Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

Hegyiné Pakó Júlia: Hidrotermális hatások vizsgálata a miskolctapolcai Nagykőmázsán

a 0—30 m-ig és a —30 m-től —50 m-ig terjedő mély­ségben kivált vízkő mennyiségét. 0—30 m-ig. Leoldandó vastagsága: 7,0 mm. Vízhozam a savazás előtt: 600 l/p. Vízhozam a savazás végén: 800 l/p. Savkeverék: 1:1 arányban hígított cc. HC1. Adagolt savkeverék 2650 1, adagolás átlagos sebes­sége 15,6 l/p. Vizsgált minták száma 41 db. A kísérlet időtartama 220 perc, az adagolás tény­leges ideje 170 perc. A diagramból látható, hogy a vízkő 70%-a az ada­golás 90. percig leoldódott, aránylag jó savkihasz­nálás mellett. A —30 m-ig leoldott vízkő mennyisége az elméletileg számított értéknél 103,6 kg-mal több. —30—50 m-ig. Miután —30 m-be leeresztett adagolócsővel a teljes leoldást elvégeztük, az adagolócsövet —50 m-ig leen­gedtük. Vízhozam 800 l/p. Adagolt savkeverék 557 1. Vizsgált minták száma: 7 db. Adagolás ideje: 35 perc. A diagramból leolvasható, hogy a viszonylag nagy savfelesleg (közepes savkihasználás) mellett végzett savazással 55,3 kg vízkövet oldottunk ki, ami kevesebb, mint az elméletileg számított mennyiség. Ebből az összetett kísérletből egyértelműen megálla­pítható volt, hogy a vizsgált kúton a vízkőkiválás nem lineáris, valamint az , hogy a kivált vízkő zöme —59 m-ig található. Kísérletek értékelése A kísérletek során bebizonyosodott, hogy folyamatos üzem közben a hévízkutakba kiváló vízkőréteg sava­zással leoldható, tehát az eljárás kutanként kidolgo­zott technológia mellett üzemszerűen alkalmazható. Többszöri kísérlettel bizonyítottuk, hogy: 1. Az 1 nap alatt kivált vízkőréteg kb. 100 1 cc. HCl-el (1:1 arányban hígítva) kb. 10 perc alatt, és a 6 nap alatt kiváitvízkőréteg kb 1000 1 cc. HCl-el (1:1 arány­ban hígítva) kb. 120 perc alatt leoldható. 2. A savadagolást 10—16 l/p között célszerű vé­gezni, az adagolt sav mennyisége az adagolás végén csökkenthető. 3. A minimális vízhozam mellett végzett savazás a savkihasználást javítja. 4. Az 1 napos vízkőkiválás leoldásához szükséges savmennyiség 24 óra alatt adagolva nem tudja meg­akadályozni a kőkiválást. 5. Megfelelő inhjbitor szükséges. 6. Savazásos vízkőeltávolítást megfelelő laboratóriu­mi ellenőrzés mellett célszerű végezni. összefoglalva: az első, üzemelés közben végzett, sa­vazással történő vízkőeltávolítási kísérlet eredményes volt. Alkalmazása csak kísérletekkel alátámasztott gondos gazdasági elemzés után célszerű. A savazás technológiáját minden hévízkútnál a kút sajátos­ságának megfelelően kell elkészíteni. Hidrotermális hatások vizsgálata a miskolctapolcai Nagykőmázsán HEGYINÉ PAKÖ JÜLIA Szilikátipari Központi Kutató és lervezó Intézet A Hejőcsabai Cement- és Mészmű (HCM) részére a miskolctapolcai Nagykőmázsán végzett részletes mészkőkutatás alkalmával mind a kutatófúrásokban, mind a kőbányában számos, hidrotermális hatásra utaló nyomot észleltünk. A Nagykőmázsa hegyet — az elvégzett sokrétű laboratóriumi vizsgálat eredménye szerint — nagy kémiai és ásványi tisztaságú, uralko­dóan világosszürke, ladini mészkő építi fel. A mészkő­összlet tisztaságára utal, a több mint 1000 oxidos elem­zésből, illetve termikus vizsgálatból számított (kere­ken) 98%-os CaC0 3 átlagérték. A mészkőösszlet egy­öntetűségét, a kisebb -kavernákat és a nyílt kőzetha­sadékokat kitöltő agyagos szennyeződések, alárendel­ten a kalcittelérek és a hidrotermális nyomok zavar­ják. A mészkőösszletet harántoló kalcittelérek, valamint az egyéb hidrotermális nyomok alapján a Nagykőmá­zsa és közvetlen környékén egykori kiterjedt hévfor­rástevékenységre következtethetünk. A Nagykőmázsán valamint a miskolctapolcai források közelében (Vár hegyi kőfejtők) látható hévforrásnyomok jelentős for­rástevékenységre, illetve a feltörési helyek — a legfia­talabb hegységszerkezeti mozgásokkal összefüggő — eltolódására utalnak. A hidrotermális hatások minőségét rögzítő anyag­vizsgálati eredmények alapján nyomon követhető a kőzetet ért elváltozás mértéke, a forrástevékenység erőteljessége, következtethetünk a hévforrások által átjárt mélyebben fekvő kőzetféleségekre és meghatá­rozható a kőzet technológiai felhasználhatósága. Az alábbiakban néhány, a kőzet makroszkópos azo­nosítása során észlelt, hidrotermális nyomot, illetve el­változást mutató kőzettípus vizsgálati eredményét is­mertetjük. A három különböző fúrásból és mélységből származó mészkő derivatogramját az 1—3. ábrán mu­tatjuk be. A bemutatott minták kémiai összetételét az 1. táblá­zaton, tájékoztató színképelemzési adatait a 2. táblá­zaton, röntgendiagramját pedig a 4—6. ábrán közöl­jük. A derivatogramok TG görbéiből számított kalcittar­talmat az alábbi összeállításban adjuk. Fúrás mélység Kőzettípus (m) Kalcittartalom (súly%) VI—6/20,0 hidrotermális nyomokat tartalmazó mészkő 96,93 V—3/50,0 hidrotermális nyo­mokat tartalmazó mészkő 97,40 V—7/239,0 hidrotermális nyo­mokat tartalmazó mészkő 97,61 Amint az az 1. táblázat adataiból, valamint a fenti összeállításból is kitűnik, a hidrotermális elváltozást mutató kőzetminták CaC0 3, illetve kalcit tartalma alatta marad a területre jellemző tiszta mészkő (kere­ken 98%-os átlagértékének. Az oxidos és a színkép­elemzés adatai szerint különbség főleg a szennyező anyagok mennyiségében található. Ezt elsősorban az Fe, Al, Si elemek mennyiségének növekedése mutat­ja. Az ásványi összetételre utaló termikus (derivato­gráfiás) és röntgen vizsgálatok szerint a mészkőben a melegvíz kvarc, agyagásvány és pirit szennyezést eredményezett. Az 1. és 2. ábra DTG és DTA görbéin a 900 <>C körüli nagy kalcitcsúcs mellett 500—600 °C között egy hatá­114

Next

/
Thumbnails
Contents