Hidrológiai tájékoztató, 1969 június
Dr. Miháltzné Faragó Mária dr.: A délalföldi szikes tavak kutatásáról és azok eredményéről
1. ábra. A Würm 2-től a holocén végéig lerakódott dél-alföldi üledékek összegezett pollenszelvénye 1. Aprószemű futóhomok, 2. Durva kőzetlisztes finom kőzetliszt, 3. Tőzeg, 4. Karbonátiszap, 5. Tavi, finomhomokos osztályozatlan kőzetliszt, 6. Löszös finomhomok és finomhomoks lösz, 7. Lösz, 8. Erősen karbonátos képződmény I. Fa pollen, II. Nemfa pollen és spóra iszapjának állapotára is. A Dongér tónak alig van nyílt víztükre, a tavak elöregedési fázisában van. A tavi fácies legjellemzőbb tagja a karbonát iszap.A Ca és Mg karbonát, mely az ásványi szemcsék körül és között felhalmozódva vízzáró réteget alkot hidrológiai, klimatikus és biogén tényezők együttes hatásának következménye. A karbonát üledéket — helyi elnevezéssel mésziszapot — először Miháltz J. tanulmánya ismerteti (9). Szerinte a felszíni futóhomok és lösz kilúgozott karbonát anyagából származik és mindig vízállást jelöl. Kriván P. a diagenizáltabb „réti mészkő" keletkezését, nagyobb vízállás alatti magasabb szintben települtnek veszi (8). Tavi fúrásokkal feltárt legidősebb képződmény a Würm! lösz, amelytől felfelé a legfelső löszrétegig — szemcseösszetételi vizsgálatok szerint — egymás mellett és fölött 2—4 m vastagságban az eolikus üledékek szinte minden átmeneti változata megvan. Kunfehértónál a legfelső lösz-szintben, annak felületén történt a karbonát iszap felhalmozódása, míg a Petőfi és a Szarvas tó ágyát a futóhomok képezi. A rétegtan számára végzett malakológiai vizsgálat is statisztikusán értékel, így a nedvesség- hő igényű, vagy éppen a hideg- szárazságtűrő fajok megjelenési arányából következtetéseket tehet az éghajlatra. A palinológiai meghatározás a növényzet borítást rekonsstruálja, amiből a klímára következtetésen keresztül rétegtani tagolást ad. Közvetlenül érvényesülhet ez a korreláció a pleisztocénvégi és holocén szakaszokra, mivel itt már csaknem a mai növénytársulásokat találjuk. Az utolsó glaciális utáni tundra-tajga fázisokon keresztül történt felmelegedési időket és a holocén lombos-erdősödési szakaszait az uralkodó fanemekről nevezték el. A három hátsági tó 10 db tóalatti és 17 db tókörnyéki fúrásának palinológiai kiértékelése összevetve a malakológiai eredményekkel, valamint az üledék kifejlődést ábrázoló földtani szelvényekkel az alábbi korbesorolást tette lehetővé. A vizsgált legidősebb képződmény a Würm> lösz, melynek szubartikus vegetációja Selaginellás—tundra időn keresztül vezet a nyir és kevés tölggyel jellemezhető interstadiálisba, aminek üledéke futóhomok, vagy helyenként tőzeg. A Würm 3 lösz a Pinus uralmú kezdeti szakasz után a hidegsztyepp pollenképét mutatja. Kunfehértó alatt nedvességigényes lágyszárúak pollenjei és csigák is vannak, ami időszakos vízborítást is mutat. A lösz felületén talajképződés látható, efölött üledékhézag van. A Petőfi és a Szarvas tó legfelső lössz-rétege finomhomokos, benne messze uralkodó a Selaginella spóra. Innen fölfelé a lösz és homok minden átmenete megvan a mogyoró-kori futóhomokig, ugyancsak kimutatható tundra állapottól a meleg sztyepp kifejlődéséig a vegetáció fokozatai. I. A későglaciális tundra időszakban elkülönül a Betula Pinus, Picea, Alnus uralmú, de elég sok száraz sztyepp elemet tartalmazó Bölling kilengés (I. b) a 129
