Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Mátrai István: A Kiskörei Vízlépcső szerepe a Tiszavölgy vízgazdálkodásában

Az öntözésen kívül jelentős a halászati vízgazdálkodási fejlesztés is. A távlatban mintegy 50 000 ha a tógazdaságok tervezett területe. A Tisza-völgyi területen telepítésre kerülő ipari üzemek előrelátható vízigénye mintegy 180 m

3/s lesz, ami szintén jelentős mennyiség. A lakosság vízellátása, bár a víz mennyisége a többi vízigényhez képest nem nagy, mégis fontos a minőség szempontjából is. A fenti mezőgazdasági, ipari és ivóvízellátási igények nagymértékben igénybe veszik a Tisza és mellékfolyóinak vízkészletét mind mennyiségi, mint pedig minőségi szempontból. A Tisza hasznosítása során elengedhetetlen szükségként jelentkező vízlépcsők építése biztosítja a hajózás és energiatermelés fejlesztését is. A felduzzasztott bögék lehetővé teszik az öntözőcsatornák gravitációs vízellátását és állandóan megfelelő vízmélységet biztosítanak egy nagyteljesítményű víziúthálózat részére, a vízienergia pedig a többfeladatú létesítmények költségmegosztása következtében kedvező gazdasági mutatókkal termelhető. Az energia mennyisége országos viszonylatban nem jelentős, mégis fontos szerepet játszik a Tiszántúl energiaellátásában. A Tisza csatornázása és a kapcsolódó vízhálózat és vízrendezés megvalósítása magas szintű szabályozott állapotot jelent, a vizek teljes gazdasági és társadalmi hasznosítása céljára. Természeti adottságok, vízkészlet A Tisza és mellékfolyói vízgyűjtőterületéből kereken 90 000 km

2 a szomszédos hegyvidéki és nagy csapadékú területekre esik, míg a vízgyűjtő magyarországi részén, 47 000 km

2-en főleg síkvidéki és kis csapadékú területek vannak. Így a Tiszán lefolyó víztömegek legnagyobb része nem az ország területén ered. A Tiszavölgyi vízgazdálkodási munkák több mint egy évszázada elsősorban a hegyvidéki területekről lezúduló árvizek ellen való védekezésre szorítkoztak. A síkvidéki tiszai vízgyűjtőterületekre jutó csapadékvizek gyors levezetését is nehezítik a néha több hónapos tartósságú magas árvizek. A Tisza folyó a szélsőséges folyók közé tartozik. Míg a Duna és a Dráva legkisebb és legnagyobb vízhozamainak aránya hosszabb időszakban is csak mintegy 1:10, egy éven belül vizsgálva pedig csak ritkán nagyobb 1:5-nél, addig a Tisza felső szakaszán a sok éves szélsőséges vízhozamok aránya kereken 1:100, egy éven belül is 1:70. A déli országhatár felé haladva, némi kiegyenlítődés áll elő, így ezek az értékek 1:30-ra illetőleg l:60-ra változnak. Szélsőséges a Tisza az évente lefolyó vízmennyiségek tekintetében is. Amíg a Dunán a száraz illetőleg nedves években lefolyó vízmennyiségek aránya csak 1:2, addig a Tisza esetében ez az érték 1:4. A vízkészlet mezőgazdasági hasznosításának szempontjából különösen figyelemre méltó, hogy az alpesi jellegű Dunán a kisvizek leginkább télen, esetleg késő ősszel, tehát mindig a vegetációs időn kívül fordulnak elő, a nagyvizek pedig a tavaszi hóolvadás vagy nyári zöldár formájában jelentkeznek. Ezzel szemben a Tisza kisvizei a VIII—X. közötti időszakban, nagyvizei főleg a III—IV-i hóolvadás és esőzés idején állnak elő. A szegedi szelvényben évente lefolyó vízmennyiség kereken 10—40 milliárd m

3 között változik. Amint az előzőekben rámutattunk, a kisebb hozamok rendszerint az öntözési időszakra esnek. A vegetációs időszakban lefolyó vízmennyiségek ingadozása igen nagy. Az 1950-es száraz évben 2,9, míg az 1941-es csapadékos évben kereken 22 milliárd m

3 víz folyt le. A száraz évben lefolyó vízmennyiség igen kevés, ha figyelembe vesszük, hogy a Tisza vízmennyiségeire a Tisza völgyében elterülő 5 országnak van igénye több millió ha-t kitevő és a távlatban intenzív öntözést igénylő csapadékszegény területen. Az előzőekben közölt adatokból is kitűnik az a közismert tény, hogy a Tiszában rendelkezésre álló vízkészletek nem elegendőek már a jelenleg, sőt még inkább a távlatban jelentkező igények kielégítésére. Ha pl. szembeállítjuk a szegedi szelvényben az 1950. évi öntözési idény alatt lefolyt 2,9 milliárd m

3 vízmennyiséget azzal a mintegy 4,5 milliárd m

3 bruttó vízigénynyel, ami egyedül a magyarországi öntözések fejlesztéséhez szükséges, úgy látjuk, hogy a rendelkezésre álló vízmennyiség még a magyar öntözéseket sem fedezi. Így valamilyen vízpótlási rendszer megépítése nélkül nem elégíthetők ki az egyéb magyar vízigények, és a vízgyűjtőn elterülő többi ország jelentős igényei. A Magyarországon felhasználható vízkészlet megállapításánál jelentkezik a természetes vízkészletnek az egyes országok közötti megosztásának kérdése. A Tisza és mellékfolyóinak dinamikusan változó vízkészlete a vízgyűjtőn elterülő országok közös kincse. A vízgazdálkodási feladatok — amint azt más külföldi példák is mutatják — csak a szomszédos területekkel való együttműködés és a kölcsönös érdekek megfelelő figyelembevételével oldhatók meg. A rendelkezésre álló vízkincs közös, függetlenül attól, hogy a vízgyűjtő melyik részére hullott a csapadék. A tiszavölgyi vízhiányok pótlására vonatkozó vizsgálatok A tiszavölgyi vízhiányok pótlására már régóta folytak vizsgálatok különböző módon történő megoldásokkal. Az alábbi változatok kerültek vizsgálatra: Hegyvidéki tározás Dombvidéki tározás Síkvidéki tározás Szivattyús tározás Dunai átvezetés Hullámtéri és medertározás Elöljáróban meg lehet állapítani, hogy a fennálló műszaki adottságok miatt a teljes maximális vízpótlásra gazdaságosan a fenti változatok egyike sem alkalmazható egyedül. A Tisza szélsőséges vízhozamainak kiegyenlítése nem lehetséges, hiszen minden reális lehetőséget megvalósítva sem érnénk el a közepes évi lefolyás 10%-ára becsülhető össztérfogatot. A Tisza völgyében nincsenek olyan kedvező tározási lehetőségek, mint a Szovjetunióban vagy Egyiptomban, ahol pl. Asszuánnál a Nílus 2 évi teljes vízhozama tározható. Esetünkben a legkedvezőbb vízpótlási lehetőséget több megoldásnak az idő folyamán megvalósítandó kombinációja adja. Ilyen módon lehet az igényeket a leggazdaságosabban kielégíteni. Alapvető szempont, hogy mindenfajta nagyobb tározás és vízpótlás hatékony működésének előfeltétele a Tisza csatornázás további legfontosabb műveinek, a Kiskörei és Csongrádi Vízlépcsőnek megépítése. A duzzasztók bögéje a kedvező centrális elhelyezkedés kö111