Hidrológiai tájékoztató, 1969 június
A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Szabolcs István-dr. Várallyay György: Talajviszonyok a Fertő tó környékén
a) Mennyi ideje érvényesül kialakulásukban a réti talajképződés? Ennek megfelelően a fiatal, nyers, kialakulatlan profilú öntéstalajoktól kezdve, a humuszos öntéstalajokon keresztül a típusos réti talajokig a talajok szinte valamennyi átmeneti változata megfigyelhető. b) Mennyire kifejezettek a hidromorf vonások? E tekintetben a lápos réti talajoktól kezdve a típusos réti talajokon keresztül a peremhatárok — viszonylag igen keskeny sávban előforduló — sztyeppesedő réti talajaiig ugyancsak nagyon sok átmeneti változat fordul elő. c) Milyen szemcseösszetételű anyakőzeten alakultak ki? Homoktól kezdve, a vályogon és agyagon keresztül a mésziszapig egyaránt kialakultak réti talajok, amelyek termékenysége természetesen igen eltérő. Utalunk itt pl. a híres Hegykő—Hidegség zöldségkörzet (hagyma, gyökérzöldségek) termékeny réti homokjaira, ellentétben az 1—3. képen bemutatott réti talajok — szódás szikesekhez hasonló — gyenge termékenységű területeire (Fertőboz környéke stb.). E talajokban a CaC0 3 menyisége az 50%-ot is meghaladja és ez az igen nagy karbonáttartalom a mezőgazdasági hasznosítás lehetőségeit igen nagymértékben korlátozza. Szabolcs és Ábrahám szerint (20) ilyen nagy mennyiségű CaCOj keletkezésénél a Fertő-tóból származó mész2. kép. Réti talajok szódás szikesekhez hasonló gyenge termékenységű területei (Fertőboz) 3. kép. Réti talajok szódás szikesekhez hasonló gyenge termékenységű területei (Fertőboz) mennyiség mellett figyelembe kell venni annak a lehetőségét is, hogy a szénsavas mész egy része a helyszínen csapódott ki a karbonátos-hidrogénkarbonátos talajoldatokból. Erre utal a CaC0 3 gyakran megfigyelt igen finom eloszlása is. d) Érvényesülnek-e képződésükben sófelhalmozódási és szikesedési folyamatok? e) Milyen mezőgazdasági hasznosításuk? A Fertő tó és süllyedékterülete egy többé-kevésbé lefolyástalan medence, amelynek jelentős megcsapolása sem a felszínen, sem a felszín alatt nincs. Tehát mind a tó vize, mind a medence felszín alatti vizei pangó-jellegűek, mozgásuk, vízcseréjük igen lassú. A területen Kopf (1) adatai szerint az évi átlagos csapadékmennyiség 650 mm, a potenciális párolgás viszont ennél jóval töb: 900 mm. Ilyen körülményék között a só jelhalmozódás és szikesedés potenciális lehetősége és veszélye az egész Fertő-medencében fennáll. Ennek megfelelően mindazokon a területeken, ahol az állandó vízborítás, illetve a mélyen elhelyezkedő, vagy nem pangó-jellegű talajvizek nem akadályozzák meg a sófelhalmozódást, illetve a sóutánpótlódást, sófelhalmozódási folyamatok figyelhetők meg, a talajok elszikesednek. így pl. az osztrák részen elsősorban az északkeleti süllyedékterületen (Seewinkel) (4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11), a magyar részen pedig egy viszonylag keskeny, kelet felé szélesedő, déli partmenti sávban, Fertőboztól Lászlómajorig (1. ábra). A területen a két fő sóforrás: 1. A Fertő tó vize. 2. Felszín alatti vizek. A Fertő tó vize a veszteséges vízháztartás következtében egyre növekvő sótartalmú („fertősödő"), s különösen száraz években igen betöményedhet. Woynarovich (26) adatai szerint a tóvíz sótartalma helyenként és időszakonként a 10—13 g/l-t is eléri. A sótartalomban a szóda és NaHC0 3 mellett a Na 2SO ( mennyisége is jelentős. Ennek egyik oka Szabolcs (19) szerint az, hogy a környék felszíni vizeiben, gyógyhatású forrásvizeiben (pl. a Balfi gyógyforrások vizében) jelentős mennyiségű kénvegyület található, amelyek a Fertő tóba jutván szulfátokká oxidálódnak. A Fertő időszakos elöntései nyomán a tóvíz borította partmenti sávokon és mélyebb fekvésű területeken a visszamaradó pangóvizek elpárolgása után gyakran jelentős sómenynyiség (főleg Na 2S0 4 — NaHC0 3) marad a felszínen, vagy a felszínközeli talajrétegekben (4., 5. kép, 3. táblázat). A Fertő vizével közlekedő talajvizeknek többnyire szintén jelentős a sótartalma (2—10 g/l). Az erősen karbonátos kőzeteken történő lassú átszüremlésük miatt e vizek sóösszetételében a Na 2C0 3 és NaHC0 3 uralkodik, a szulfátok, de különösen a kloridok mennyisége kisebb. Mivel a medence nagyrészén a talajvizek — legalábbis időszakosan — a felszínközeibe (sőt gyakran a felszínig) emelkednek, a talajvízből származó sók elsősorban szintén a felszínen, vagy a felszínközeli talajrétegekben halmozódnak fel. A felszíni és felszín alatti vizek hatása többnyire együttesen, bonyolultan összefonódva jelentkezik, s eredményez az esetek túlnyomó részében szódás, szódás-szulfátos, szoloncsák típusú szikesedést (19, 20). Véleményünk szerint a szoloncsák-típusú szikesedés mellett a Fertő-medence magyarországi részén csak elvétve találunk szoloncsák-szolonyeeeket, a Fertő-medence 64
