Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Dr. Vendl Anna: Az Esztergom-visegrádi andezithegység forrásai

Néhány tatatóvárosi forrás-adat 1. táblázat sorszám Forrás helye-neve Vízhozam l/p A. t. magasság (m) Hőmérséklet (C») sorszám Forrás helye-neve Horusitzkv H. . 1919. MAF1 1958. Vll. V1TUK1, a mérés idejével A. t. magasság (m) 1919 1958 1. Nagytavi ikerforrások 500 300 340 1950. XI. 14 128 19 19 2. Nagy forrás a Nagytóban 11000 3000 3400 1950. XI. 14. 127 21 20 3. Angolkerti Kristály-Tükör vagy Kék-forrás 33000 16000 27600 1953. XI. 1. 0 1960. IX. 10. 138,8 20,5 22 4. Török-forrás a városi kórház udvarán 210 250 60 140 20,5 22 5. Lo Presti-forrás 600 650 610 1954. II. 16 0 1966. VIII. 140 19 19 6. Plébániakerti-forrás 180 300 418 1950. VI. 22. 246 1964. IV. 10. 140 20,5 20 7.' Mosóforrások a Kertalja völgyében 8700 1400 2353 1953. VI. 10. 7,23 1964. VII. 23. 0 1964. 130 11-20 18 8. Fényes-források 81000 1650 39600 1951. IV. 6. 119,5 3216 1965. VI. 24. 11730 1965. XI. 15. 22 21 rületének északi részén készült mélyfúrás is igazolja, amely 45 és 500 m között csak 23 C° meleg vizet tárt fel 1400 l/p mennyiségben, ugyanakkor, amikor 500 m-ben 27 C° talphőmérsékletet mértek. Később 1249 m-ig mélyítették a fúrást. 1967-ben a fúróvállalat 34 C° talp- és 23,5 C° kifolyó vízhőmérsékletet mért, 2580 1 p vízhozam mellett. A nyugalmi vízszínt +10,16 m tengerszint felett adta meg. Az ellenőrző mérések 33,4 C° talp- és 22 C° kifolyó vízhőmérsékletet szolgáltattak 2400 l/p vízhozam mel'ett. Az Esztergom-Visegrádi andezithegység forrásai DR. VENDL ANNA Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet A Dunazug hegység ÉÉNy-i részén, a Visegrádi hegység ÉD—Ny-i fő vízválasztótól Ny-ra Esztergomig, északon a Duna, délen a Szentlélek patak által határolt 165 Ion

2 vulkáni területen 128 forrás ismeretes. A források Dunabogdány és Esztergom között a Dunába torkolló patakok és a Szentlélek patak E-i oldalának vízgyűjtőterületén fakadnak (1. ábra). A terület túlnyomó részét andezittufák borítják, amelyek főleg konglomerátumos-breccsás kifejlődésűek, valamivel alárendeltebben finomszeműek, horzsakövesek. Az andezittufával borított meredek lejtőjű hegyeken a tufát nem fedi más kőzet. Legtöbb helyen közvetlenül az andezittufa alatt települő legidősebb képződmény a felsőoligocén agyag és homok, amely több helyen a felszínen látható. A pilismaróti Malompatak völgyében, amely a Hoffmann kunyhóhoz vezet, több helyen a felszínen van a felsőoligocén agyag és homok. Ezek a kőzetek elég sok kalciumkarbonátot tartalmaznak. Az agyag részben homokos, elég vízzáró. Az andezittufa aljából fakadó források a felsőoligocén rétegek és a tufa határán folynak ki. A lankásabb és a mélyebb felszínen a felszínt nyirok (Bulla B. szerint vályog) borítja. A források vizének egy része konglomerátumos, breccsás andezittufából fakad közvetlenül a felsőoligocén homokos agyag fölött. A vízzáró rétegcsoport tehát a felsőoligocén homokos agyag. Ahol ez a felszínen kibúvik, ott morfológiailag alkalmas helyen (bevágódás) forrás található. Ezek a források különböző magasságban vannak aszerint, hogy hol van a felsőoligocén rétegek felső határa, ugyanis ez a terület az oligocén végétől kezdve szárazulat volt az andezitvulkánok kitörésének megindulásáig. Ezalatt a hosszú idő alatt völgyek és kiemelkedések alakultak ki a felsőoligocén homokos agyag felszínén. A különböző magasságban levő völgyek, bemélyedések a Két Bükkfa-nyereg—Bánya95