Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

A XI. HIDROBIOLÓGUS NAPOK KERETÉBEN MEGRENDEZETT SZIKESVÍZI SZIMPÓZIUM ELŐADÁSAI - Dr. Ferencz Magdolna: Zoobenthos vizsgálatok szikes vizekben

egységessé teszik a zoobenthos faunát ugyanazon a tavon belül. Kunfehértó Kb. 2 km hosszú, max. 1 km széles tó, melynek évi mélységi átlaga kb. 1,2 m (max. 2 m, min. 40—60 cm). Vize teljesen soha nem szárad ki, vízpótlása a talajvízből történik. Az alzat iszapos-homokos. A 2 éven át (1963—1964) összesen 10 alkalommal történt gyűjtés feldolgozása során 7464 egyedet vizsgáltam. Az egyes fauna-komponensek között a Diperták számaránya messze kiemelkedő, ezen belül a Chironomida família Orthocladiinae subfamilia: a Dipertáknak több mint a fele ide tartozott. A Psectrocladius psilopterus az összes vizsgált egyednek több mint 15%-át adta. (A genus képviselőit állóvizekből, algák közül említi Potthast is, (1915). A Tanypodinae subfamilia (a Dipterák 7,14%-a) leggyakoribb faja az Ablabesmyia monilis volt, melyet Lenz (1936) mint Európaszerte igen elterjedt fajt említi. A Procladius genusra is nagyfokú gyakoriság jellemző: valamennyi gyűjtőhelyről előkerült. A második legnépesebb család a Ceratopogonidae (a Dipterák 19,8%'-a) leggyakoribb faja a Culicoides nubeculosos. Mayer (1934) mint halophil fajt említi. A genus több tagja jellemzi a sós belvizek algagyepeinek faunáját Lenz szerint (1934). A Dipterák után a benthos-fauna második legnépesebb csoportja a Trichoptera Ordo volt: az Oecetis lacustris tegzei egy kivételével mindegyik gyűjtés anyagában megtalálhatók voltak, bár a tegzek legnagyobb része üres volt. Az Odonaták rendjéből az Enallagma cyathigerum főleg nyári és őszi gyűjéseknél került elő, nem nagy egyedszámban. Nem kifejezetten benthonikus állatok, de az anyagban meglehetősen nagy számban találtam s ezért megemlítem a Nymhula sp. (Lepidoptera) növényi részekből összefont kokonokban élő lárváit, illetve bábjait, főleg a partközeli gyűjtőhelyekről. A Coleopterák közül a Berosus spinosus és Haliplus fulvus néhány kifejlett egyedét, illetve lárváját gyűjtöttem, valamint a Molluscak közül csaknem minden gyűjtött anyagban előfordult kisebb-nagyobb mennyiségben az Anisus spirorbis. A többi taxonomiai csoport (Ephemeroptera, Amphipoda, Nematoda, Hirudinoidea) egyedeit minimális példányban találtam csupán. Kardoskút Kb. 3 km hosszú, max. 4,50 m széles. Maximális mélysége 60 cm, száraz nyarakon csaknem, illetve teljesen kiszárad. Alzata iszapos agyag. Két év alatti (1963—1964) 7 gyűjtés anyagában összesen 636 db állatot vizsgáltam. A Brachycerák közül az Ephydridae család pupáriumai e tónál is — mint a szikesek nagy részében — eléggé kiemelkedő egyedszámban mutatkoztak. Az Ephydridae tipikus halobiont fajai is jellemzői a szikes tavainknak. Ahol ezek veszik át a vezető szerepet, a csökkenő fajszám, extrémebb környezetre utal (lásd Bugac!). Valamivel kevesebb volt a Tabanidae családot képviselő fajok száma. Itt is a legnépesebb csoport a Diptera Ordo volt (az összegyedszám 72%-a). Kiugró dominanciát mutat (74,7%) a Ceratopogonidae család, mely csaknem 100%-osan a Culcoides salinarius fajjal képviseltette magát, mely tipikus halophil faj (Thienemann, 1934). Eltérően a többi szikes tavi anyagtól, Kardoskúton az Odonaták lárváit viszonylag nagyobb egyedszámban találtam (az összes egyedszám 21,6%-a), főleg a Lestes virens és másodsorban a Lestes barbarus fajokat. A Coleopterák közül szikeseinkre igen jellemző Berosus spinosus lárvái vezettek egyedszám tekintetében, bár az Ordo maga az összegyedszámnak csupán 4,4%-át adta. Ezeken kívül 6 db Oligochaeta (indet) és 1 db Branchinecta orientális (Phyllopoda) volt még az anyagban. A 6 többi szikes tóból, összehasonlítás céljából kiválasztott egy év (1968) 6—6 illetve 4—4 (Bugac, 1969) gyűjtéséből összesen 7912 egyedet vizsgáltam. A tavak pH-értéke ált. 9 fölött volt, a száraz, meleg nyarakon részben vagy egészen kiszáradó nagy részük. Ez esetekben a még többé-kevésbé nedves iszap is tartalmazott — bár nagymértékben lecsökkent egyedszámban — állatokat (Coleoptera: 3 lárva és 1 imago, Tanypodinae lárva: 5, Diptera lárva: 1, Diptera puparium: 1 db. Öszeszék A vizsgált 831 db állat 57,7%-a Diptera volt, ennek 56,8" 0-a a domináns Chironomidae család tagja, főleg az "Orthocladiinae alcsaládból. Erre a tóra viszonylagos egyedszegénység mellett a fajgazdaság jellemző. Csaknem az összes zoobenthost alkotó taxonomiai csoport képviselve volt (7). Feltűnő, hogy egyedül itt emelkedik számottevő egyedszámra a szikes tavakban egyébként — a Tiszával ellentétben — szórványosan előforduló Oligochaeta rend, az össz egyedszám 14,4%-át kitevő mennyiségben. Az egyes gyűjtések anyagában általában viszonylag feltűnő mennyiségi kiugrások nem tapasztalhatók az egyes taxonomiai csoportokat illetően. Pusztaszer Osztályon kívüli, nagyon szennyezett vizű, időszakosan kiszáradó szikes tó. A megvizsgált 2380 db egyed viszonylag kevesebb taxonomiai csoport között oszlott meg, s 97,3%-ot értek el a Dipterák. A gyűjtések felénél. s egyúttal összlétszámot tekintve is a Ceratopogonidae család dominált (62,5%). Ez az ökológialiag igen érdekes állatcsoport főleg szikes állóvizeinkben mutat időnként és helyenként tömeges megjelenést, a Tiszában pl. elvétve kis egyedszámban találtam e család képviselőit, a Pusztaszeri tóban viszont a gyűjtések 50%-ában mutatott feltűnő egyedgazdagságot a Ceratopogonidae familia 79,6%, 98,2%, 95,4%). Bugac: Bogárzó tó A bugaci tavak is osztályon kívüli, nagyon szennyezett vizek. A 4 gyűjtés anyagából 1626 db állat 89,7%-a Diptera volt, melynek 52,2%-át kitevő Chironomidae család főleg az Orthocladiinae alcsalád fajait produkálta. A vizsgált szikes tavak között az időnként teljesen kiszáradó, rendkívül sekély vizű, bugaci tavak esetében feltűnő a zoobenthos alkotó elemeinek (taxonomiai csoportok) lecsökkenéSe a maximális 12-ről 3-ra. Tehát a viszonylag nagy egyedszám (lásd e tónál) ellenére a kép monotonabbá válik. Bugac: Ródli-szék tó A 4 gyűjtés 601 egyedét vizsgálva ismét a Dipterák dominanciája (86,3%) tűnik szembe, mégpedig a Brachycera sectiora jellemző pupariumok eluralkodása (összlétszám 67,7%-a). A második viszonylag legnépesebb taxonomiai csoport a Ceratopogonidae familia (összegyedszám 15,1%-a). Az 1968. december 1-i gyűjtés alkalmával a Curculionidae fam. (Lyprus Frivaldszkyi) imagoit, valamint az ugyancsak ide tartozó Metamasius sericeus bábjait gyűjtöttem be nagyobb mennyiségben. Bugac: Szekeres tó Csupán 3 gyűjtés anyagában 47 állatot vizsgáltam, mivel 1968 július 11-én a tó teljesen kiszáradt, és a még kissé nedves iszapot egy helyről begyűjtve, még onnan is előkerült 11 állat. Az egyes taxonomiai csoportok megközelítően egyen136