula-páncélja van, hátoldalán hat rövid, hegyes tűskével, hasoldalán könnyedén hullámos elülső szegéllyel és összetéveszthetetlenül jellemzi a szembetűnően kiálló lábcső. A. Br. plicatilis kb. kétszer akkora, hólyagszerű, kutikulája lágy, az elülső szegély fogazata a hátoldalon fűrész alakú, a hasi lemez szegélye négyosztatú; nincsen lábcső. A Hexartha fennica a nemre annyira jellemző 6 sertézett, karalakú függelékkel rendelkezik, a test v;ége lekerekített vagy csúcsba futó, a rágókészülék uncysán legfeljebb 7 fog van. A Hexarthra jenkinae az alábbi bélyegekben tér el az előbbitol: 142