Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

A XI. HIDROBIOLÓGUS NAPOK KERETÉBEN MEGRENDEZETT SZIKESVÍZI SZIMPÓZIUM ELŐADÁSAI - Dr. Molnár Béla: A dél-alföldi szikes tavak keletkezése

5. ábra. A kardoskúti Fehér tó földtani típusszelvénye (Molnár B.—Mucsi M. 1965) (Jelmagyarázat a 3. ábránál!) A tavi üledék jellemzője, hogy abban a 30—90"

;

0-os karbonáttartalmú mésziszapos és mésziszap rétegek mindenhol megtalálhatók. Ez fehér, szürkésfehér, legfeljebb gyengén humuszos, száraz állapotban laza# szétmorzsolható, néha azonban kemény fajtája is megjelenik. A karborátiszap egyes helyeken túlterjed a mai víztükör területén, másutt viszont a mai víztükör nagyobb kiterjedésű. Ez a tó alakjának időközben történt változását bizonyítja, a karbonátiszap ugyanis, csak állandó vízborítás esetén rakódott le (2—3. ábra). A karbonátos rétegek anyaga a helyi mélyedés, tehát a tó felé áramló talajvizek nagy karbonáttartalmából származik. A talajvíz a dunai származású homokból és a löszből ugyanis nagymennyiségű karbonátot oldott ki, amely a holocén mogyoró szakasza végén és az azt követő tölgy fázisban csapódott ki (Mucsi M. 1966, M. Faragó M. 1966). A mésziszap felett mindig humuszos, sokszor sötétszürke tavi rétegek keletkeznek. Ennek karboráttartalma már lényegesen kisebb, lerakódása a holocén bükk szakaszában történt. Végül a mai, legfelső réteg következik, amely vagy egészen laza, folyós állapotú tavi iszap, vagy ha a szél futóhomokot hordott a tóba, aprószemű homok. M. Faragó M. (1966) palinológiai és Mucsi M. (1963, 1966) faunisztikai vizsgálata bizonyította, hogy a Duna—Tisza köz szikes tavainak üledékkifejlődése különösen alkalmas a terület holocén éghajlattörténetének kutatásához. A Dél-Tiszántúl szikes tavai A Dél-Tiszántúl szikes tavai közül részletesen feldolgozott a karoskúti Fehér tó és az Orosháza melletti Kakasszéki tó. (1., 4., 5. ábra). (Molnár B.—Mucsi M. 1966, Molnár B.—Szónoky M. 1969.). Ezek a tavak elhagyott folyómedrek morotváiból fejlődtek ki, amelyet keskeny, hosszan elnyúló alakjuk is mutat. A tavak keletkezési idejének meghatározásánál fontos támpontot jelent a sok helyen jelenlevő löszréteg, amely a pleisztocén utolsó eljegesedését, tehát a W

3-at képviseli. (4., 5., 6. ábra) A lösz alatti folyóvízi homok és kőzetliszt rétegek ezek szerint az utolsó eljegesedés előtti időszakban, valószínűleg a W

2—W

3 interstadiálisban rakódtak le. A tavak környezete morfológiailag mélyebb helyzetű és a lösz ezeken a helyeken hiányzik, helyette folyóvizi-ártéri és tavi üledékkel feltöltött mederkitöltés van. (4., 5., 6. ábra) A Kakasszéki tónál a folyóvölgy bevágódása, majd feltöltődése a plesztocén végén, valamelyik interstadiálisban kezdődhetett el. A tó K-i oldalán a mederrel párhuzamos parti dűnesor ui. még a lösz alól bukkan a felszínre. (5., 6. ábra) Az utolsó löszképződés idején a K-i oldal finom homokos lösze, sőt több helyen a löszbe települt finom homok is az ártérről szél által kifújt homok keveredését, tehát a már korábban megjelent folyó jelenlétét bizonyítja. A tó Ny-i oldalán azért nem homokos a lösz, mert ezen az oldalon volt a folyó meredekebb partja, homokot pedig csak a K-i oldal lapos árteréről tudott a szél kifújni. A lösz alatt mindenhol a középszemű homok uralkodik (5. ábra). A holocénben a folyó elhagyta medrét és helyén morotva-tó alakult ki. A tó vízzel borított részén már ennek a mai morotvatónak a finom, főleg agyagos lerakódásait találhatjuk. Keletkezését tekintve a kardoskúti Fehér tó azonos módon alakult ki, időben esetleg kissé későbben (Molnár B. — Mucsi M. 1966). Jól bizonyítja az azonos keletkezést a két tó egy-egy szelvényének összehasonlítása is. A két szelvény jellegében teljesen egyezik egymással. Különbség csak abban van, hogy a Fehér tó két morotva, tehát elhagyott folyóág összekapcsolódásából alakult ki. A tó K-i keskenyebb részén nagyobb, a Ny-i részén pedig kisebb folyóág volt (4. ábra). Ezt a mederkitöltés anyagának különbsége bizonyítja, a K-i ágban lényegesen durvább üledék, főleg középszemű homok található (Molnár B. — Mucsi M. 1966). A Ny-i rész mai szélessége az alámosodó partfal omlása révén alakult és szélesedett ki. 6. ábra. A Kakasszéki tó helyszínrajza, környékének földtani képződményei, a telepített fúrások helye és a földtani szelvények vonala (Molnár B.—Szónoky M. 1969) (Jelmagyarázat a 3. ábránál!) 127