Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Herzog Henrik: A Kiskörei Vízlépcső és tározótér talajmechanikai és mérnökgeológiai vizsgálata

lési célnak megfelelően — az adott körülmények között gazdaságos határig — szükséges kielégítenünk. Az öntözéses gazdálkodás fogalmát abban az esetben és értelemben használjuk, ha az öntözéses agrotechnikával előállított termékek mennyisége és értéke meghatározza az üzem: — kibocsátott árutermékeinek összetételét, — ráfordításainak szintjét és szerkezetét, — a termeléshez lekötött állóeszközeinek szintjét és összetételét, — üzemi szervezetét, — jövedelemszintjét. Az öntözés az egyik legnagyobb eszközigényű agrotechnikai eljárás. Magától értetődő dolog tehát, hogy az öntözéses gazdálkodás során felhasznált és lekötött eszközök csak akkor lehetnek hatékonyak, ha az öntözéses gazdálkodás alapvető feltételeit az üzemben a megkívánt szinten már biztosították. A Kiskörei Vízlépcső és tározótér talajmechanikai és mérnökgeológiai vizsgálata HERZOG HENRIK Vízügyi Tervező Vállalat A Kiskörei Vízlépcsővel lezárandó több mint 260 millió m

3 befogadóképességű tározótér nemzetközi viszonylatban is számottevő létesítmény lesz. Az a körülmény, hogy ezt a nagy tározóteret csaknem teljes egészében, a szokásos módtól eltérően nem természetes hegyoldalak, hanem földgátak, azaz „mesterséges dombok" határolják, a létesítmény műszaki érdekességét nagymértékben fokozza. így szemben az ismert folyami vízlépcsők zömével, esetünkben nem csupán a tározóteret lezáró műtárgyak alapozási-szivárgási kérdései jelentenek megoldandó mérnökgeológiai feladatot, hanem legalább ilyen fontosságúak a tározóteret határoló földgátak stabilitási és a gátak által védett, a duzzasztási vízszint alatt, vagy azt megközelítő felszínű nagykiterjedésű és értékes területek talajvíz viszonyaiban várható változások is. Földtani viszonyok A tározásra kijelölt terület teljes egészében a Tisza Kisköre és Tiszadorogma közötti, tipikusan alföldi jellegű szakaszára esik, ahol a folyó a mindenkori sebesség és rétegviszonyoknak megfelelően medrét ma is állandóan módosítja, alakítja éles kanyarulatokat alkotva. A terület alapkőzete a felszín alatti 1000 m-t is meghaladó vastagságú pannóniai beltavi rétegösszlet, melynek felszíne a jelenlegi felszín alatt 100—150 m mélységben található. E beltavi üledéksor, a lerakódás után a szerkezeti hatások következtében a mélybe zökkent. Az egyenetlen, számos töréssel szabdalt pannóniai felszínre az É-ról érkező folyók előbb durvább, majd egyre finomabb szemcséjű hordalékot raktak le a pleisztocén kor végéig. A vizsgált terület legdurvább lerakódásai a Sajó—Hernád kavicsos hordalékából keletkeztek. Ezek a kavics rétegek elsősorban a ma már teljesen feltöltődött ősfolyók medervonulataiban jutottak a hegyvidéktől a legtávolabb. A durvaszemű kavicsos hordalék kb. Egyek—Tiszafüred vonaláig terjed, ahol lényegében csak mint apró kavicsszemcsés homok jelentkezik. Felszínközeli, művelésre is alkalmas kiterjedésben, kavicsos anyag Kisköréhez legközelebb Ároktőn és Tiszakeszin található. Az Egyek—Tiszafüredi vonaltól D-i irányban haladva a folyami lerakódás egyre finomabb szemcséjű homok. Köztudott, hogy a Tisza mente gyakorlatilag a múlt században megkezdett folyószabályozásig hatalmas mocsaras, közel állandóan vízborította terület volt. Ez a jelleg uralkodott az elmúlt évezredek során is, miután a szerkezeti árkok a durvább folyami hordalék révén kiegyenlítődtek. Az árvizek idején szétterülő és a mélyedésekben visszamaradó hordalékdús vízből megindult az állóvízi vagy tavi lerakódás folyamata. Ezek eredménye az a számottevő vastagságú kötött anyagú fedőréteg, mely a mélyebb fekvésű területeken szinte kivétel nélkül mindenütt megtalálható. Ilyen állóvízi lerakódásokra a vastag homokrétegek keletkezésének időszakában is sor került, régi lefűződött medrekben. mélyebb fekvésű teknőkben. Ezekből származnak azok a kisebb-nagyobb vastagságú iszap-agyagrétegek, melyek sokszor nagykiterjedésű lencséket alkotva az összefüggő homokréteget megszakítják. A szabályozást megelőző, de a jelenlegi állapotban is, az állóvízi üledékek közé az egyes nagy vizek sebesebb áramlása viszonylag durva szemcséjű homokrétegeket rakott le. Ez a fedőréteg heterogénitását idézi elő. a kötött rétegeket átszövő homokerek eredetét ez a folyamat magyarázza. Hasonló, de ellenkező előjelű folyamatok zajlottak le a homokrétegek lerakódása során is, mikoris a pillanatnyi homokfelszínre filmszerűen vékony iszap-agyag erek ülepedtek le. Ilyen földtani környezetben épül a II. Tiszai Vízlépcső és annak tározótere. Vízlépcső A tározó teret lezáró kiskörei műtárgyak helyén, a Tisza jobb partján 50 m mélységig az alábbi 5 egymástól jól elkülöníthető réteget találtuk. A felszíni ún. 1. kötött réteg zömmel kövér és sovány agyagból, kisebb arányban iszapból áll. A kötött rétegben gyakori a poliéderes, koagulált szerkezet, homokér, ami a vízzáróságot csökkenti. Az első kötött rétegre a szerkezeti vízáteresztőképesség jellemző, ami lényegesen nagyobb, mint az adott plaszticitású talajok anyagi szivárgási tényezője. E tulajdonságnak a következménye az 1967. év tavaszi árvíz idején is, a részben 119