Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Ember Károly-Sellyey Gyula: Beszámoló a Kisköre-Tiszaszederkény-Debrecen környéki tanulmányútról

vízművek vezetékeiben, berendezéseiben igen súlyos károkat okoztak, úgyhogy a második világháború után évekig tartott a károk rendbehozása, s csak mintegy 15 éve indulhatott meg a Fővárosi Vízművek nagyarányú bővítése. Ennek eredménye, hogy a 100 év előtti napi 8000 m

3-rel szemben 1967-ben a vízművek napi átlagos termelése 631 000 m

3 és csúcsértéke 840 000 m

3 napra emelkedett. A Fővárosi Tanács áldozatkészségének, a Vízművek dolgozói fáradhatatlan munkájának eredménye, hogy ma a főváros 2 millió lakosának 85%-át vízvezetéki vízzel látják el, s csak a peremi területek 300 000 fő lakosságának nincs még vízvezetéke, de ennek kiépítése folyamatosan történik. A Magyar Hidrológiai Társaság tagsága 51 év óta segíti a Fővárosi Vízműveket céljai elérésében, aminek fő bizonyítéka az a több kötetnyi tanulmány, mely a Hidrológiai Közlönyben megjelent és az a sok szakelőadás, ankét, amelyen tagságunk a Fővárosi Vízművek fejlesztésével foglalkozott. Ki szeretném emelni, hogy Társaságunknak már első szakülésén 1917. november hó 28-án dr. Schafarzik Ferenc professzor a Budapesti Duna paleohidrografiájával foglalkozott előadásában. Ez a munka Visegrádtól Szigetszentmiklósig részletesen feltünteti a Duna különböző kavicsteraszait, s ez az alapja ma is a Vízművek további fejlesztési lehetőségének. A Fővárosi Vízművek azzal honorálta tagságunk munkáját, hogy 51 év óta célkitűzéseinket támogató pártfogó tagunk. A Vízművek dolgozói élükön Hajdú György igazgató és Lindenmayer Kálmán főmérnök tagtársunkkal mindent elkövetnek a Vízművek fejlesztéséért, s ebben a munkájukban Fővárosunk Tanácsa hathatósan támogatja őket. Engedjék meg, hogy a Magyar Hidrológiai Társaság nevében szívből üdvözöljem a Fővárosi Vízműveket 100 éves jubileumuk alkalmából és Társaságunk nevében kívánjak a Vízművek Dolgozóinak erőt, egészséget és továbi sikereket. Dr. Vitális Sándor Beszámoló a Kisköre—Tiszaszederkény—Debrecen környéki tanulmányútról A Magyar Hidrológiai Társaság Vízkémiai és Víztechnológiai, Vízellátási és Hidrogeológiai, valamint Vízépítőipari Szakosztálya által szervezett, Társaságunk Debreceni Csoportja közreműködésével lebonyolított 1968. június 13—14-i tanulmányúton — két külön autóbusszal — 66 tagtársunk vett részt. Az egyes helyeken még száznál több kollégánk csatlakozott a tanulmányúti csoporthoz. Az első napon a Kiskörei Tisza II. vízlépcső építési munkahelyét, majd Tiszaszederkényben a Tiszai Vegyi Kombinát (TVK) ipari vízellátó rendszerét tanulmányozták. A tanulmányút második napján az 1966-ra elkészült debreceni új IV. sz. vízműtelepet, valamint a Debrecen város növekvő vízigényének kielégítését későbbiekben biztosító Keleti Főcsatornára támaszkodó, Felszíni Vízmű üzemi kísérleteit tekintették meg. Befejezésül Hajdúszoboszló több évtizede üzemelő gyógyfürdőjével ismerkedtek meg. Az országos jelentőségű kiskörei építkezéshez utazva láttuk a jelentősebb építési anyagszállítást megelőző tervszerű útépítési és útfelújítási munkálatokat. Elkészülőben voltak a későbbiekben szolgálati lakások céljait szolgáló, jelenleg munkásszállásként hasznosítható épületek. Mátrai István (VIZIBER) „A Kiskörei Vízlépcső szerepe a Tisza-völgy vízgazdálkodásában" címmel tartotta meg bevezető előadását. Vázolta a tervezett Tiszavölgyi vízlépcsőket és ezek rendszerében az építés alatt álló második jelentős létesítményt. Ismertette a végső soron 260 millió m

3 befogadóképességű tározótér kihatását a mezőgazdasági művelésre, folyami közlekedésre, elektromos energia termelésre, a bel- és árvízi viszonyokra. Herzog Henrik (VIZITERV) először a vízlépcső műtárgyainak helyén végzett vízföldtani feltárásokat ismertette. A felszíni agyagos rétegek alatt 26—29 m mélységig a Tisza-mederrel közvetlenül kapcsolatban lévő finomhomokos réteget tárták fel, melynek vízvezetőképessége 2,1 m/nap. Az ez alatt települt 2—4 m vastag agyagréteg után ismét homokos réteget harántoltak 2—7 m vastagságban. A műtárgyak stabilitását a 26—29 m mélységben lévő agyagrétegbe beköthető vízzáró szádfallal kívánják biztosítani. Az építési munkagödör víztelenítéséhez több lépcsős talajvízszínsüllyesztést terveztek. Tiszai árvizek idején a közbenső földsáv stabilitásának biztosítására nyomáscsökkentő kútsort fognak üzemeltetni. A mérnökgeológiai, vízföldtani kérdések során ismertették még a tározótér és környezete rétegeződési viszonyait, a meglevő árvédelmi töltések megerősítését. A talajvízjárási észlelőkutak 1967. év tavaszán jelentkező tartós árhullámnál értékes adatsort szolgáltattak. Előadó megállapította, hogy a mentett területek talaj vízszinjét szabályozó rendszert csak úgy szabad kialakítani, hogy az a több éves lépcsőkben fokozatosan emelt tározási szint során szerzett tapasztalatoknak megfelelően bővíthető legyen. Az árvédelmi gátak körüli vizsgálatok során megállapítható volt, hogy a gáttestek gyakorlatilag vízzáróak, a gátak alatt a legnagyobb nyomások az alapsíkban mutatkoznak, melynek magyarázata a múltszázadi gátépítési technológiában és az eredeti rétegek keletkezési körülményeiben keresendő. Dóra Tibor (VIZITERV) a Kiskörei -Vízilépcső tervezésének műszaki és üzemelési koncepcióját adta ismertető előadásában. A feltárási eredmények figyelembevételével kialakított műtárgyakat és szerkezeteket szemléltető ábrasorozattal mutatta be a hallgatóságnak. 135