Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Csapody István: A Fertő-melléki dombsor vegetációja

táció xerotherrn jellegét a Kisalföld kontinentális klímatartományának szomszédsága jelentősen fokozza. Az évi csapadékmennyiség 40 éves átlaga 668 mm, megoszlása kettős maximumú görbéjével mditerrán hatást mutat. Az évi középhőmérséklet 9,5—10,5 C° között ingadozik. A Soproni hegyvidéknek ennél lényegesen kedvezőbb adottságai ott mezofil (és acidofil) lomberdők tenyészetét teszi lehetővé, itt a Magyar Középhegységgel több szempontból megegyező, xerothermikus flóraszigetet eredményez, kontinentális, balkáni, pontusi, pontusmediterrán, mediterrán és szubmediterrán tehát keleti és déli, szárazságtűrő és mészkedvelő elemekkel. 4. Vegetációs viszonyok A) Erdők A táj zonális erdőtársulása a minden bizonnyal egykor a mainál jelentékenyen nagyobb kiterjedésű gyertyános-kocsánytalan tölgyes (Querco petraeae-Carpinetum), amely sok helyen ma már elcseresedett. Ezek a gyertyános-tölgyesek a Laitaicum és a Noricum között húzódó éles flóraválasztóvonal túlsó oldalára eső Soproni-hegyvidék hasonló gyertyános-tölgyeseitől lényegesen eltérnek és ezért ezeket azoktól (transdanubicum) megkülönböztetendő, önálló földrajzi változatként (pannonicum) kell értékelni (5). Az eltérés e gyertyánostölgyesek xerotherrn jellegében és olyan differenciális növényfajok jelenlétében van, amelyek az extrém termőhelyeken fellépő cseres-molyhostölgyesékből (1. alább), mint xerotherrn gócokból, szivárognak át. Ilyen differenciális fajok fás növények közül a Cerasus fruticosa, Rosa gallica, Sorbus domestica, lágyszárúak közül a Betonica officinalis, Carex Michelii, Cirsium pannonicum, Clematis recta, Euphorbia angulata, Lathyrus latifolius, Melampyrum cristatum, Mercurialis ovata, Peucedanum Cervaria, Silene Cucubalus és Stachys germanica (5). Egyébként karakterfajai — a Cyclamen purpurascens kivételével — ugyanazok, mint a transdanubicum földrajzi változatnak. Típusai között uralkodik a Brachypodium silvaticum, kisebb mértékben a Carex pilosa, Asperula odorata, Hedera Helix, alárendelt mértékben a Carex alba és nedves termőhelyéken (Fertőrákosnál és Balf felé) az Allium ursinum. A dombsorra a gyertyános-tölgyeseknél sokkal karakterisztikusabbak az extrazonális erdőtársulások, ne1. kép. Molyhostölgyes karsztbokorerdő a Szárhalmi erdőben vezetesen a cseres-kocsánytalan tölgyesek és a cseresmolyhos tölgyesek. A cseres-koosánytalan tölgyesek (Quercetum petraeae-cerris pannonicum) enyhébb lejtviszonyok mellett, felszínen elsavanyodott talajokon kiterjedtek (főként Dudleszban!) Elterjedt típusai: Carex montana, Festuca heterophylla, Melica nutans. Jellemző fajai: Carex montana, Potentilla alba, Pulmonaria angustifolia, Serratula tinctoria és Vicia cassubica. A cserrel elegyes molyhostölgyesek (Orno-Quercetum occidenti-pannonicum) igen sekély termőrétegű, rossz vízgazdálkodású, tápanyagszegény, erősen meszes talajon kialakult rontott erdők, dús cserjeszinttel. Típusait Brachypodium pinnatum, Convallaria majális alkotják. Jellemző fajai: Carex Michelii, Dictamnus albus, Melittis grandiflora, Mercurialis ovata, Lithospermum purpureo-coeruleum. Hozzájuk csatlakozó extrazonális bokorerdő és Cotino-Quercetum pubescentis vindobonense, jellemző módon a Fraxinus Ornus, a Cerasus Mahaleb és a Cotinus Coggygria teljes hiányával. A gyepszintet xerothermfényigényes-basofil fajok képezik, amelyek a rendkívül gazdag cserjeszint gyökérkonkurenciája miatt az erdőszélre szorulnak. Jellemzői az Anemone silvestris, Cirsium pannonicum, Coronilla coronata, Euphorbia angulata, Euphorbia verrucosa, Geránium senguineum stb. Típusai az előző társuláséival egyezők. A ritka papucskosbor (Cypripedium calceolus) is ezekben a karsztbokorerdőkben nő mogyoró és ostorménfa társaságában. Az állományszegélyek igen gyakran, erdőművelési hiba következtében, elmogyorósodnak és szekundér társulásként mogyorósok (Coryletum) jönnek létre illetve extrémebb termőhelyeken somosok (Cornetum) keletkeznek. Utóbbiakkal szemben nem másodlagos szegélytársulás a csepleszmeggyes bokorerdő (Cerasetum fruticosae) mészkedvelő cserjékkel (pl. Berberis vulgáris, Cornus mas, Euonymus verrocosus, Sorbus domestica, Viburnum Latarna) és az OrnoQuercetum gyepképző fajaival. Ebben a szegélytársulásban találja meg természetes életfeltételeit a hazánkban csak innen ismert sziklai benge (Rhamnus saxatilis). B) Nyílt növénytársulások A) SZÁRAZ GYEPEK Az említett szegély társulások minden esetben a ligetesen álló, molyhos tölgyeseket beékelődő nyílt növénytársulásokkal, száraz gyepekkel kötik össze. E lejtősztyeppek legjellemzőbb két társulása a barázdált csenkesz gyepe (Festucetum rupicolae) és a tollas szálkaperje pacsirtafüves gyepe (Polygalo-Brachypodietum pinnati). Első a Fertő-melléki dombsor sekély, köves váztalajain vagy karbonátos földes kopárain jelenik meg s a legvirágosabb növénytársulás. Korán tavaszodó rétjén a Carex humilis képez típust, majd megjelennek a leánykökörcsinek (Pulsatilla grandis), a tavaszi hérics (Adonis vernalis) és törpe nőszirmok színváltozatai (Iris pumila). Érdekes fajai még: Leontodon incanus, Phyteuma orbiculare, Ophrys insectifera, Centiana ciliata stb. E társulással együtt, földes kopáron vagy sekély humuszkarbonát talajokon a nagy pacsirtafű (Polygala major) és a tollas szálkaperje (Brachypodium pin73