Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Hegyessy László: Néhány higiénés tapasztalat a nagybátonyi talajvízdúsítással kapcsolatban

Néhány higiénés tapasztalat a nagybátonyi talajvízdúsítással kapcsolatban HEGYESSY LÁSZLÓ Országos Közegészségügyi Intézet 1966. őszén mesterséges talaj vízdúsítás, pontosabban talajvíztározás indult meg a nagybátonyi Káposztási Vízmű telepén. A vízföldtani feltárás szerint a vízmű területének körzetében a felszín alatt nagy kiterjedésű, de jól körülhatárolt víztartó réteg, illetve lencse helyezkedik el. A vízkivételi- és infiltrációs műveket abból a célból építették, hogy az említett víztartó réteget megfelelő vízhozam idején a Zagyva vizével feltölthessék, s így a felszín alatti víztárolás útján a vízigények kielégítését csapadékban szegény időszakban is biztosítsák. A Káposztási Vízmű eredetileg L alakban elhelyezkedő, 12 kis mélységű csőkútból álló kútsorral rendelkezett. Ezzel és további két aknás kúttal termelték ki a talajvizet, amelynek nyugalmi vízszintje általában —4 5 m-en van. A kutak szivattyúi egy tisztavíz tározó medencébe nyomják a vizet. Itt klórozzák a vizet, majd innen a központi gépház nagynyomású szivattyúi továbítják a hálózatba. A talajvíztározással kapcsolatos vízműbővítés során a teleptől északra vízkiviteli mű épült 4 gépegységgel a Zagyva folyó mellett. A nyersvíz durva, homokos szennyeződését hidrociklonokkal távolítják el, amelyek a nyersvíz-gépház melletti épületben nyertek elhelyezést. Innen a víz részben egy lassú szűrőre vezethető, másrészt pedig a dúsító medencékbe. A lassú szűrőn szűrt, majd klórozott víz a tisztavíz medencébe, vagy három régebbi termelő kútból nyelőkúttá átalakított kútba, vagy a dúsító medencékbe vezethető. A régi kútsorral szemben egy újabb L alakú kútsort is létesítettek, amely 9 csőkútból áll. Az átalakítások, illetve egy kút megszüntetése után tehát jelenleg 19 termelésre alkalmas, 8—10 m mély kúttal rendelkezik a vízmű, amelyek a nyelő kutakkal együtt egy téglalap formájú területet vesznek körül. Négy dúsító ikermedence e területen belül, további kettő pedig a kutakkal körülhatárolt területen kívül, de az északi kutak közelében épült. A kutak a medencéktől minimálisan 40, maximálisan 160 m-re helyezkednek el. A kutak és a vízkiviteli mű között, de a kutaktól távolabb létesült még egy ikermedence, továbbá egy nagyobb L alakú és egy négyzet alakú medence is (1. ábra). Ez utóbbiak beszivárogtató képessége azonban egyelőre nem kielégítő, s egyéb műszaki hibák miatt is az eddigi talajvíz-dúsításban csak mint ülepítő medencék játszottak szerepet. A dúsító medencék a borsodsziráki medencékhez hasonló kivitelben épültek, méretük 3X50 m. A medencék összes beszivárogtató képessége 5250 m

3/nap, a tárolható talajvíz mennyisége 176 000 m

3 a tervezők szerint. A próbaüzem, majd a talajvízdúsítás üzemszerű megindítása A mesterséges talajvízdúsítás próbaüzeme 1966. július 6-tól szeptember l-ig tartott. Ez alatt az átlagos vízkiemelés a Zagyvából 2250 m

3,/nap volt. Az üzemszerű folyamatos talajvízdúsítást szeptember 9-én kezdték meg, s december 6-ig folytatták, november 8-ig 1520 m

3/nap, majd ezután 840 m

3/nap átlagos vízkivétellel. A vízkivételi december 7-től január közepéig csökkentett mértékben, szakaszosan végezték. Vízvizsgálatok, vízminőség változások ismertetése A rendszeres vízvizsgálatók — amelyekből a Nógrád-megyei KÖJÁL nagy részt vállalt magára — 1966. július 1-én kezdődtek meg a kutak eredeti vízösszetételének alaposabb megismerése céljából. A rutin kémiai és bakteriológiai vizsgálatok mellett havonta agresszivitási és hidrobiológiái vizsgálatokra is sor került. Ez ideig a talajvízdúsítás viszonylag rövid időszakáról állnak csupán rendelkezésre vizsgálati adatok. Ez az időszak a természeti körülmények miatt csak kevéssé volt alkalmas a talajvízdúsítás mennyiségi és minőségi kihatásának vizsgálatára, mert a csapadékos időjárás következtében a víztartó rétegek eleve meglehetősen telítettek voltak. Ezért csupán néhány, a vízminőség változása terén eddig nyert tapasztalatról lehet beszámolni, amelyekből azonban végleges következtetéseket korai volna levonni. A Zagyva vízminőségét a következőkkel lehetne röviden jellemezni: vegyi és bakteriológiai szempontból kissé szennyezett felszíni víz. A víz oxigénfogyasztása a vizsgált időszákban 6 mg/l körüli értékről kb. 3,5 mg/l-re csökkent. Klorid-ión tartalma 20 mg/l körül volt. Nitrát tartalma legfeljebb néhány mg/l, nitritet nem, ammóniát pedig esetenként igen gyenge nyomokban tartalmazott. A víz lúgossága 8—10 ml n HCl/1 körül, összes keménysége pedig 20 és 28 nkf körül ingadozott. A víz szulfát-, vas- és mangántartalma csekély, pH-ja 7,5—8,0 körül ingadozott, s ennek megfelelően szabad szénsav tartalma is alacsony. Az 1/C dúsító medence vize vegyi szempontból igen hasonló a Zagyva vizéhez, csupán a víz szabad szénsav tartalma kissé alacsonyabb, ami bizonyára összefüg azzal, hogy a dúsító medence vizében intenzív biológiai tömegprodukció volt észlelhető. Ez kifejezésre jut az oldott oxigén megnövekedett értékében is. Az egyes kutak vízminősége terén észlelt változások közül csak azok ismertetése időszerű, amelyek már jelentősebb számú vizsgálati eredménnyel támaszthatók alá. A 2. sz. kút vizének coli száma a dúsítás első heteiben az eredeti 6-ról 18-ra emelkedett, majd ismét csökkent. A víz lúgossága 7,6-ról kb. 8-ra, összes keménysége pedig 28 nkf-ről 32-re nőtt. Némileg emelkedett a víz ammónium és szulfáttartalma is. Az 5. sz. kút vizének coli száma a vizsgált időszakban elfogadható volt, vegyi szempontból egyértelmű változás nem volt észlelhető. A 11. sz. kút vizének coli száma egy kivételtől eltekintve megfelelő volt. A víz nitráttartalma 10 mg/l-ről néhány rng 'l-rel csökkent. Egyéb oldott alkatrészek kisebb ingadozást mutattak, ideértve a víz szabad szénsav tartalmát is. A 13. sz. kút vizének coli száma a vizsgált időszak107