Hidrológiai tájékoztató, 1969 június
Dr. Dobos Irma: Kuba vízföldtani adottságai
A legelterjedtebb képződmények a miocén koriak. Mészkő, dolomit, már^a, homok és agyag képviseli ezeket a rétegeket. Rendkívül jó víztároló képességgel rendelkeznek. A miocén összlet vastagsága 60—600 m között változik. A karbonátos képződmények igen gyakran karsztosodtak. A márga rétegeket néhol anhidrittel és gipsszel együtt találjuk. A miocén rétegekre telepített mélyfúrású kutak átlagosan 200—300 l/sec vizet adnak. E rétegek jó víz12 forintnak felel meg). A város egyes részein az ivóvízszállítás még tartálykocsikkal egészül ki és ezekből a lakosság szükségletének megfelelően közvetlenül töltheti meg saját edényeit ivóvízzel. A miocén kori összletre negyedkori rétegek települnek, s azokat agyag, kavics, homok, tőzeg és korallmészkő képviseli. Ezekre a rétegekre csak néhány kisebb mélységű kutat telepítettek és vízadóképességük a hiányos adatok miatt kellően nem ismert. E mtszf. 100-i 8060W200 -20-4ÖHAVANNA H ALM ENDARES! - MEDENCE• képzödményhatár nyugalmi vízszint 1,26 vizhozam L/sec-ban , ^ k m 3. ábra. Az Almendares-i medence vízföldtani szelvénye szolgáltató képességét jellemzi a Havannától D-re fekvő Almendares-i medencébe telepített mélyfúrású kutak kitűnő vízhozama. A főváros vízellátását is ezekből a rétegekből biztosítják. Havanna és közvetlen környékén földtani felépítésében kréta, eocén és miocén rétegek vesznek részt. A Habana—Matanzas és Madruga antiklinálisok közötti medencét a miocén kori képződmények töltik ki (3. ábra). A mintegy 452 km'--es vízbeszerzési területen a kutak vízhozama általában a liter tört részétől 50 1/sec-ig változik. Az innen kitermelésre kerülő közel 190 millió m 3 évi vízmennyiség a főváros és még jó néhány közeli nagyobb helység közfogyasztását biztosítja. Ezenkívül e terület kielégíti még az ipar és a mezőgazdaság vízigényét is, s így a kitermelt összes víz eléri a 221 millió m 3/év mennyiséget. A becsült dinamikus vízkészlet mindössze 175 millió m 3/év, tehát 46 millióval többet termelnek ki évente, amely már a statikus készletet is érinti. Ezt a nagyfokú igénybevételt bizonyítja a nyugalmi vízszint állandó süllyedése, amely előbb-utóbb a rétegek kimerüléséhez vezet. A fővárosba vezetéken érkezett víz — a kellő kezelés hiánya miatt — ivóvízként nem használható. Az elégtelen nyomásviszonyok miatt az épületekbe a központi szivattyúk nem tudják felnyomni a vizet, ezért a fővezetékek vizét házi szivattyúk továbbítják, amelyek segítségével megtöltik a tetőn elhelyezett tartályokat (2. kép), és innen már gravitációs úton kerülnek a lakásokba. A tetőtartályokat az esetek többségében gondatlanul kezelik, n ez még további szennyeződési lehetőségek forrása. Az ivóvíz minőségű vizet kb. 20 l-es üvegballonokban hetenként egyszer tehergépkocsin szállítják a fogyasztó helyekre (egy ballon víz ára 40 centavo, amely Vízminőség A vízminőséggel szemben támasztott követelmény a felhasználástól függ. így pl. az ivóvíz felhasználására szükséges, hogy az összes oldott só az 1 g/l-t, a szulfátion pedig a 250 mg/l-et ne haladja meg. A megengedhető keménység 7 mg eé/1. Ezenkívül még az alábi megkötések vannak érvényben: fluor nem lehet több, mint 1,5 mg/l, ólom nem lehet több, mint 0,1 mg/l, arzén nem lehet több, mint 0,05 -mg/l, cink nem lehet több, mint 5,0 mg/l, réz nem lehet több, mint 3,0 mg/1,1, (A fenti adatok csak tájékoztató jellegűek, az érvényben levő szabvány néhány jellemzőjét emeltük ki.) 2. kép. Havannai városrész. A háztetőkön víztartályok 133
