Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Vermes László-Szabó Károly: Mit kell tenni hazánkban a szennyvízöntözések gyakorlati megvalósítása érdekében. Hozzászólásokkal

tervezésnél bizonytalanságokat okozhat még, de véleménye szerint nem a norma hiánya az oka annak, hogy alig valósult meg hazánkban üzemi méretű szennyvízöntöző telep. Nagyra értékelte a MÉM képviselőjének pozitív hozzászólását és reményét fejezte ki, hogy ennek nyomán a gyakorlati megvalósítás is eredményesebb lesz. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a módszer az ún. harmadlagos szennyvíztisztítás, illetve elhelyezés esetében is szóba kerülhet. Dr. Mihályfalvy István arra mutatott rá, hogy a szántóföldi növényeket a szennyvízöntözésből sem lehet teljesen kizárni. Szerinte olyan forgó-rendszereket kell kialakítani, amelyek biztosítják a folyamatos elhelyezés lehetőségeit. Hiányolta azt, hogy műszaki kérdésekkel keveset foglalkoztak az előadók, de igen jelentőseknek nevezte a megismert mzőgazdasági eredményeket. Hangsúlyozta, hogy a gyakorlati megvalósítás csakis közös megegyezés alapján lehetséges, rendeletileg megoldani azt egyetlen mezőgazdasági üzemre sem lehetséges, mert a mezőgazdaság nem lehet az ipar kiszolgálója. Rámutatott, hogy az ipari szennyvizek milyen sokféle kárt okoznak, és ennek alapján az elhelyezésükről való gondoskodást igen időszerűnek ítélte. Ujj-Tóth László örömmel számolt be arról, hogy az állami gazdaságok részéről már megtörténtek az első lépések az üzemi méretű szennyvízöntöző telepek létesítésére. Részletesen ismertette a Gyula Városi Tanács és a Gyulai ÁG. közötti megállapodást, mely szerint a város szennyvizét mechanikai tisztítás után végső kiépítésben 450 kh nagyságú öntözőtelepen helyezik el. Tervek szerint az egész területet nyárfával hasznosítják. Az első ütem (154 kh) berendezése felszín alatti nyomóvezetékkel, bakhátak kialakításával és a nyárfacsemeték letelepítésével már megtörtént, 1969 tavaszán indulhat az öntözés. A teljes kiépítés négy lépcsőben történik. A másik telepet a Görösgalli ÁG. létesíti, ahol a Szigetvári Konzervgyár szennyvizeit öntözik el ugyancsak nyárfás hasznosítással. Ez a telep 1969 nyartin /tudja fogadni a szennyvizet. Szólott azokról a kezdeményezésekről is, amelyeket a Bikali és a Szolnoki ÁG. tett a sertéstelepi szennyvizek mezőgazdasági hasznosítása terén és kitért a halastavi szennyvíz elhelyezésére is, amelyet Nádudvaron akarnak alkalmazni a közeljövőben. Kifejezte véleményét, amely szerint a forrólevegős szénaszárításnál indokolatlanok és szükségtelenek a szálastakarmányok betakarítására vonatkozó egészségügyi megkötések. Török László kiemelte azt, hogy a mesterséges biológiai tisztítás és a szennyvízöntözés nem egyenrangú módszerek, szennyvízelhelyezési szempontból az utóbbi föltétlenül előnyösebb. Ezt az öszehasonlításuknál általában nem veszik figyelembe. Felhívta a figyelmet arra, hogy a mezőgazdaság sem támaszthat túlzó követelményeket a szennyvíztermelőkkel szemben, már csak azért sem, mert az állami földtulajdon helyzetében elsődlegesen az össz-népgazdasági érdekeket kell a mezőgazdaságnak szolgálnia. Ez esetben ezek az érdekek a szennyvízöntözések megvalósításának előmozdítását és nem hátráltatását követelik meg. Kiemelte a kisebb méretű szennyvízöntöző telepek létjogosultságát és kifejezte azt a véleményét, hogy ezek létesítésének szorgalmazása is a kérdés előbbrevitelét szolgálja. Végül Gábri Mihály mutatott rá arra. hogy a szennyvízöntözéssel kapcsolatos műszaki kérdések túlnyomó többsége megoldódott, ezek az ilyen öntözőtelepek létesítését lehetővé teszik, egyes részletkérdés vár még tisztázásra, ahogy azt Szabó Károly is kifejtette. Véleménye szerint az előadónak éppen a hiányokra való rámutatás volt a feladata azért, hogy a problémák mielőbb megoldást nyerjenek. Összefoglalás A közös szakosztályi ülésen elhangzott előadások és hozzászólások alapján az Agrártudományi Egyesület és a Magyar Hidrológiai Társaság titkársága az alábbi állásfoglalást küldte meg a témában érdekelt főhatóságoknak: „A vitaülés előadói részletesen kifejtették egyrészt a f. év májusában Berlinben tartott V. Szennyvízöntözési Konferencia tapasztalatait, másrészt a hazai kutatás, főként a Debreceni Kísérleti Szennyvízöntöző Telep eredményeit, harmadsorban a hazai szennyvízöntözések tervezése során szerzett tapasztalatokat, és a következőket állapították meg: a) A berlini konferencia azt mutatta, hogy a környező szocialista országok mindegyikében nagy jelentőséget tulajdonítanak a szennyvizek mezőgazdasági hasznosításának. Ez különösen abban jut kifejezésre, hogy minden országban aktív és széles körű kutatómunka folyik a témával kapcsolatos kérdések tisztázására, de abban is, hogy egyes országok (NDK, Szovjetunió, Lengyelország) a gyakorlatban is évről évre több szennyvízöntözést valósítanak meg. A gyakorlati megvalósítás fejlődésének ütemével azonban még ezen országok szakemberei sincsenek megelégedve, nem beszélve azokról az országokról, amelyekben a gyakorlati megvalósítás csak a kezdeteinél tart, s amelyek közé hazánk is tartozik. b) A kutatási eredmények egyértelműen azt bizonyítják, hogy a szennyvizek mezőgazdasági hasznosítása hazánkban is járható út. A debreceni kísérleti telepen az elmúlt 7 év alatt az ipari szennyvizeket is tartalmazó, magas sótartalmú városi szennyvízzel öntözött 25 növényfaj legtöbbje jó minőségű és nagy mennyiségű terméssel hálálta meg a szennyvízöntözést. A tartósan legjobb eredményeket az évelő pillangósok, a silókukorica és a cukorrépa adták, folyamatos egész évi öntözés és 300—600 mm-es vízadagok alkalmazása mellett. Kiemelkedőek a nyárfák öntözésével nyert eredmények is, amelyek azt mutatják, hogy a szántóföldi növényekhez képest két-háromszoros vízadagok . helvezhetők el a nyárfás területeken, a fák vágási fordulója pedig az öntözetlenekének felére-harmadára csökken. A hazai és a külföldi kutatási eredmények egyaránt a szennyvízöntözés nagyobb mérvű és bátrabb gyakorlati megvalósítását indokolják. c) Az eddigi tervezési tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a szakmai kérdések legtöbbje tisztázott, ezek alapján a szennyvízöntöző telepek megtervezhetők, néhány kérdésben azonban világosan és egyértelműen állást kell foglalni a gyakorlati megvalósítás előmozdítása érdekében. A leglényegesebb az, hogy az alapvető elvi kérdésekben egyetértés legyen az érdekelt főhatóságok, valamint a szennyvíztermelő és a szennyvízhasznosító üzemek között, hogy közösen és kölcsönösen előmozdítsák a szennyvizek mezőgazdasági hasznosításának megvalósítását. 43