Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Dr. Schmidt Eligius Róbert: Tata környékének vízföldtani viszonyai

1 • 3B 4 El 5 ED em zra fi 9 MM //MI 13 m 15 te c=C> 1. ábra. Átnézetes földtani térképvázlat a tatai karsztforrások, a felszíni vízhálózat és a környék hegység szerkezetének összefüggéséről (Magyarország l:300 000-es földtani térképe alapján) 1. Holocén, 2. Pleisztocén (lösz és homok), 3. Pleisztocén (édesvízi mészkő), 4. Pliocén, 5. Miocén, 6. Oligocén, 7. Felsőeocén, 8. Középsőeocén, 9. Alsóeocén, 10. Kréta, 11. Jura, 12. Felsőtriász, 13. Törés tágulással, 14. Törés torlódással, 15. Térrövidülés (nyomás), 16. Tágulás (húzás). nek összes oldott anyagtartalma 616 és 712 mg/l, összes keménységük 22,65 és 23,90 nkf., karbonátkeménységük pedig 18,65 és 22,34 nkf. között változik. Á tatai cipőgyár 220 m-es és a Fényes-fürdő 500 m-es mélyfúrása által feltárt víz oldott anyagtartalma valamivel nagyobb mint a környékbeli természetes forrásoké (665,70, illetve 714',10 mg/l), összes keménységük (22,76, illetve 22,79 nkf.) és karbonát-keménységük (20,97, illetve 21,45 nkf.) ellenben közepes. Hidrogénkarbonátos, triász időszaki kőzetekben tárolt karsztvizekről van tehát szó. A víz emellett gyengén szénsavas és kénes. A vízhozamot az 1700-as években 130 000 m

3/napra becsülték. Ebben az időben már 4 tóról emlékeztek meg, amelyek mélysége 1,90—4,74 m volt. 1961-ben tárták fel az erdei forrást, amely szintén kis tavat táplál. A tatabányai szénbányászat mélyművelése kapcsán megcsápolt karsztvíz szintje 1961-től kezdve csökkenni kezdett az egész környéken. A tatai karsztforrások (127—140 m A. f.) mind elapadtak és csak a mélyebb felszínű (119,5 m A. f.-i) Fényes-források szolgáltatnak ma is túlfolyó vizet. A Cseke-tó melletti Angol-kert Tükör-forrás vízszintjének süllyedését követően, 1962 93