Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

Dr. Cziráky József: A Dunántúl ásvány- és gyógyvizei

tai (Vas m.) hévízkút szintén 1964-ben létesült, a hévizet üdülőfürdőben használják fel. Ha az 1 gjl-nél nagyobb sótartalmú dunántúli hévizeket hasonlítjuk össze, akkor a következő csoportokat kapjuk. A 80—90 °C hőmérsékletű kategóriába tartozik mások mérése szerint Zalakaros és Pusztaszentlászló hévize. Viszont több alkalommal mértem a Sárvár II. (Rábasömjén) hévízkút 86—85 °C hőmérsékletű vizét. Zalakaroson kúttisztítás után a hévíz hőmérséklete 83,5 °C volt. A 70—79 °C hőmérsékletű hévizek csoportjába sorolható Igal I. sz. hévizKut (78 C) es Mosonmagyaróvár (76—75 °C) hévize. Tovább nem részletezzük a vízhőmérséklet szerinti csoptrtosítást, mivel a nagy hőenergia-tartalom csak ipari jelentőségű. 2. Az egyszerű szénsavas (savanyú) vizekre kémiailag jellemző, hogy oldott szilárd alkatrészük 1000 mg/ w -nél kevesebb, de a szabad CO

a bennük literenként több mint 1000 mg. Ilyen típusú vizet egyelőre a Dunántúlon nem találtak. E csoportban soroljuk fel az 1 g/wőéqnél nagyobb sótartalmú szénsavas ásványvizeket, melyek Balatonfüred, Balf, Bük, Csopak, Fonyód, Kékkút, Kőszeg, Moha, Nemesgulács és Székesfehérvár helységek területén ismeretesek, és öt helyen palackozzák a savanyúvizet. 3. Az alkálihidrogénkarbonátos ásvány- és gyógyvizek összes sótartalma meghaladja az 1000 mg-ot literenként és uralkodó a nátrium és hidrogénkarbonátion. Alkalikus víz található a Dunántúlon Babócsa, Balf, Buzsák-Csisztapuszta, Csokonyavisonta, Decs, Dunaújváros, Fertő-tó Gyönk, Győr, Igal, Kaposvár, Kapuvár, Kálmáncsa, Komló, Lajoskomárom, Lipót, Magyarhertelend, Mezöcsokonya, Mosonmagyaróvár, Nagyatád, Sárvár I., Sellye, Sikonda, Simontornya, Szigetpár, Szombathely, Velencei tó és Zalakaros helységekben, illetőleg tavak medrében. Az alkálihidrogénkarbonátos vizeknél országos viszonylatban a bükkszéki Salvus víz után következik a szombathelyi Köztársaság-parki hévízkút fúrásakor az 1500 m mélyen levő vízadó rétegből előtörő hévíz 10 493 mg/l hidrogénkarbonát-tartalma. Sajnos, ezt a minőségű ásványvizet a végleges kútkiképzéskor és az üdülőfürdőben történő felhasználáskor már nem kapták meg. Országosan is előkelő helyet foglal el a büki hévíz 4172 mg/l, és a mosonmagyaróvári hévíz 2708 mg/1 hidrogénkarbonát-tartalommal. 4. A kalcium-magnéziumhidrogénkarbonátos vizekben legalább 1000 mg/l sókoncentráció mellett a kalcium-, magnéziumhidrogénkarbonátok az uralkodók. A Dunántúlon Balatonfüred, Balf, Bük, Csopak, Fonyód, Harkány, Hévíz, Kékkút, Kőszeg, Mesteri, Moha, Nemesgulács, Székesfehérvár és a Velencei tó vize tartozik a csoportba. A források, kutak mészkő- és dolomit rétegekből nyerik vizüket, és ezek egy része szénsavgázzal elegyedve savanyúvizet alkot. A csoportban hazánkban első helyen a székesfehérvári szénsavas vizek állnak 2470—2136 mg/'l hidrogénkarbonát tartalommal. Majd a csopaki (1744 mg/l) és balatonfüredi (1680—1676 mg/l savanyúvizek következnek. 5. A kloridos ásvány- és gyógyvizeknél a megkívánt 1000 mg/l minimális sókoncentráció mellett a klorid ionok, főleg a nátriumkloridok dominálnak. A dunántúli ásvány- gyógyvizek közül e csoportba sorolható Buzsák-Csisztapuszta, Dunaújváros, Győr, Győr-Kismegyer, Igal, Kapuvár, Mosonmagyaróvár, Sárvár-Rábasömjén (Sárvár II.), Szigetvár és Zalakaros vize. E csoportban messze kitűnik a Sárvár II. (Rábasömjén) hévízkút 23 810 mg/l klorid-ion tartalmú és országos, sőt nemzetközi gyógyászati jelentőségű hévize. A kloridtartalom jelentős még a zalakarosi (5080 mg/l) hévízben. 6. A szulfátos (keserűsós) ásvány- gyógyvizek több mint 1000 mg/l oldott szilárd alkatrészt tartalmaznak. Az anionok között a szulfát-ion van túlsúlyban. A dunántúli magnéziumszulfátos vizek közül jelenleg csak az „Igmándi" keserűvizet palackozzák a Kocs és Nagyigmánd határában levő gyógyvízkutakból. Jelentős szulfát-ion tartalmú még a csopaki, balfi, a Fertő tói és sikondai ásványvíz is. 7. A vasas vizek feltételeinek megfelelő, felhasznált ásványvíz a Dunántúlon jelenleg nem fordul elő. A felhagyott mohai Stefánia-forrás vize a kalcium-magnéziumhidrogénkarbonátos vasas és szénsavas vizek csoportjába tartozott az 1880. évi vegyelemzés szerint. 8. A kénes vizek csoportjába az 1,0 mg/l szulfid-ion tartalmat meghaladó vizek sorolhatók. E csoportba tartozik Balf, Buzsák-Csisztapuszta, Dunaalmás, Fonyód, Harkány, Hévíz, Máriagyüd és Zalakaros kénes vize. Országos viszonylatban a mezőkövesdi gyógyvíz után a harkányi (14,5—8,0 mg/l) és a balfi (8,6—3,4 mg/l) ásványi-gyógyvizek következnek. Jelentős a hévízi (4,2—3,8 mg/l) gyógyvizek szulfid kéntartalma is. 9. A jódos-brómos ásványvizeknél legalább 1,0 mg/l jód- vagy 5,0 mg/l brómtartalom szükséges. A Dunántúlon e csoportba sorolható Buzsák-Csisztapuszta, Csokonyavisonta, Dunaújváros, Győr, Győr-Kismegyer, Igal, Kapuvár, Kálmáncsa, Mosonmagyaróvár, Sárvár II. (Rábasömjén) es Zalakaros ásvány-gyógyvize. A jódos-brómos gyógyvizek között jód- és brómtartalomban országosan a második helyen van a sárvári II. (rábasömjéni) hévízkút vize 28,5 mg/l jód- és 100,0 mg/l bróm-tartalommal. A többi dunántúli víz közül még a zalakarosi hévíz jelentős, 8,75 mg/l jód- és 21,2 mg/l bróm-tartalmával. 10. A radioaktív, vagyis 1,0 millimikrocurie-nél több rádium-emanációt tartalmazó ásványvizek között a Dunántúlon található a Velencei-hegységben Sukoro és Pákozd határában fakadó források vize, továbbá a Hévízi tó, a Velencei tó és a komlói hévízkút radontartalmú vize. Bár nem alkot külön csoportot, orvosi szempontból jelentős még — a többi között, amelyeket a 4/1966. (VII. 6.) Eü. M. sz. rendelet mellékletében találhatunk részletesen ismertetve — a fluorid-ion tartalma az ásvány- és gyógyvizeknek. Itt is a Sárvár II. (Rábasömjén) hévízkút vize a legnagyobb értékű (7,5 mg/l), majd az igali fürdő kútja (6,0 mg/l) és a csokonyavisontai (5,2) fürdő hévízkútja következik nemcsak a dunántúli vizeknél, hanem országosan is. Fürdőtelepek létesítésének egyik alapfeltétele a megfelelő mennyiségű ásványvíz. Mintegy 500 l/p vízhozam kell ahhoz, hogy fürdőtelep létesülhessen. Az ásvány-gyógyvizek kémiai összetétele, vízhőmérséklete változhat az idők folyamán, de általában a változás csekély, ha a forrásfoglalás jó, illetve a csőkút nem hibásodott meg. Ezen értékeket tehát a körülmények figyelembe vételével (vízmintavétel helye, vízhőmérséklet mérés helye) összehasonlítjuk. Nem ilyen egyszerű a kérdés a vízhozamoknál, különösen gázos hévízkutaknál. Például a „Magyarország hévízkútjai" c. kiadvány szerint is a büki hévízkút létesítésekori vízhozama +1,0 m-en 9000 l/p volt. Ezzel szemben a jelenlegi üzemi vízhozam 800—1200 l/p, mert nagyobb vízfelvételnél a kútfejnyomás csökken, a vízkőképződés pedig fokozódik. Ennek ellenére általában megállapíthatjuk, hogy a dunántúli fürdőtelepek ásványgyógyvízellátása kielégítő. Jelentős forj-áshozam-csökkenés ott észlelhető, ahol nagymérvű karsztvízkitermelés folyik, mint pl. a Bakonyban és környékén. Már több (Iszkaszentgyörgy — Duzzogó-tó, Gyepűkaján-i tó stb.) langyos vizű tó kiapadt vagy a vízszint jelentékenyen csökkent. Mélyfúrású kutaknál inkább a béléscsőben történő sólerakódás (vízkőképződés) és homokolódás csökkenti a vízhozamot. A mosonmagyaróvári 2000 m mély hévízkútnak 1966—68. években sem a vízhozama (1100—1200 l/p), sem a vízhőmérséklete (76—75 °C) nem változott lényegesen méréseink szerint. összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a Dunántúl gazdag a különféle ásvány- és gyógyvizekben, és nagy részüket már fel is használják üdülő- és tisztasági fürdőkben. Országos jellegű, minősített gyógyfürdő jelenleg három van: a balatonfüredi, a harkányi és a hévízi gyógyfürdő. Az Egészségügyi Minisztérium által elismert gyógyvízzel üzemel jelenleg a Dunántúlon a büki, komáromi és mosonmagyaróvári fürdő telep. Palackozó üzemben használják fel a csopaki, fonyódi, harkányi, igmándi és kékkúti elismert ásvány-gyógyvizet. Remélhető, hogy a közeljövőben újabb elismert gyógyfürdők (Mosonmagyaróvár, Bük, Sárvár, Győr, Kaposvár stb) gyarapítják a Dunántúl, és egyúttal hazánk balneológiai értékeit. 83 v