Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

Zoller József-Zsámboki Lajos: A markazi tározó

Az átlagos évi csapadék: Kékestetőn (1015 m A. f.) 611 mm Mátrafüreden (343 m A. f.) 788 mm Gyöngyösön (171 m A. f.) 593 mm A hótakaró átlagos vastagsága a Mátra vidékén 9—10 cm, legnagyobb vastagsága Kékestetőn meghaladja a 100 cm-t. A markazi víztározóhoz kapcsolódó vízgyűjtőrész a Bene patak vízrendszeréhez tartozik. Az érintett vízfolyások torrens jellegűek. A markazi víztározóhoz kapcsolódó vízgyűjtőn vízrajzi észleléseket még nem végeztek, ezért a hasznosítható vízmennyiségekre és mértékadó nagy vízhozamokra vonatkozó alapadatokat a környező területeken összegyűjthető vízrajzi adatokból kellett levezetni. Kiindulásul a Tarna-verpeléti (1941—1962. közötti) vízhozam idősora szolgált, amelyet a Zagyva pásztói vízmérce-szelvényének 1933. óta folyamatosan észlelt és megbízható középvízhozamidősora alapján hosszabbítottunk meg. Az így 29 évre bővített verpeléti középvízhozam-idősorról tértünk át a Bene patak nagyfügedi rövid idősorának meghosszabbítására. A vízállás- és vízhozam-észlelések alapján meghatározott negyedévi középvízhozamok közötti korrelációs kapcsolat mindegyik vizsgált összefüggésnél 0,77—0,90 között volt, tehát a kapcsolat szoros. Az így kiegészített 1933—1962. évi középvízhozam-idősor alapján tértünk át a markazi szelvény vízhozam-idősorának meghatározására. Eszerint a markazi völgyzárógát szelvényére számításba vehető sokévi középvízhozam 170 l/sec, és az átlagos fajlagos középvízhozam értéke 3,4 1/sec/km

2. A sokévi középvízhozamot azzal a feltételezéssel számítottuk, hogy az övcsatorna megfelelő méretei révén a vízgyűjtőről levonuló összes felszíni vizeket, tehát a szélsőséges nagycsapadékokból és hóolvadási árhullámokból származókat is, a víztározóba le tudja vezetni, 10 m

3/sec maximális vízhozammal. A víztározó árapasztó művének méretezése szempontjából a várható szélsőséges nagy vízhozamok nagyjelentőségűek. A helyi tapasztalatok szerint az eddig észlelt legnagyobb vizeket egyrészt a rendkívüli méretű nagy csapadékok, másrészt a kedvezőtlen körülmények halmozódása mellett levonuló szélsőségesen nagy hóolvadású árhullámok okozzák. Mindkettőre a közelmúltban volt egy-egy emlékezet szerint minden eddigit túlszárnyaló példa. Ilyen az 1958. június 11—12-i, hazánkban eddig egyedülálló kétnapos felhőszakadás, melynek folyamán a Kékestetőn két napi csúcsértékként 288 mm csapadékot mértek. Nem kevésbé figyelmet érdemlő az 1963. márciusában lezajlott nagyméretű mátrai olvadási árhullámsor, amely a Tárnán Verpelétnél minden eddigit meghaladó, 575 cm jégmentes vízállással tetőzött, a mért vízhozam 105 m

3/sec volt. A fentiek figyelembevételével a Nyiget patak 10 km

2 kiterjedésű természetes vízgyűjtőterületéről várható 1%-oS' valószínűségű nagy vízhozam, számításaink szerint 20,2 m

3/sec, melyet még megnövel az Északi övcsatorna által számított vízmennyiség, tehát az egyidőben fellépő max. vízhozam 30,2 m

3/sec-re tehető. A víztároló tó és közvetlen környékének földtani felépítése A tározóval kapcsolatos kutatási területen fúrással érintett legidősebb képződmény a miocén kor tortonai emeletébe tartozó nagyvastagságú andezit összlet. Ez, területünktől nem nagy távolságra már a külszínen is megjelenik, s ez alkotja többek között a Mátra hegység főtömegét is. Anyaga legnagyobbrészt andezit lávák lehűléséből származó tömeges andezit, aránylag sűrű adnezittufa betelepülésekkel. Az andezit felett már pannóniai képződmények következnek. Ez a rétegsor andezit alapanyagú konglomerátummal kezdődik, majd finomabb homokos képződményekkel folytatódik. Ezek a homokok képezik a több telepen ismétlődő agyagos-fás barnakőszén (lignit)-összlet feküjét. A negyedkorban a terület kiemelkedett, s jelentős részben több méter vastag andezit törmelék-összlet képződött, amely vízáteresztő, más területen is, erősen elagyagosodik, ezért vízzárónak tekinthető. A terület szerkezete töréses. A Nyiget patak völgy is egy ÉNy—DK irányú szerkezeti árok. A völgyzárási szelvény és a tározó tó területének vízföldtani vizsgálata A gátszelvényben 8 db 241 mm 0-jű 16,0 — 32,0 m mélységű, a gát alatt 50 m-re, illetve 110 m-re, a gátszelvénnyel párhuzamosan további 11 db vízföldtani fúrást mélyítettünk. A lemélyített fúrások alapján megállapítható, hogy a völgyben és a domboldalakon a felszíntől a fúrások talpáig nagyobbrészt agyag, homokos-agyag, helyenként agyagba ágyazott görgeteges rétegek települtek, amelyek legtöbbször lencsés kifejlődésűek. A völgyfenéken a feltárt mélységig lényeges vízvezető rétegek nem települtek. A talajvíz az agyagrétegek közé ágyazott iszapos homok, agyagba ágyazott görgeteges rétegekben jelentkezett, lassú szivárgással. A gáttengelytől É-ra, ÉNy-ra a tározó tó területén 5 db keresztszelvényben összesen 19 db 13—20 m mélynIÁI 16001700160,0150,0mo^^ Humuszos agyag LVá Agyagba ágyazott görgeteg I J Agyag, homokos agyag IH Lignit, agyagos lignit Homoklisztes iszap, iszapos homokliszt \:M

H Iszapos homok, iszapos finom homok jt Megütött, szivárgó talajvízszint SLHyug. vízszint 2. ábra. A markazi tározó völgyeizárási szelvénye 106