Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

A XI. HIDROBIOLÓGUS NAPOK KERETÉBEN MEGRENDEZETT SZIKESVÍZI SZIMPÓZIUM ELŐADÁSAI - Dr. Tamásné Dvihally Zsuzsa dr.: A kémiai és optikai változások dinamikája a magyar szikes vizekben

holocéntöl kezdve pedig már mint morotva tó fejlőd­nek tovább. A Duna—Tisza közi tavak a holocén ele­jén és a holocén mogyoró szakasza után alakultak ki. A Tisza-völgvi tavak holocén eleji képzödésűek. A tókörnyék mélyebb részének erős szikesedését a mélyedés fel áramló csapadék- és talajvíz erős párol­gása és sóinak koncentrálódása okozza. IRODALOM Andó M. 1966: Mikroklimaverháltnisse der sodahaltigen Teiche ím südlichen Teil der Grossen Tiefebene. — Acta Geogra­phica T. 6. 1—4. Szeged. 23—53. Andó M.—Mucsi M. 1967: Klimarythmen im Donau—Theiss­Zwischenstromland. — Acta Geographica T. 7. 1—6. Szeged. 43—53. M^. Faragó M. 1966: A soltvadkerti Petőfi-tó rétegeinek kro­nológiája palynológia: vizsgálatok alapján. — őslénytani Viták 6. Budapest. Fehér J.: 1961—64: Morphogenesis of Laké Nagybüdös at Solt­vadkert. — Acta Geographica T. 5. 1—7. Szeged 46—64. Kiss I. 1963: Vízfeltörések vizsgálata az Orosháza környéki szi­kes területeken, különös tekintettel a talajállapot és nö­vényzet változásaira. — Szegedi Tanárképző Főiskola Tu­dományos Közlményei. 43—82. f Marián M. 1969: Die Amphibien r und Reptilienfaunen des Kun­fehér tó (Kunfehérsodasees) in Ungarn. — Musei Historice­Naturalis Hungarici T. 10. F. 1—2. 143—161. Megyeri J. 1963: Vergleichende hydrobotanische Untersushun­gen an zwei Natrongewassern. — Acta Biol. T. 9. Szeged. 207—208. Mihaltz I.—Mucsi M. 1964: A kiskunhalasi Kunfehér-tó hidroló­giája. — Hidrológiai Közlöny 44. 10. 463—471. Miháltz I. 1965: Geology of the Near-Surface Layers of the Great-Plains of Southern Hungary. — Acta Hung. 9. 33—48. Mihaltz I. 1966: A Tisza-völgy déli részének vízföldtana. — Hidrologiai Közlöny 46. 2. 74—90. Molnár B. 1961: A Duna—Tisza közi eolikus rétegek felszíni és" felszín alatt kiterjedése. — Földtani Közlöny 91. 3. 300—315. Molnár B. 1966: Pliucén és pleisztocén lehordási területváltozá­sok az Alföldön. — Földtani Közlöny 96. 4. 403—413. Molnár B. 1968: Sedimentationszyklen in den pleisztozanen Ablagerungen des südlichen Ungarischen Beckens. — Geo­logische Rundschau B. 57. 2. Stuttgart. 532—557. Molnár B.—Mucsi M. 1966: A kardoskúti Fehér-tó vízföldtana. — Hidrológiai Közlöny 46. 9. 413—420. Molnár B.—Mucsi M.—Magyar L. 1968: Adatok a Tisza-völgyi alluvium földtani térképezésének problémájához. — (Kéz­irat.) Molnár B.—Szónoky M. 1969: A Kakasszéki szikes tó keletke­zése és vízföldtana. —• (Kézirat.) Molnár B.—Szónoky M. 1969: A bugaci szikes tavak földtani viszonyai. — (Kézirac.) Mucsi M. 1963: Finomrétegtani vizsgálatok a kiskunsági édes­vízi karbonátképződményekben. — Földtani Közlöny 93. 3. 373—386. Mucsi M. 1965: A soltvadkerti Petőfi-tó földtani viszonyai. — Földtani Közlöny 95. 2. 240—248. Mucsi M. 1966: A soltvadkerti Petőfi-tó földtani viszonyai. II. — Földtani Közlöny 96. 4. 453—459. Mucsi M. 1968. A Szarvas-tó földtani viszonyai. — (Kézirat.) A kémiai és optikai változások dinamikája a magyar szikes vizekben DR. TAMASNÉ, DVIHALLY ZSUZSA DR. Magyar Dunakutató Állomás, Alsógöd A Magyarországon található szikesvizeket — a világ más tájain található egyéb belvizekhez hasonlóan — biológiai szempontból már a múlt század végén vizs­gálni kezdték. Kémiai sajátságuk vizsgálata azonban csak e század 30-as éveiben vált lehetővé akkor, ami­kor a hidrobiológia a modern ökológiai szemlélet al­kalmazása során a természettudományok többi ágá­nak — elsősorban a kémiának — módszereit is mun­kakörébe vonta. Első, szikesvizeinkre vonatkozó kémiai adataink — melyeket biológiai munkákban elszórva találunk — részben az analitikai módszerek, részben az akkori ké­miai szemlélet kezdetleges volta miatt ma már túlha­ladottak és hivatkozási alapul sem szolgálhatnak. Csu­pán az derül ki ismételten, hogy a különleges növény­vagy állatvilág az egyéb vizektől eltérő kémiai sajátság miatt alakult ki. A rendszertani vizsgálatoktól független, első önálló vízkémiai munkák inkább gyakorlati vonatkozásúak, 1923-ban Rigler Gusztáv elemez több magyarországi szikes tóvizet és hangsúlyozza a felhalmozódó sziksó nagy gazdasági jelentőségét. 1936-ban Straub János a szikesvizek jód-tartalmát vizsgálja kiemelve e vizek gyógyító hatását. 1930-ban Genersich Antal hódmező­vásárhelyi főorvos a Kakasszéki szikes tó partján ma is működő gyógyintézetet létesít, ahol a víz kémiai sajátságai következtében igen kedvező eredményeket ér el bőrbetegségek, reuma, mirigydaganatok és sebek fürdőkúrával való gyógyítása terén. Kol Erzsébet az első, aki külföldi szakemberek fi­gyelmét felhívja Magyarország e speciális víztípusára, a SIL ötödik, Budapesten megrendezett kongresszu­sán, 1930-ban. Sorozatos és rendszeres algológiai szi­keskutató munkájának eredményeit közli előadásában sok vízkémiai hivatkozással. Einar Naumann, aki e kongresszuson jelen volt, 1932-ben megjelent könyvé­ben már hangsúlyozza, hogy elsősorban a magyarorszá­gi szakemberek feladata a saját munkaterületükön le­vő annyira sajátos és sokféle sóstó tanulmányozása. A vízkémiai analitika fejlődésével a limnológia kér­dései új megvilágításba kerülnek, új szempontokkal bővülnek. 1927-ben a SIL keretén belül megalakul a kémiai vízvizsgáló módszerek nemzetközi szabványo­sító bizottsága, 1930-ban megjelenik Verescsaginnak a limnológiai gyakorlatban használható vízvizsgáló mód­szerekről szóló kézikönyve, 1932-ben a „Die Binnen­gewásser" sorozat XII. kötetében pedig Maucha profesz­szor ismerteti a Winkler Lajos nyomán kidolgozott vízkémiai módszereket, majd a 40-es években kidol­gozza a helyszíni vizsgálatokra alkalmas félmikro analitikai módszerét. Óriási jelentőségű metodika volt ez a maga idejében s az általa nyert eredmények fel­dolgozása, értékelése és beillesztése a vízi élettérről al­kotott elképzelésünkbe sok elméleti és gyakorlati új­donságot jelentett a limnológia számára nemcsak hazai, hanem nemzetközi vonatkozásban is. A vízkémiai ana­litika fejlődésével a szikes vizek kutatása is meggyor­sul. Rendszeres, sorozatos és nagy területeken folyó vízkémiai elemzések készülnek Maucha professzor vezetésével a budapesti Halélettani és Szennyvíztisztí­tó Kísérleti Állomáson, s noha az eredmények egy fej­lődés kezdetén levő tudományterületről származnak, kezdettől kezdve és ma is értékelhetőek és helytállóak. Maga Maucha professzor is részletesen foglalkozik a tavak kémiai alapon történő osztályozása során a szi­kes vizek kémiai összetételével és hazai szikes vizein­ket az ra-limno és a-limnohalin csoportba sorolva — a csillagdiagram alakja szerint értékelve — élesen elvá­lasztja más típusú vizektől. Munkatársai közül Woy­nárovich Elek az édesvizek csoportosítását az anionok relatív mennyisége alapjárt végzi, s a CO^­tartalmú sziksós és á HC0 3-tartalmú szikes vizek itt is külön csoportba kerülnek. Varga Lajos professzor a F°rtő tó élővilágát és ezzel kapcsolatban a kémiai vi­szonyok évszakos változását, majd Donászy Ernő s Velencei tó vízkémiai dinamizmusát és a Szelidi tó vízkémiai viszonyait vizsgálja évtizedek távlatából. 1958-ban komplex vizsgálatokon alapuló monográfia készül a Szelidi tó életéről, melyben a vízkémiai vál­tozásokat is részletesen tárgyalják. Magam a Duna— Tisza közének Kiskunfélegyháza és Szeged közötti ré­szén végeztem vizsgálatokat több éven keresztül. Rész­ben az állandó, részben az időszakos jellegű szikes vi­zek évszakos és napszakos kémiai dinamizmusát kísér­tem figyelemmel. • 130

Next

/
Thumbnails
Contents