Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Hírek

Hírek A MTESZ Karszt és Barlangkutató Bizottsága a Magyar Hidrológiai Társaság Vízellátási és Hidrogeológiai Szakosztályával, a Magyarhoni Földtani Társulat Mérnökgeológiai Szakosztályával és a Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány és Földtani Tanszékével együttműködve 1968. április 26—28-ig háromnapos tudományos ülésszakot rendezett a Jósvafői Karsztkutató Állomás 10 éves fennállása alkalmából. Az ülésszak első napján, péntek délután a Technika Házában négy előadás hangzott el, amelyek áttekintést nyújtottak a Kutatóállomás tízéves munkásságának főbb eredményeiről a legfontosabb szakterületeken. Maucha László, az Állomás vezetője, a kutatás-tervezés szempontjairól, az elért eredményeknek az előadáson ismertetett újszerű tudományos rendszerbe való beilleszkedéséről beszélt. A következő három előadásban Sárváry István a karszthidrológiai kutatások, Cser Ferenc a főbb ásványtani kutatások, Gádoros Miklós pedig az automatikus mérő és távjelző rendszer fejlesztésének eredményeit ismertette. Az elhangzott hozzászólásokból ki kell emelni a román és az osztrák barlangkutató szervek egy-egy képviselőjének meleghangú üdvözlő szavait, amelyekkel a Kutatóállomás eddigi eredményeit méltatták és a munkához további sikereket kívántak. Az első nap előadásait a Kutatóállomás munkájáról szóló filmek vetítése zárta be. Az ülésszak résztvevői másnap Jósvafőre utaztak, ahol az Állomás előadótermében újabb előadássorozat keretében ismerkedtek meg a legújabb kutatások részleteivel. Az előadásokat Maucha László, dr. Bidló Gábor, dr. Török Endre, dr. Mándy Tamás és Fónyad Béla, Pályi Gyula, valamint Gádoros Miklós tartották, a környék földtani felépítésének, egyes üledékek és kőzetek részletes vizsgálatának tárgyköréből, valamint az egyik legérdekesebb környékbeli karsztforrás komplex műszeres vizsgálatának eredményeiről. Az elhangzott előadásokat mindkét alkalommal igen gazdag dokumentációs anyag bemutatása kísérte. Az ülésszak harmadik napján a résztvevők terepbejáráson, illetve barlangtúrákon vettek részt, ahol a karsztjelenségek legújabb értelmezésének megismerését szakvezetéssel biztosították. Sárváry István 15 éves a Földtani szolgálat Az 1950-es évek elején az ipar és mezőgazdaság fejlődésüteme szükségessé tette, hogy az elméleti földtani kutatás eredményei minél gyorsabban alkalmazást nyerjenek a gyakorlati élet számára. E szükségszerűség a szervezeti formák részbeni megváltoztatását igényelte. Létre kellett hozni a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) közel 80 szakemberéből az ipari földtani szolgálatot olyan formában, hogy a termelő vállalatok (bányák, fúró vállalatok) is rendelkezzenek főként operatív feladatok ellátására saját állományú földtani kutatókkal. Ezeket a feladatokat korábr ban a MÁFI, külső szakértő vagy legtöbbször anélkül oldották meg. E nagy jelentőségű szervezeti változás 15 évvel ezelőtt 1954-ben történt. Részben az évforduló, részben pedig az ipari földtani szolgálat eddigi eredményei indokolják, hogy visszatekintsünk az elmúlt időre, s egyben felidézzük e 15 évnek azokat a főbb állomásait, amelyek a fejlődés szempontjából nagy fontosságúak. Bár e viszszaemlékezés úgy lenne teljes, ha az összes érintett iparágat tárgyalnánk, de itt csak a vízföldtani szolgálat fejlődését kívánjuk bemutatni. A földtani szolgálat megszervezésekor két vízkutatással foglalkozó vállalat működött az országban: a Ceglédi és Kaposvári Mélyfúró Vállalat. Az előbbihez tartozott a Hódmezővásárhelyi és Kabai, az utóbbihoz pedig a Pápai Üzemvezetőség. A vállalatok működési területét a Duna vonala határolta le. A két vállalat földtani szolgálata 1954—58 között a vízföldtani szakvéleményezést — a MÁFI Vízföldtani Osztályával megosztva — készítette. Ellátta a kivitelezés során a földtani ellenőrzést, megszervezte a rendszeres földtani, vízföldtani és műszaki adatszolgáltatást. Ezenkívül megkezdte a régi vízföldtani adatok összegyűjtését, hogy pontos áttekintést kapjon saját területén a víztermelő kutak számáról, és azok földtani adatairól. Ez az idő volt a szervezés, a beindulás és a megfelelő módszerek kialakításának időszaka. A földtani szolgálat működésében az 1958-as év döntő fordulatot hozott. Ebben az évben a dunántúli és alföldi vállalat összevonása révén budapesti székhellyel megalakult a Országos Vízkutató és Fúró Vállalat, ahol az addigi két vállalat némileg eltérő módszereinek egységesítésére megnyílt az alkalom. Az új vállalatnál a kutatás ekkor és a következő években olyan osztályokat, illetve csoportokat kapott, mint a vízföldtani, anyagfeldolgozó és dokumentáló, geofizikai, korrózióvédelmi, hidrodinamikai. Az Anyagfeldolgozó és Dokumentáló osztály működési területe az egész országra kiterjedt és elsőrendű feladatának tekintette, hogy a 34/1960-as OVF utasításban lefektetett előírásoknak érvényt szerezzen, és kötelezte a vízfeltárással foglalkozó vállalatokat az adatszolgáltatásra. Az 1960-as évek elején a Vízföldtani Osztály megkapta az egész ország területére kiterjedő vízföldtani szakvélemények kiadásának jogát. Működéséghez számos eredményes hideg- és hévízű kút tervezése fűződik. Nagyon jelentős eredménynek tekinthető a több évig tartó kataszterező munka. Ennek keretében a vízföldtani szolgálat az országban található összes mélyfúrású kutat térképileg ábrázolta, és a műszaki és vízföldtani adatait pedig nyilvántartásba vette. Hasonló jellegű munkát már korábban is végzett a MÁFI, az OKI, de a teljességet nem sikerült biztosítani. Ennek a munkának az a jelentősége, hogy a katasz152