Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Dr. Kiss Károly: A mezőgazdasági vízgazdálkodás komplexitása

pok aktivitásának átlagos értéke 7,4 pCi/g. A Litkénél szűrt szeszton minta 33,9 pCi/g aktivitása sem mutat az átlagosnál nagyobb értéket. A felszíni víziszap és szeszton kis aktivitása jelzi, hogy 1967-ben a felszíni víz biotópjában lényeges feldúsulás nem történt. Egyes maximális értékeknél jelentkezett dúsulás, mint pl. az 1967. májusában Esztergomnál mért nagyobb szesztonaktivitásnál, ahol a koncentrációs faktor mérőszáma 3. Ezzel szemben csatornába leengedett aktívabb szennyvizeknél 20—100-szoros koncentrációs faktort is találtunk. Vizsgálataink szerint felszíni vizeink sugárzóanyag tartalma 1967-ben nem utal különösebb radioaktív elszennyeződésre. Jelentősebb élővízfolyásaink sugárzóanyag terhelése pillanatnyilag nem látszik veszélyesnek és kisebbmérvű ingadozása azonos nagyságrendben mozog. Mivel azonban az ország növekedő ivó, ipari és mezőgazdasági vízigényét a távlatban csak a felszíni vízkészletek nagymérvű igénybevételével lehet majd biztosítani, a felszíni vizek sugárszintjének komplex ellenőrzését ki kell terjeszteni és állandó jelleggel folytatni, mert az atomipar és a sugárzó anyagoknak az iparban, gyógyászatban, kutatásban történő növekvő felhasználása magába rejti azt a lehetőséget, hogy élővízfolyásaink sugárszintje megemelkedhet, esetleg meg nem engedett értéket ér el. Ez nemcsak az ivó és ipari vízkivételt, hanem a mezőgazdasági célokra történő felhasználást is megakadályozza. Az elszennyeződés megelőzése csak szoros ellenőrző vizsgálatokkal lehetséges. Szükségesnek tartom ezért meglevő és építendő felszíni vízműveink megelőző védelme érdekében a vízkivétel felett több ponton a víz, iszap, szeszton, fenékfauna és vízinövények rendszeres radiológiai vizsgálatát. Ha a vizsgálati eredmények indokolják, akkor egyes nuklidek egyedi meghatározása is szükségessé válhat. Meglevő felszíni vízműveinknél részletes feltárás szükséges arra vonatkozóan, hogy az alkalmazott különböző víztisztítási technológiák mellett milyen fokú a dekontamináció és az gazdaságosan milyen módon növelhető. IRODALOM 1. Cambrey al.: U. K. AERE—R. 4392, AERE—R. 4687. 2. MERTEN D.—PRIBILLA M.: Deutsche Med. Wochenschrift V. 85. No 63. (1960) 3. DUNHAM C. L.: Journ. AMMA V. 183. No 1. (1963) 4. PATZE D.: Deutsche G'ewfisserkundliche Mltt. (1963) 5. CUSHING C. E.: Nucl. Scl. Abstr. V. 20. (1966) 6. HONSTEADT J.-BRADY D.: Health Phys. V. 13. (1967) 7. VON HAGEL G.: Veröffentlichungen des Institutes für Siedlungswissenschaft der technischen Hochschule Hannover, Heft. 16. (1964) 8. SZALAY S.—SZILAGYI M.: Fiz. Szemle V. 15. (1964) 9. FRANTZ A.: Wasser und Abwásser, Band. 1962. 10. Umweltradioaktivitfit und Strahlenbelastung. Bericht III/ 1963. 11. Umweltradioaktivitfit im ersten Vierteljahr 1966. Atompraxis V. 12. No 9. (1966) 12. FRANTZ A.: Wasser und Abwásser, Band 1964. 13. 22/1966. Eü. M. sz. utasítás, Sugárvédelmi normák. A mezőgazdasági vízgazdálkodás komplexitása DR. KISS KAROLY Agrártudományi Egyetem Üzemtani Tanszék, Gödöllő Nagyon összetett, bonyolult kérdés vizsgálatát tűzte ki célul az 1968. augusztus 26—31-ig megrendezett kongresszus, amely „A mezőgazdasági vízgazdálkodás színvonala és az arra ható tényezők komplex vizsgálata" témakört tárgyalta. A mezőgazdasági termelés színvonalának gyorsütemű emelkedésének időszakában élünk, ami várhatóan maga után vonja a mezőgazdasági vízgazdálkodással kapcsolatos igények változását is. Ugyanakkor a műszaki fejlődésnek az üteme is rendkívül gyors, ami feltételezi a műszaki megoldások többféle lehetőségét és a gazdaságossági szempontok hatékonyabb érvényesülését. A mezőgazdasági üzemek mind természeti, mind gazdasági körülményeit tekintve rendkívül változatosak. Amennyire jellemző a mezőgazdaság fejlődése és ezzel a vízgazdálkodással kapcsolatos növekvő igénye, legalább olyan súllyal kell tekintettel lenni a fenti feltételek igen széles skálájára is. Vagyis a vízgazdálkodás feladatait a termelés belterjességi fokának, illetve a gazdaságosság változó szempontjainak megfelelően lehet gazdasági oldalról elfogadhatóan megoldani. A kérdés feltevését tehát az az alapvető kapcsolat indokolta, ami a mezőgazdasági vízgazdálkodás színvonala, valamint a műszaki berendezések színvonala között fennáll. Ezeket a tényezőket kell úgy összhangba hozni, hogy a feladat maradéktalan teljesítését, a vízgazdálkodást befolyásoló elemek tekintetében komplex módon biztosítsa. Ezt az igényt olyan mutatószám rendszerrel lehet jellemezni, amely kifejez egy adott állapotot és emellett a vízgazdálkodásoan bekövetkező változást számszerűen követni tudja. A mutatórendszerrel kapcsolatban olyan igényt is kell támasztani, hogy ennek alapján meghatározható legyen a műszaki beavatkozás iránya és mértéke, valamint a feladat teljesítésének biztonsági oldala is. Mindezek nem a jelenlegi helyzetnek megfelelő, hanem — a műszaki berendezések hosszú élettartamát tekintve — a mezőgazdaság fejlődő termelési színvonalát kielégítő megoldásokat igényelnek. Ezen kérdések vertikálisan igényes megvitatása tette szükségessé a kongresszus keretében négy alapvető szakterület külön-külön szekciókba való szétválasztását (agrotechnikai, talajtani, vízháztartási, ökonómiai szekciók), hogy végül több oldalról összegezve a szakterületek egésze szempontjából lehessen a legfontosabb kérdéseket megfogalmazni. A mutatórendszer kialakítása A mutatórendszer vonatkozásában a vitaindító előadásban javaslat hangzott el olyan természetes mutatók kialakítására, amelyek az eddigi vizsgálatok szerint biztató eredményt adtak, mind a mezőgazdasági termelés színvonalának a vízgazdálkodás szempontjából történő jellemzésére, mind a mezőgazdasági vízgazdálkodás színvonalának kifejezésére. Az előző mutató az egy mm víz által egységnyi területen elérhető 19