Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Horváth József: Budapest a gyógyvizek városa

Időpont Vízhozam l/P Víz hőmérséklete C° Levegő hőm. C Víz faji, elektromos ellenállása Ohm cm 1964. IX. 24. 52 11,8 18,5 1309 1964. X. 24. 42 11,4 1410 1964. XI. 10. 48 11,3 1462 1964. Xll. 11. 48 11,0 2,0 1793 1965. 1. 27. 48 10,0 1317 1965. 11. 8. 54 9,4 1477 1965. IV. 7. 54 11,1 1318 1965. IV. 20. 100 10,8 1462 1965. V. 26. 54 11,0 1450 1965. XI. 17. 56 10,8 -2,6 — 1967. II. 4. 60 10,7 — 1967. VI. 30. 48 — 1607 1967. IX. 14. 54 10,7 1412 30. Cigánykút. A forrás a Kiskúriahegy csúcsától DNy-ra 500 m-re andezittufaanyagú lejtőtörmelékből fakad 205 m A. f. magasságban. Foglalt. Régebben az esztergomi kórház vízellátását biztosította, jelenleg a környék lakóházait látja el vízzel. Átlagos vízhozama 20 l/p. 1964. IX. 19-én a túlfolyón mért vízhozam 6 l/p, a víz hőmérséklete 11,9 C°, a levegő hőmérséklete 15,4 C°, a víz fajlagos elektromos ellenállása 626 hm cm. 31. Holopkút. A forrás a Vaskapu csúcsától É-ra 500 m-re andezittufaagglomerátumból fakad 210 m A. f. magasságban a felsőoligocén homokos agyag határán. 1953. VII. a forrás vízhozama 90 l/p. 1964. IX. 9-én a vízhozam 19 l/p, a víz hőmérséklete 10,2 C°, a levegő hőmérséklete 15 C°. 1965. V. 20-án a vízhozam 50 l/p, a víz hőmérséklete 9,8 C°, a levegő hőmérséklete 14,0 C°, a víz fajlagos elektromos ellenállása 1595 hm cm. Kis település vízellátására elegendő. 32. János-kút. A Tamás-hegy ÉK-i lábánál levő kápolnától ÉK-re 100 m-re lejtőtörmelékből fakad a felsőoligocén homokos agyag határán 175 m A. f. magas ságban. Foglalt. Vizét vízellátás céljára elvezetik. Vízhozama 50—100 l/p. 1964. IX. 19-én a víz hőmérséklete 11,7 C°, a levegő hőmérséklete 12,8 C°, a víz fajlagos elektromos ellenállása 1143 Ohm cm. IRODALOM BULLA B.: Magyarország természeti földrajza. Akadémiai Kiadó. 1962. CHOLNOKY J.: A Dunazug hegyvidék. FÖLDRAJZI KÖZLEMÉNYEK LXV. 1937. JOÓ T.: Vízföldtani megfigyelések a Szentendre-Visegrádi hegységben. FÖLD. INT. ÉVI JEL. 1953-RÖL, Bp. 1954. LÁNG' S.: A Pilis morfológiája. FÖLDRAJZI ÉRTESÍTŐ 1953. 3. LENGYEL E.: A Dunazug-hegység andezitterületének felépítése. MAFI ÉVI JEL. AZ 1951. ÉVRŐL. PAPP F.: A források rendszere. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1954. 7—8. PÉCSI M.: Magyarországi Duna-völgy kialakulása és felszínalaktana. Földrajzi monográfiák. II. k. Akadémiai Kiadó. Bp. 1959. SCHAFARZIK—VENDL: Geológiai kirándulások Budapest környékén. BUDAPEST, 1929. SCHAFARZIK—VENDL—PAPP: Geológiai kirándulások Budapest környékén. BUDAPEST, 1962. SCHMIDT E. R.: Vázlatok és tanulmányok Magyarország Vízföldtani Atlaszához. MAFI alkalmi kiadványa 1962. VENDL ALADÁR: Geológia I. 4. kiadás 1962. VENDL ALADÁR: Geológia II. 3. kiadás 1963. VENDL ALADÁR: Adatok a Duna Nagymaros—Szentendrei szakaszának ismeretéhez. HIDRCLÓGIAI KÖZLÖNY 1928. VENDL ANNA: Adatok a Duna-kanyar környéki források ismeretéhez. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1962. 3. VENDL ANNA: Üjabb adatok a Duna-kanyar környéki források ismeretéhez. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1964. 1. VENDL ANNA: A beszivárgás! viszonyok vizsgálata a Szentendrei hegység nem karsztos forrásainak vízutánpótlása szempontjából. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1966. 8. Magyarország Hidrológiai Atlasza. Folyóink vízgyűjtője. A magyarországi Duna-szakasz és kisebb mellékvizei. VITUKI 1962. Az Országos Forrásnyilvántartás. Tanulmányok és kutatási eredmények 7. sz. 1959. VITUKI. (Szerk.: KESSLER H.) A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet forrástörzakönyvi lapjai. Budapest a gyógyvizek városa* HORVÁTH JÓZSEF Fővárosi Fürdőigazgatóság Budapest a fürdők, gyógyfürdők, de méginkább a gyógyforrások városa. E helyen történő kialakulásában jelentős szerepe volt a budai oldalon található hévforrásoknak is. A történelem folyamán minden korban, a Budai hegység peremén feltörő források körül fellelhetők a település nyomai. Az elmúlt évezredek folyamán az e tájra került népek előszeretettel települtek a feltörő források köré, és használták annak vizét ivásra és gyógyításra. A feltárt régi építkezési emlékek közül nagyszerűen rekonstruálhatók a római kor fürdői, ezek egytől egyig a gyógyforrások vizével üzemeltek. A török korból még ma is működő fürdők maradtak ránk, hirdetve azon kor igen nagy fürdőkultúráját. Az utolsó száz év folyamán az emberek egyre inkább felismerték a gyógyvizek kiváló tulajdonságait, és igyekeztek azok mennyiségét mesterséges úton, fúrások se* A Fővárosi Fürdőigazgatóság és a MHT Vízellátási és Hidrogeológiai, Balneotechnikai, valamint Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztálya 1968. szeptember 17-1 tanulmányútján meglátogatott fürdőegységek ismertetése. gítségével növelni. Ennek érdekében Budapesten is több fúrás létesült jó eredménnyel. Az 1. ábrán feltüntetett helyeken mintegy hetven ponton, a Budai hegység keleti peremén haránttörések mentén, valamint a Duna mindkét oldalán Budán és Pesten létesített mélyfúrásokkal naponta átlag 48 000 m

3 ásvány- és gyógyvizet termelnek ki. E források és fúrások vizei között megtalálhatók a szubtermális (20 C°) gyógyvizek, az alkáliákat tartalmazó kalciummagnézium hidrogénkarbonátos, kloridos, szulfátos, kénhidrogéntartalmú radioktav hipotermális (76 C°) gyógyvizek. Ezek mellett keserűvizek és sósvizek is rendelkezésre állnak fővárosunkban. A gyógyvizeket a megfelelően felszerelt gyógyfürdőkben hasznosítják, elsősorban mozgásszervi megbetegedések gyógyítására. Ivókúrák formájában az emésztőszervi bántalmak gyógyításánál használják eredménnyel. Budapesten e vizek hasznosítására a Fővárosi Fürdőigazgatóság kezelésében levő hét gyógyfürdő és hat strandfürdő jön elsősorban számításba a hozzájuk tartozó három ivócsarnokkal. Ezek a gyógyfürdők és strand100