Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Dr. Erdősi Ferenc: Megszűnt források, eltűnt patakok nyomában Pécsett és környékén

csökkent, azóta már nincs változás (Dulánszky N. 1965). — Városunk peremén a Megyeri-úti sertéshizlaldában végzett kútfúrással pedig megszűnt a Vas Gereben utca körül a víz felfa'kadása. A Frühweis-völgy hordalékkúpja előtt fakadtak a Madarász-források. Ezeket még az idősebb pécsi lakosok is ismerték, az egykori hírhedt Vasfürdőt és az alatta lévő mocsarat táplálták. A Madarász-források elapadtak, mert a korszerű Hullámfürdő vízellátására fúrt kút és a közművesítéskor ásott árkok leszállították a talajvíz szintjét. Mecsekszabolcson a Csertető aljában fakadó Hoffmeister-kerti források vizét egy galériával fogták fel. Az 1850-es évek végén pedig a Bányatelepre vezették a Nagybányaréti-források vizét is. Ugyancsak a talajvízszintet csökkentették a Bőrgyár, a MÁV, a Tüskésréten pedig a Hőerőmű kútjai is. A Tettye vízhozamának erős ingadozása miatt az 1930-as években 40 m-es aknát mélyítettek a forrás közelében, majd az aljáról kihajtott 500 m-es táróból szerteágazó fúrásokkal megbízható vízhozamra leltek. Itt a karsztvíz szintje ezzel tölcsérszerűen leszállt, elapadtak a Szakmáry utcai kutak (Szabó P. Z. 1960). — A Pellérdi-patakot tápláló, másodpercenként 14 literes hozamú (Szilágyi E. 1965) források a völgyfőben fakadtak. Az állami gazdaság a források közelében az 1960-as évek elején egy mély kutat ásott, azóta a patakban csak esőzések után folydogál a víz. A szénbányászat több km

2-es területet aláfejtett. A víztartó kőzetekből a bányatérbe ömlik a víz. A betört víz szivattyúzása miatt a rétegvíz szintje lejtősen egészen a bányaüreg szintjéig lecsökkenhet. A rétegvízszint legnagyobb csökkenéséről Jicinsky J. (1931) számolt be, majd Wietorisz R. (1943) ismertette e jelenségnek a 30-as években történő folytatódását. 1873-ban elapadt a bővizű (1,8 m

3'p hozamú) Sárkány-forrás. Ez a mai Széchenyi-aknától D-re 1,8 kmre, a DGT gőzmalom közelében buggyant a felszínre 185 m tszf magasságban. Azért apadt el, mert a közeli Cassián-aknát 82 m-ig mélyítve, megcsapolták a kavernás szarmata mészkő tápláló vizét. A Schroll-akna mélyítésénél 1869-ből több alkalommal harántoltak vizet tároló rétegeket. 1871-ben a 186 m mélyre való lehatolás vízszintsüllyesztése már a távoli Cassián-aknában harántolt rétegekben is jelentkezett, sőt 1882-ben az akna vizét elapasztotta. 1908-ban a Schroll-akna talpszintje már elérte a 323 m mélységet, innen a IV. szint egyik keresztvágatának végébe telepített fúrásokkal feltárták az alatta lévő vizet, de csak 1914-ben engedték kifolyni. Ezt követően az V. szinti forrásokban elapadt a víz. — Nem messze a Schroll-aknától, 1913ban kezdték mélyíteni a Széchenyi-aknát. Ennek során 1924 tavaszán 345 m, 1931-re pedig 423 m mélységre süllyesztették a vízszintet. Később, 1940—41-ben a rétegvízszint leszállt a VI. szintre, ahonnét azóta is egyenletesen 1 m

3/p vizet szivattyúznak. — Ujabb keletű vízszintsüllyedés a Pécsszabolcsi légakna környékén mutatkozik, számos ház kútjából eltűnt a víz. Fejér L. (1965) szerint a talajvíz kb. 10 m mélyre húzódott. Terepbejáráskor tapasztaltuk, hogy néhány év alatt a Tanbánya körül és az Alsóbánom-dülőben szökött meg a víz több ásott kútból. A bányászat tehát egyes helyeken eltünteti a természetes vizeket, másutt víztöbbletet okoz, tehát pozitív hatást gyakorol a vízfolyásokra. A Béke-aknai meddőhányó alól több forrás tört fel. (összes vízhozamuk: 9,1 l/sec., hőmérsékletük: 19,6— 20,4 C°). A csapadékból és a hányó tetejének közelében lévő tóból elszivárgó, a szenes pala égésétől felmelegedő víz fakad itt. Néha az aknák zsompjaiból folyamatosan kiszivattyúzott „bányavíz"-zel az időszakos vízfolyások állandóvá lesznek, vagy ez az állandó vízfolyások jelentéktelen kis vizét gyarapíthatja. Pl. a Szabolcsi patakba az István- és Béke-aknák napi 2245— 2640 m

3 (havi 82 240—96 480 m

3) bányavizet engednek (Majorlaki J. 1965), nagy részük az alsóhelvéti rétegekből fakad. A pécsbányatelepi Cassián-, Káposztás- és Nagybányaréti-völgyek egyesült vízfolyása a Meszespatakba napi átlagban 2479 m

3 (havi 62 800—83 150 m

3), főként szarmata mészkőből származó bányavizet juttat. A bányavíz miatt e két vízfolyás álladó hozamú. Aszályok alkalmával régen, természetes állapotban a Meszes-patak teljesen kiszáradt, a Szabolcsi-patakban pedig alig folyt víz. Ma pedig a két vízfolyás középvízhozama 30—40 l/sec. Ha a bányavíz-táplálás fentebbi adatait sec-ra számítjuk át, akkor 28—34 l/sec. hozzáfolyással kell számolnunk. Ezek szerint e patakok még középvízálláskor is vizüknek 80—90%-át a bányákból nyerik. A Pécsi-víz mocsárvilágát csak a Siklósi-országút töltése szelte át az 1784-ben készült „Jozephinische Aufnahme" térképe szerint. Az 1777-es városi térkép (Plan 1777) a mai temetőtől ÉK-re lévő, mintegy 30 kh-as táblán még rizstermelést jelez. 1836-ban kezdték meg az akkor még Kenéz-pataknak nevezett Pécsivíz szabályozásai és a mellette elterülő mocsár lecsapolását. Csupán 1860—1888 között 164 000 m

3 földmunkát végeztek a patak városunk alatti szakaszán. Érdekes változásokat hozott a társadalom, eme széniszaptól ma már fekete színű patak vízhozamában is. Több mesterséges tó (Pellérdi halastavak stb.) A Pécsi-víz mellékvizeiből táplálkozik. A tavak víztömegükhöz képest nagy felületen párologtatnak, ezért közvetve érzékenyen csökkentik a fő vízfolyás hozamát is. — A városi település terjeszkedése megszüntette ugyan az állandó vízfolyások tekintélyes részét, mégis a városból a Pécsi-vízbe érkező víz a szennyvíz hozzáfolyása miatt több, mint a természetes hozam lenne. A forrásoknak ugyanis a Tettye kivételével, csak jelentéktelen hozamuk volt. A vízvezetékbe szorított víz viszont kevésbé párolog, mint a természetes mederben. Ipari, háztartási stb. felhasználás után mint szennyvíz jut a fő vízgyűjtőbe. Városunkba a Tortyogóról és egyéb víznyerő területekről csővezetéken napi 17 450 m

3 víz érkezik, a Mohácsról Üszögre vezetett dunavízből pedig a város naponta 12 000 m

3-t használ fel. E mennyiségből rendszeresen 20 000—22 000 m

3 szennyvíz folyik a szennyvíztelepre, majd derítés után a Pécsi-vízbe. A fenti adatok tehát azt bizonyítják, hogy a beépített városi területről 3—4-szer annyi víz folyik a természetes vízgyűjtőbe, mint amennyi eredeti állapotban, közepes vízállás esetén egykor belefolyt. így hasznosították a pécsiek a helyi vizeket. A haszon bőven kárpótolt a némelykor nem kívánatos változásokért is. IRODALOM ÁGH T.: Emléklapok Pécs szab. kir. város múltjából és jelenéből. PÉCS, 1894. BÖKH J.: Vélemény Pécs szab. kir. város és környéke forrásvizei ügyében. PÉCS, 1900. 85