Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Bendefy László: Adatok a Fertő tó és a Hanság medencéje kialakulásának kérdéséhez

medret magliknak, ahol az alaphegység morfológiája ezt szükségszerűen megkívánja.* A 11. ábrából világosan kitűnik az a törvényszerűség, hogy a felszíni vízfolyások a fiatal üledékkel födött alaphegység gerinceit közel párhuzamos vonalzással követik, a mélyszerkezetben kialakult árkokat és vályúkat (trogokat) pedig a lehető legrövidebb úton, tehát azok tengelyére merőleges csapásban harántolják. Ez a törvényszerűség tűnik fel az első esetben a Répce, a Gyöngyös és a Rába Sárvár és Körmend közötti szakasza esetében. A mélybeni árkokat és vályúkat illetően pedig a Duna, a Zala, valamint a Zalától és a Balatontól délre levő, párhuzamos vonalzású, É—Dcsapású vízfolyások szolgáltatnak jó példát. A jelenkori kéregmozgási viszonyok, — miként ariNogyszombnt o Nyitro 11. ábra. Nyugatdunántúli földalatti szerkezetek és a folyóvízhálózat összefüggése (Bendefy L., 1968.) 1. az alaphegység elfödött gerincvonulata; 2. mély szerkezeti árok; 3. a Centrális alkárpáti küszöb mélyszerkezeti határa. * A földalatti morfológiához igazodó jelenkori szintváltozás a Kisalföldön és minden más. fiatal üledékkel feltöltött neogén medencében elsősorban a kompakció következménye. Ilyen jellegű területeken ugyanis recens szintváltozásban a kompakció képviseli az évszázados (szekuláris) jelleget. Ismeretes, hogy a kompakció önmagában másodlagos szerkezetalakító tényező. Emellett azonban ható és felszínformáló tényezőnek számítanak magában az alaphegységben, tehát a medencealjzatban végbemenő szerkezeti mozgások is. Ezek elsősorban földrengések alkalmával, illetőleg a földrengést követő utórengéses periódusban mennek végbe. ról az 1967. évben computerrel végrehajtott kiegyenlítés eredményeiből szerkesztett szintváltozási térkép (12. ábra) tanúskodik — tökéletes összhangban vannak az egyéb (gravitációs, szeizmikus, szeizmológiai stb.) geofizikai módszerek eredményeiből szerkesztett térképek adataival. Hasonlóképpen tökéletes az egyezés az (e tanulmányban technikai okokból még be nem mutatható) geotermikus térképből kielemezhető nagyszerkezeti viszonyokkal is. Összefoglalás és végkövetkeztetés E tanulmány a Fertő és a Hanság medencéje kialakulásának problémáját a Kisalföld tektogenézisének keretében vizsgálja, előtérbe állítva azt a szoros szerkezetfejlődési kapcsolatot, amely a Centrális európai kordillera, a Centrális alkárpáti küszöb és a Pannóniai masszívum kölcsönös egymásra hatásaként alakult ki a miocén végén. Ezeket figyelembe véve a következőket állapítja meg. 1. A Fertő és a Hanság medencéje — eltekintve a Rába alsó szakasza mentén, Rum és Bős között húzódó, 6000 méteres mélységet is meghaladó vályútól — a Centrális alkárpáti küszöb legmélyebbre süllyedt rögei fölött alakult ki, és ma is lassan süllyed. 2. A medence süllyedését az ausztriai hegységképződési fázisban a Centrális alkárpáti küszöb boltozódással egybekötött emelkedése előzte meg. A nagyon is erős oldalnyomásnak kitett boltozat gerincvonala beszakadt, és a boltozat gerincvonalában kialakult Mihályi szerkezet a középsőmiocént követő stájer fázisban lassan süllyedni kezdett. 3. A medence általános és rohamos süllyedése legkorábban az alsópannóniai emeletben kezdődött meg. Süllyedésének legerőteljesebb szakasza a felsőpannóniai emeletben volit, de folytatódott az a pleisztocénben, sőt napjainkban is tart. 4. A süllyedési folyamatot az váltotta ki, hogy a felsőköpenyben egy nagy méretű felboltozódás, illetőleg anyagtorlódás keletkezett. A köpenyben megállapítható tömegátrendeződés kezdete feltehetően még az ausztriai hegyképződési fázist is megelőzte. 5. A Fertőt és a Hanságot a Mihályi szerkezet tektonikailag csak részben különíti el. A Fertő keleti partján azonban szerkezeti törések által határolt (pikkelyeződve) emelkedő övezet jelenlétét állapították meg. Az osztrák geológusok (20) szerint ez az övezet Féltorony és Nezsider között ÉK—DNy-i csapású, majd a tó területén enyhe ívvel É—D-i csapásba megy át. A magyar szintezési adatok szerint napjainkban is határozottan emelkedik. Morfológiailag ez a vonulat 10—26 méterrel magasabb a Fertő és a Hanság medencéjének 113—116 m A.f.-i lapályánál. 6. A Centrális alkárpáti küszöb és a Magyar Középhegység közötti határt — nagy megközelítéssel — a Varasd—Zalaszabar—Zalavár—Szany—Győr vonal jelöli. Részletek a 10. és 12. ábrából kiolvashatók. 7. A küszöb süllyedése Varasd és Zalaszabar között kezdődött meg a stájer hegyképződési fázisban, majd a folyamat fokozatosan kiterjedt északra is. Az időadatokból és az alaphegység mélységi viszonyaiból számítva: a Fertő és a Hanság medencéjének süllyedése mintegy tízszer gyorsabban ment végbe, mint például a Varasd környéki Dráva—Mura—Kerka-menti szakaszon. 55