Hidrológiai tájékoztató, 1969 június
Balogh Bálint: A Közép-Tisza vidék tiszabői főműve
A Közép-Tisza-vidék tájegysége az öntözés megvalósítása előtt hol a bőség, hol az ínség forrása volt. Ha nedves évek jártak és elegendő mennyiségű csapadék hullt, akkor a táj bőséggel ontotta a termést. A Kunság és a Jászság szorgalmas népe ilyenkor áldotta földjeinek bőségét. Ám, ha csapadéktalan, száraz évek jöttek, késtek, ha talán teljesen elmaradtak az esőt hozó felhők, és helyettük csak az „ördögszekeret" hajtó száraz szelek, az ún. kunsági eső száguldozott a táj felett, akkor beállt az aszály, odalett a termés. Ilyenkor aszott lett a szem, verébfejű a kalász, kisült a mező. A jószág alig tengődött, sokszor el is hullott. Ez a kényszerítő körülmény tette a Közép-Tisza-vidéket az öntözés bölcsőjévé. Ezen belül központtá Tiszabőt. A szárazságtól sújtott tájnak a tengelyét ugyanis Karcag, Kunhegyes, Tiszasüly érintésével lehet meghúzni. A tengely menti területsáv magába foglalja az Aljöld, de egyben az ország legszárazabb termőterületeit (1. ábra). Azok a természeti erők, amelyek megszabták a Középt Tisza-vidék kialakulását, természetesen hatottak az it élő emberekre. A tájban élő ember megfigyelte a vizek vonulását, és azt a maga hasznára fordította. Erre mutat a Tiszabői főmű kettős működtetése. Ugyanis a tiszabői rendszer érinti a Tiszának egy régi ágát a Kakateret. Az ér átszelte Kunhegyest, melynek határát a rendszer vizéből öntözik. Kunhegyesen a Kakatérben működött valamikor egy olyan vízi malom, melyet leleményes molnára két irányból tudott mozgásba hozni. Ha a Tisza árvizei szakadtak be a tájba, akkor a Kakatba befolyó Tisza vize hajtotta a malmot. Ha azonban elmaradtak a Tisza árvizei, akkor az Erdély felől érkező Körös árvizek jutottak be a Kakatba és forgatták meg más irányból az ügyesen szerkesztett vízimalmot. Az ősök által használt kettős működtetés elve valósult meg Tiszabőn a mai eszközök segítségével. 2. A főmű fővízkivételének kialakulása és létesítményei A Tisza bal partjának védtöltése 369,5 fkm szelvényében 1905-től fokozatosan épült ki a 75,1 km 2 vízgyűjtőterületű tiszabői belvízrendszer. Mélyépítési műtárgyai és csatornái 1946-ig belvízlevezetési feladatra voltak alkalmasak. A rendszer teljesítménye Q ma x = 2,0 m 3/sec volt. Alacsony tiszai vízállásnál a belvízbevezetés az 1,0 m 0 árvédelmi zsilipen át gravitációsan történt, míg magas vízállásnál a torkolathoz ideiglenesen felállított átemelő szivattyúkkal. A nagyüzemi mezőgazdaság fokozottabb igénnyel lépett fel a rendszerrel szemben, mert több területről rövidebb idő alatt igényelte a vízmentesítést. Felmerült az öntözés megvalósítása is. Emiatt 1945-ben megépült még egy 2,0 m 0 árvízvédelmi zsilip a meglevőhöz, és ezt követően 1950-ig átépült a rendszer csatornahálózata. A korszerűsítés után a rendszer teljesítménye Q ma x — 6,0 m 3/sec lett. A csatornák bővítése, meghosszabbítása, fenékesésének változtatása mellett új műtárgyak, hidak és átereszek épültek. A mélyvezetésű fő- és mellékcsatornák 50 km hosszúak. Tiszabő, Tiszagyenda, Kunhegyes községek területét belvízmentesítik és öntözővízzel látják el. a) Az öntöző-fővízkivétel építésének előzményei A második világháborút követő konjunkturális gazdasági helyzet fokozta az öntözés iránti igényt. Az öntözőgazdálkodás fejlesztése azonban jóformán csak a rizstermelés irányába hatott. A termelők igyekeztek ugyanis tőkéjüket gyorsan visszatérülő és hasznot hozó befektetésekben elhelyezni. A spekulatív gazdasági helyzetben a, rizsnek Európa-szerte magas ára volt. Keresett cikk lett. A rizstermelés kedvezőnek mutatkozott. A tiszabői belvízrendszer talajösszetétel és domborzati szempontból alkalmas a rizstermelésre. A szikes, száraz gazdálkodásnál kia termést nyújtó, kötött, réti agyagtalajokon kevés vízzel lehetett rizst termelni. A beruházási költségek alacsonyak voltak, mert nem kellett teljesen új műszaki létesítményeket építeni. Az üzemeltetési költségek annak ellenére sem voltak magasak, hogy kétszeres emeléssel jutott az öntözővíz a telepre, mert a Tisza vízjátéka többször lehetővé teszi, hogy az elárasztáshoz szükséges nagy tömegű öntözővizet gravitációsan lehet a csatornákba juttatni. Ilyen körülmények között indult meg az öntözés. A kisüzemi, monokultúrás rizstermelés nagy terméseredményekhez vezetett, mely később súlyosan visszaütött az elvizenyősödés és a talajok leromlása miatt. b) Az első létesítmények A fővízkivétel fokozatosan épült ki a jelenlegi teljesítményre. Emiatt a műtárgyak és a gépészeti berendezések egymáshoz való kapcsolata és kialakítása tervszerűtlen volt. Az üzemeltetés hatásfoka alacsony szinten állt. A fokozatos kiépítés miatt az átalakítások sora valósult meg. A vízemelés technikai megoldásának minden változata bevezetésre került. Tiszabő a folyami öntözővízkivételek kialakításában iskolát jelent. A vízemelés 1946-ban 3 db Hortobágy típusú hordozható szivattyús gépcsoporttal indult meg. A teljesítmény Qmax — 18 0—Qmin = 100 l/sec volt. A gépcsoportokat a partba vágott lépcsőkön helyezték el. A szívócsöveket a mindenkori vízszint alá, a nyomócsöveket pedig a partélbe süllyesztett kútgyűrűkből kiképzett csillapítóaknára vezették rá. Ezt csővezetékkel összekapcsolták az árvédelmi töltést keresztező árvédelmi zsilip utófenék medencéjével. Ennek ideiglenes elzárása és a Réti kapu nyitása után a főcsatorna alsó 5 km hosszú szakasza feltöltődött. Közvetlen a főcsatorna mellett rendezték be a termelők az első évben a mintegy 70 ha nagyságú rizstelepüket. A megoldással a fokozódó vízigényeket nem lehetett kielégíteni. Ezért még ez évben a kútaknától vízfolyás122
